Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-347

347. országos ülés február 11. 1848. 123 lehet helyes képzete valakinek. Es mi volt következése ezen veszedelmeknek? Nem sokára eltűnt és alig beszélt valaki róla: mert oly nagy volt a sikere ezen szerződési politikának és követte minden állam és követtük mi is. De midőn a czél eléretett t. i., hogy a proteetionalis rendszer épen ezen szerződések utján lassankint megszűnjék ós a szabad kereskedelem terére lépjen minden ország, akkor ugy szólván ezen szerződési politika elérte volt azon ezélját, melyet ő maga elé tűzött. És akkor beállott a reactió, melyet mi most látunk véleményem szerint. Átlátta mindenki, hogy ezen szerződési politikának is meg vannak a maga bajai. Először is ott van a legkedvezettebb nemzetek elausulája, a mely már nagy mértékben megszünteti azon külön kedvezményeket, melyeket ily külön kereskedelmi szerződések biztosítanak. A másik, mi még véleményem szerint sokkal fontosabb : az, hogy a közlekedési eszközöknek tökéletesítése által, ezen közlekedési eszközök befolyása a kereskedelemre sokkal nagyobb most, mint a vámtételeknek, most, midőn már a proteetionalis rendszer elhagyatott; áll az főkép ránk nézve, kiknek a nyersterményekre kell a fősúlyt fektetni; Egy vagy két, tiz vagy húsz krajezárnyi vám nem tesz annyi kárt, mint félkrajczáruyi emelés mértíöldenkint a vasutakon, melyeken a mi gabonáinkat kiviszik. (Helyeslés a középen.) Azt semmiféle szerződési politika nem fogja biztosítani. De van egy harmadik körülmény, mely azon államokban, melyekkel való szerződés ránk nézve legfontosabb, t. i. Németországra és Olaszországra nézve tekintetbe veendő. Mindkettő politika-átalakulása folytán egy nemzetgazdászati és financziális átalakulásban van, melynek fordulatát még most önmagok sem tudják tisztán megmérni. (Helyeslés a középen.) A következése ennek az, hogy ilyen állapotban nem igen lesznek hajlandók addig, mig a viszonyok nem tisztulnak, kereskedelmi szerződésre lépni. Ez az én meggyőződésem, és engem megerősit ebben a meggyőződésemben azon két évi, azaz majdnem három évi tapasztalata a ministeriumnak, ugy a Németországgal mint az Olaszországgal folytatott tárgyalásoknál. Azt mondja ugyan tisztelt barátom Apponyi gr., hogy nem a külföldi államoknak volt ez hibája, hanem az osztrák kormánynak, a mely nem akart engedni, és hogy ezt bebizonyítsa, hivatkozott a ministerium exposéjára. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy én más valamire hivatkozzam, t. i. a kormánynak ugyanezen tárgyra vonatkozó előterjesztésére, a melyben azt mondja, hogy mikor a differentiák léteztek, a német küldöttek kijelentése szerint azon esetre, ha a többi vámtételek nagy nehézséget nem fognak képezni .... Erre a ministerium uj tárgyalásokat kezdett, a melyeknek eredményét itt látjuk ós a melyek folytán tetemesen leszállította azon vámtételeket, a melyeket a tariffához tartozóknak tekintett. Tehát ugy hiszem, azt mondani, hogy az osztrák ministerium nem lenne hajlandó ezen szerződéseket megkötni, azt véleményem szerint e tények után alig lehet állítani. De másrészről azt hiszem, attól nem kell tartani, hogy a másik oldalról e tekintetben nem lesznek ezen szerződésekre hajlandók, mert nem ugy fogják érezni a retorsiót, mint mi. Tényekre hivatkozom ismét. (Halljuk]) A retorsió reájuk nézve már is megkezdetett, mert Németország a sziléziai vászon kivitelét, a mely azelőtt szabad volt, most már eltiltotta, tehát a retorsió ott már beállott. Ennélfogva azt hiszem, hogy ezen vámtarifának elfogadása épen nem fog arre vezetni, hogy a szerződések egyáltalában ha megköthetők, előnyösen nem lesznek megköthetők. Most átmegyek arra, hogy mi ajánltatik annak ellenében ezen kereskedelmi szerződés és vámtariffa helyett. Ajánltatik legelsőbb is az önálló vámterület. Én ennek előnyeit elismerem egy bizonyos pontig és magáin is nagy súlyt fektetnék a szabad rendelkezési jogra. De kiemeltetett már, főképen a t. pénzügyminister ur részéről, hogy a pénzügyi előnyök talán nem olyan nagyok, mint a minőknek azok állíttatnak. Nem akarok én ennek számításába belemenni; hanem csak engedje meg a t. ház, hogy én ezen számításoknak, a melyek tétettek, jogosultságát egyátalában kétségbe vonjam. Az mondatik, nincsenek adataink, ezen törvényjavaslatot nem lehet semmire alapítani. Bocsánatot kérek: micsoda alapjaink vannak a különvámterületre nézve? (Ugy van\ a középen) Itt az adatok véleményem szerint még sokkal hiányosabbak. Kimutatta már azt a minap Hieronymi t. képviselő ur, hogy azon forgalom, a mely most a közösvámterület folytán létezik, épen nem mérvadó azon forgalomra nézve, amely a külön vámterületben fogna létezni. Szilágyi tiszt, képviselő ur azt mondja ugyan erre, azért mégis mindig fogunk fogyasztani, ha nem is fogyasztunk Ausztriától, hanem fogyasztani fogunk Angliától. Tökéletesen áll ez, csakhogy a fogyasztásnak egyik feltétele az, hogy legyen mivel fizetnünk; tehát, hogy biztosítva legyen egyszersmind a kivitel. Ez pedig véleményem szerint csak egy állandó , viszonylagos kereskedés utján biztositható, és ez képezi épen nagy előnyét az Ausztriával való összeköttetésünknek. Hogy ezen biztosíték mily horderejű, engedje meg a t. ház, hogy egy példára utaljak, a mely igen közel áll. Ez a keleti kereskedés. A keleti kereskedés iránt már évek óta panaszok emeltetnek, hogy folytonosan hanyatlik, és ennek meg is van a jogosultsága. De hogyha vizsgáljuk, hogy honnan ered e hanyatlás: mit találunk ? Azt találjuk, hogy ez abból ered, hogy Angolország és 16*