Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
128 8*7. országos Klés február 11.1878. a közönséges bőré 4%, a finom bőré 3 ,, a közönséges bőr-áruké .... 3 „ a finom bőr-áruké 2 „ a vasúti waggonoké 12 „ Ha pedig az, ami 1867-ben csak kilátásba volt helyezve, jelenleg már határozott kifejezésre jut: az semmi esetre sem hátránya, hanem előnye az előterjesztésnek. (Helyeslés a középen.) Kerkapoly t. barátom azonban igy folytatja érvelését: „Igen, de a szerződések kötése 1867ben valószinű volt, mert a fenállott tariffa egyes tételei már a biztosított iránynál fogva leszállíthatok voltak, holott a jelenlegi előterjesztés tételei, legalább az osztrák hangulat szerint, nem szállíthatók le." — Ez az ellenvetés csak akkor birna komoly alappal, ha az osztrák ipar, a külföldi szerződéseknél épen nem volna anyagilag érdekelve; s igy egyes vámtételek leszállításánál, eompensatió fejében, a külföldi piacznak a külföldi vámtételek leszállítása által nyerhető aequivalenst épen nem keresné. Pedig hogy mily nagy jelentőséggel bír a külföld az osztrák iparra nézve, világos már abból is, hogy Ausztriából legalább 300 millió forint értékű iparezikk vitetik ki. Kerkapoly képviselő ur ugyanazt mondja erre, hogy az osztrák ipar nem bánja, ha el is veszti a külföldi piaczot, inert a külföldi ezikkeknek a magasabb védvámokkal a belföldről kiszorítása által megnyeri a belföldi piaczot. E tekintetben figyelmeztetnem kell arra, hogy a legfontosabb iparczikkekre, melyekben Ausztria exportképes, nem is terveztetnek magasabb vámok. Igy lenfonalakból a kivitel 11 inill. írt; a bevitel 2'6 mii. len-árukból „ 18 „ „ „ 3-5 „ üveg-árukból „ 26 „ „ „ 26 „ agyag-árukból ,, 14 „ „ „ 0'7 ., papírból és papírárukból 11 • 8 „ „ 3 2 „ fa-árukból „ 11 „ „ „ 4'8 „ apró-árukból „ 44 „ „ „ 4-4 ,, Igy tehát ez érv csakis a szövetiparra s részben még a bőr-iparra állna, melyekben esetleg a külföldi piacz elvesztése, a belföldinek megnyerése által keresne kárpótlást; de e részben is megkell gondolni, hogy a külföldre dolgozó ipar, a külföld igényei szerint levén eddig is berendezve, nem egy könnyen viselhetné el a külföldi piacz teljes elvesztését. Nincs tehát ok arra a föltevésre, hogy alkalmas compensatiók fejében az osztrák ipar a külföldi szerződések megkötését csak azért ellenezze, hogy némely iparága számára nagyobb kelendőséget szerezzen a belföldön, — de egyszersmind a többi fontos és számos iparágakra nézve a jelenlegi biztos külföldi piaczot azokkal együtt elveszítse ! Kerkapoly t. barátom, midőn okoskodásával a vámtariffa ellen fordul, azt is állítja, — s ezzel a vániszövetsóg ellen is fordul egyszersmind, — hogy nem egyenlők az előnyök, melyeket a vámszövetség nekünk, — és a melyeket Ausztriának nyújt. Ausztria nyersanyagainknak és terményeinknek ad piaczot, de azokat a külföldi verseny ellen nem védi meg; mig mi Ausztriának iparczikkei számára piaczot nyitunk s azokat a külföld concurrentiája ellen is megvédjük; ós ebben áll Magyarország colomaris állása Ausztria irányában. Igaz, hogy Ausztria főleg terményeinknek nyújt piaczot, miután mi kiválólag földmivelő ország vagyunk, ós azok közül némelyeket megvédünk és másokat, mint a gabonát, gyapjút, védeni nem kell és nem is lehet, miután mi e czikkek számára kereskedelmi szerződések által vámmentességet keresünk. Mi ellenben az ausztriai iparnak piaczot nyitunk, melynek némely ágai még védelemre szorulnak, de csak is mérsékelt védvámokkal védetnek, semmiféle monopóliumot nem élveznek, a mint azt bizonyítja a külföldi iparczikkek behozatala hozzánk, miről tanúskodnak nem csak a statistikai adatok, hanem meggyőződhetik mindenki, ha a pesti boltokat meglátogatja, ha végig méltóztatnak menni a váczi utczán. (Derültség.) melyekben nem csekély külföldi ós nem ausztriai ezikkeket fog találni mindenütt. Az tehát, hogy Ausziria csak .terményeinknek, mi pedig az ő iparczikkeinek adunk vásárt : annyira a dolgok természetében fekszik, hogy azon semmiféle törvény, vagy egyezmény által segíteni nem lehet. Ez ez agricol ország természetes hátránya az iparos ország ellenében, mely elnézve minden szövetségtől minden ország irányában létezik, melytől mi iparczikkeket veszünk, Francziaországtól Is csak iparczikkeket veszünk s oda csak nyersterményeket viszünk. De, hogy az a csere-viszony még is hasznunkra van nekünk is, bizonyítja az ország közgazdasági fejlődése, 1850. óta, a mióta t. i. a vámterület közössége fenáll. Egyébiránt t. barátom nagyon jól tudhatja, mily nehézségekkel jár javaslataink érvényesítése, mikor egy más, egyenjogú féllel kell alkudozni; tapasztalhatta ezt ő is a bankügyben folytatott tárgyalásoknál, melyek soká tartottak, de kevés sikerrel végződtek. (Élénk derültség.) Ideje azonban áttérnem a beterjesztett tarifa részleteire. S itt különösen a XI— XVII. osztályokra kívánom a tisztelt ház figyelmét fordítani, melyek mind iparczikkeket foglalnak magokban. Bocsánat, ha fejtegetéseim szárazoknak látszanak némelyek előtt; de frázisok helyett tényekkel, számokkal kívánom igazolni, hogy a beterjesztett tariffa szabad kereskedés ellenes és vódvámos irányzatokkal alaptalanul vádoltatik t. ellenfeleink által.
