Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-347
126 347. országos ülés február 11 1878. 28'34%-át tette; Ausztria-Magyarország 552 millió értékben importált áruczikkeket, melyek vámjövedelme 20 milliót, vagyis értéköknek 3'f)2°/ 0-át tette. De az összes állambevételek arányában is messze hátra áll Ausztria-Magyarországban a vámjövedelem a más államok vámjövedelmeihez képest. A vámjövedelem ugyanis Olaszországban az 558 millió összes állambevételnek 7-l7°/ 0-át tette; Németországban a 736 millió összes állambevételnek 8-15%-át tette; Francziaországban az 1030 millió össes állambevételnek 9-42%-át tette: Angliában 771 millió összes állambevételnek 26-33°/ 0-át tette: Oroszországban a 923 millió összes állambevételnek ll-287u-át tette; az északanierikai EgyesültÁllamokban az 576 millió összes állambevételnek 54-51%-át tette; Ausztria-Magyarországban az 585 millió összes állambevételnek csak 3'42%-át lette! Végre a vámjövedelemnek lélekszám szerinti arányát illetőleg, az északamerikai Egyesült-Államokban egy fejre 8 frt 10 kr. (osztrák érték), Angliában 5 frt, Spanyolországban 4 frt 20 kr., Francziaországban 2 frt 70 kr . Schweiczban 2 frt 20 kr., Olaszországban és Németországban 1 frt 40 kr., Hollandiában 1 frt 30 kr., Belgiumban és Oroszországban 1 frt 20 kr.. — inig a magyarosztrák monarchiában minden fejre csak GOkrajczár esik. ismétlem, hogy ez adatok összehasonlítása igen tanulságos, ha abból a kellő következtetéseket és tanulságokat ki akarjuk és ki tudjuk vonni. Látjuk mindenekelőtt, hogy fogyasztási képességünk gyönge ; hogy azok a czikkek, melyek másutt nagy vámjövedelmet hoznak, például dohány, szesz, ezukor stb., melyek nálunk részben- monopólium tárgyai vagy bőven itthon termeltetvén, a vámjövedelem emelésére fel nem használhatók ; s végre hogy a most létező tariffa téves alapokon nyugszik, és hogy nem tudtuk vámtárgyi törvényhozásunkat fölhasználni pénzügyeink orvoslására. S midőn mi a vámtariffát helyesebb elvek szerint akarjuk átidomítani, kérdeni: oly kárhoztatandó-e eljárásunk, a minőnek azt feltüntetni akarják? {Elénk helyeslés a kehépen.) Ha az ellenünk intézett támadásokat szemügyre vesszük, azokat főleg két osztályba sorolhatjuk. Vannak ellenfeleink, kik a vámszövetséget s a közös vámterületet feltétlenül meg akarják szüntetni; s vannak viszont olyanok, a kik azt elfogadják elvileg, de fenállását lehetetlen feltételekhez akarják kötni, vagy oly követelésekkel és javaslatokkal lépnek föl, melyek okvetlenül annak felbomlására vezetnek. A következésekre, az eredményre nézve én a kettő közt nem látok különbséget. A közös vámterület feltétlen ellenei igen egyszerűen, de ad captum okoskodnak. Magyarország szerintök az államtönk előestéjén áll; csak egy mód van annak elhárítására s egyszersmind az igen terhes adóknak is leszállítására: a külön vámterület felállítása. A vámok be fognak hozni 100, 40 vagy 25 milliót; a vámjövedelem nagysága, az illetők phantasiája szerint variál. Szándékom volt e számításokat egy ellenszámitással illustrálni; de miután t. barátom a pénziigyminister abban megelőzött, csak átalánosságban kívánom a t. képviselő urakat arra figyelmeztetni, hogy azon czikkek, melyek más államokban nagy vámjövedelmet hoznak, mint szesz, bor, ezukor, kőszén, dohány, nálunk itthon termeltetnek, a dohány egyébiránt állami monopólium is levén ; nekünk tehát az iparczikkeket kellene felette nagy vámokkal megterhelni, hogy nagy vámjövedelmet állítsunk elő. Ellenfeleink második csoportja ugyanis a beterjesztett tariffát a szerződési vámpolitika szempontjából utasítja vissza, miről én, annyi szónok előadása után itt tüzetesen szólni nem akarok, csak azt jegyzem meg, hogy mióta Somssich és Kerkapoly t. barátim ezzel érveltek ellenünk, azóta olvastuk a német trónbeszédet, mely a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződést illetőleg, ugy látszik, nekünk ad igazat. De elitélik ellenfeleink a beterjesztett vámtariffát a kereskedés szabadsága szempontjából is. T. barátom gróf Lónyay Menyhért azt állítja,, hogy a kormány a szabad kereskedés traditióival szakított, s a védvámok alapját fogadta el. Gróf Apponyi Albert pedig azzal vádol, hogy a védelemben nem tartunk kellő mértéket, hogy a tariffa az egyik érdeket túlságosan védi, a másikat ellenben sorsára bízza, hogy a védelemben nincs meg a harmónia; Kerkapoly ugyanezt ismétli, csakhogy a harmónia helyett a cousequentia hiányát veti szemünkre. Gróf Lónyay a tudományra apellál érvelésében, mely a kereskedés szabadságának eszméje által a legnagyobb szolgálatokat tette az emberiségnek. Igaz, hogy a tudomány az emberiség jóltevóje, s hogy századunkban a tudomány óriási haladást tett. De minő tudományok haladtak oly óriási mértékben ? Haladtak a természeti és mathematikai tudományok, haladott az archaeologia s a történelem; de sajnosán kell bevallanunk, hogy épen azok a tudományok, melyeket a francziák joggal neveznek „sciences morales et politiques" néven, nem haladtak annyira s nem gyakoroltak az életre oly befolyást mint a természettudományok. Ha ezek a tudományok is annyira haladtak volna: nem volnának az államban és a társadalomban azon zilált állapotok, melyeknek ma tanúi vagyunk és talán a tárgyalások a vámés kereskedelmi szövetségről itt és Bécsben is más alakulást, sőt talán a keleti kérdés is más
