Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

122 347. országos ülés február 11.1878, volt, a mi most itt történt, t. i. hogy egy lehető legjobb compromissum éretett el. A fő ellenvetés ezen compromissum ellen először az, hogy a tariffa a szabad kereskedelmi ösvényt elhagyta és a protectió terére hanyatlott; másik az, hogy szerződések kötését, ha nem is lehetetlenné, de legalább igen valószínűtlenné teszi, A mi az elsőt illeti, e szabad kereskedelmi elv egész ridegségében állíttatott ocla többek által. Én azt hiszem, hogy ez némileg anachronismus. Lehetett azt ugy oda állítani, midőn arról volt szó, hogy rést törjünk a protectionalis rendszeren, mely mindenütt divatozott; de ma, midőn már a legtöbb állani — talán Muszkaítrszágot kivéve — ezen álláspontot foglalja el, a protectionalis és a szabad kereskedelmi rendszer kérdése ép ugy, mint a conservativismus és a liberalismus kérdése nem elvi kérdés többé, hanem a mérték kérdése. (Helyeslés.) Különben ezt t. Apponyi gr. képviselő ur maga is elismeri, de igyekezett kimutatni azt, hogy a mérték tul van haladva az uj tariffával, mely protectionalis irányban indul. A mértéket ő ott alkalmazza, a hol más államok velünk szerződéit kötni többé nem akarnak. A t. ministerelnök ur kiemelte ugyan, mily veszedelmes esetleg egy oly mérték felállítása, mely nem a mi kezünkben, hanem a másokéban van s én egyetértek vele. De én megengedem, hogy midőn egyátalában valódi mértéket oly nehéz, s véleményem szerint majd nem lehetetlen felállítani, egy oly mértéknek, melyet a t. képviselő ur felállított, is meg van a maga jogosultsága. De engedjen meg a t. képviselő ur, hogy ha ő ezen idegen mértéket felállítja: én is állítsak fel egy más idegen mértéket. x\ t. képviselő ur a kormányoknak ezen tariffa alapján való szerződés kötése ellen való hajlamát adja elő, mintegy bizonyítékát annak, hogy abban a protectionalis irány túlnyomó; én ellenkezőleg a leginkább érdekelt gyárosoknak a magaviseletét mind az előbbi szerződések felmondására, mind a mostani tariffára nézve alkalmazom, mint mértéket. (Halljuk]) Még emlékezetében lesz a t. képviselő urnák és a ház számos tagjának, hogy midőn 1868 és 69-ben az angol pótconventió megköttetett, mily izgatottságot keltett az az angol pamutfonó és gyapjú árusoknál. Meetingek tartattak, feliratok intéztettek a ministeriumhoz, deputatiók küldettek fel, hogy érdekeiket megvédjék: — s vajon nem tünt-e fel a t. képviselő urnák, mily egykedvűen, majdnem közömbösen vették ugyan azon gyárosok nem csak a szerződés felmondását, hanem ezen uj tariffának tételeit is ós hogy sem meetingekről, sem adressákról, sem deputatiókról ón legalább nem hallottam semmit. Nem lehetne-e azt talán ugy magyarázni, hogy bizony azon érdeksértés, mely ez által rajtok állítólag elkövettetik, még sem lehet olyan nagyon nagy, mint azt a t. képviselő ur fel kívánja tüntetni. Én épen a nyáron Angolországban voltam, ismerem ezen gyáros vidéket nagyon jól, s régi összeköttetéseimnél fogva volt alkalmam egyik másik gyárossal e tekintetben beszélni. (Halljuk!) Már akkor tudva volt körülbelül, hogy mi az uj tariffa s igy tehát könynyü volt magát tájékozni az ottani hangulat iránt. A felvilágosítás, melyet nyertem, a következő volt: Az ottani gyárosok azt hiszik, hogy nem lehet feltalálni oíy osztályozást ezen czikkekre nézve, melyhez ők iparuknak felsőbbsége és tökélyessógénél fogva ne alkalmazkodhatnának. Mondták nekem: ezelőtt behozták a kallott ós kallatlan áru szerinti osztályozást, tehát csináltunk oly árut, a hol még nükroskópppal sem tudták kivenni: vájjon kallottak-e, vagy kallatlanok. (Halljuk V) Most az osztályozás súly szerint történik, majd alkalmazkodunk ismét ugyan ehhez. Már most méltóztassék ennek horderejét mérlegelni? Az én vélekedésem szerint nem mondom, hogy nem lesz semmi különbség, de legnagyobb része ugy lesz elrendelve, hogy az alsóbb kategóriákba essék, a melyekben változás nincs vagy esetleg még leszállítás is van, arról meg lehetünk győződve. Mi lesz ennek a következése? Hogy a concurrentia meg fog maradni, nem fog kizáratni, a mint mondatott s hogy másrészről az osztrák iparosok sem fogják kedvök ós inyjök szerint ezen árakat felcsigázni, mert épen ezen külföldi concurrentia fogja őket bizonyos korlátok közt tartani. Ezen mérték tehát — nem mondom, hogy jobb. mint a t. képviselő uré, de azt hiszem, legalább is annyi jogosultsággal bír. A mi most azt illeti, hogy a jelen tariffa elfogadása a szerződési politikát ha nem is egészen lehetetlenné teszi, de legalább nagyon megnehezíti : mindenek előtt kénytelen vagyok kijelenteni, í hogy én ugy a szabad kereskedelmi mint a szerződési politika dogmájában egy kissé, ha nem is — mondom — haereticus, de legalább scepticus vagyok. Nem azért, mintha át nem látnám, hogy a szerződési politika abban az értelemben, a mint most volt, t. i. vámtariffával összekötve, körülbelül lejárta idejét. Mindenki emlékezni fog, hogy ezen szerzőí dósi politika Napóleon császár által inauguraltatott azért, hogy azon protectionalis rendszert Franeziaországban legyőzze, mely oly erős volt, hogy akkori állásának daczára, legnagyobb erőlködésébe került azt keresztülvinni. Én nagyon jól emlékezem, hogy 1861-ben, midőn az angol és belga szerződés életbe léptetett, Parisban voltam és arról a jajgatásról és kétségbeesésről, melyben a franczia ipar volt, alig