Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

846. országos ülés február 9. 1878. 115 nem tudják, hogy a kérdés ily felállításának súlyosabb oldala merre esik. Hanem a kérdés az: hogyha a javaslat elvettetik — tőlem senki se várja t. ház, hogy egy egész részletes tervet és conjekturákat mondjak, esak nagy vonásokban jelzem — (Halljuk \) — akkor igenis egészen uj situatió áll elő, melynek megvan a maga szükségszerű következménye, s ez a provisorium, egy oly provisorium, melyet nem hónapok, hanem évek szerint kell mérni, egy oly következmény, melyet sem itt, sem ott nem lehet elutasítani, ( Ugy van! több oldalról.) s nincs is miért megijedni oly nagyon ezen szótól. (Helyeslések.) Mert e szó csak annyit jelent, hogy azon szabályozás, azon rendezés, mely elő fog állni, a mely elutasithatlan, ily hosszú időre való lekötést tartalmazni nem fog ; s még azonkívül e helyzetnek tudom egy dolgát — a mi nem fog bekövetkezni, — t. i. nem fog bekövetkezni az, a mire nemzetünknek nagy költője és mesemondója, Jókai, (HalljuM Derültség.) tegnap utalt, mit egy szóval ugy jelelhetek meg: hogy nem fog kifordulni sarkából a monarchia. Mert Jókai képviselő űr azt állította és pedig meg vagyok győződve jóhiszemüleg állította, hogy a monarchia két államának békéje, népeinek békés összeféri]etése, szervezetének jelen alapjaiban való megmaradása attól függ: ha a jelen javaslat elfogadtatik-e. Ez uraim, a költészetek legmerészebb költészete. (Tetszés a baloldalon.) Hogy az a provisorium harczczal és viszálkodással volna tele, hogy a titkos harag táplálására szolgálna, mely csak a provisorium végét várná, hogy kitörjön : én ezt sem szükségszerűnek, sem észszerűnek, de még csak a helyzet valószínű folyományának sem tekintem, sőt. majd nem biztosnak látom a kedélyek sokkal nagyobb mérvű lecsillapodását; (ügy van]) mert meg vagyok győződve, hogy az oly értelmű politikai folytatását a birodalom egyik államának tényezői sem fognak megengedni. (Helyeslések.) És ezt miért nem várom ? (Halljuk.) E javaslat t. ház, — és ezt nem akarom részemről a kormány ellen megrovásul használni, mert most még a javaslat ellen szólalok fel — e javaslat — mondom — a kiegyezési kérdést elmórgesitett alakban hozza élőnkbe. Ezért ugy látszik, hogy minden érintésre a kiegyezési munkálatok lánezolata ily fájdalmas rángatódzásokat kap, és annyi megállapodás történt már, annyi lőn — elismerem, nem a magyar kormány akaratából — összevissza forgatva uj meg uj alkudozások, lemondások és válságok alakjában, annyira lőn e kérdés összevissza hurezolva, hogy én kettőn nem csodálkozom: nem csodálkozom, hogy itt és ott belefáradtak a tényezők és mindketten siettetik a végeldöntést; valamint azon sem csodálkozom, hogy ezen javaslatok sorsának továbbvitelre, ha azt a jelen kormányférfiak ott hagyják, sem itt, sem ott nem vállalkozik államférfiú. (Helyeslés a baloldalon.) Hogy mi lesz az u. n. provisorius állapot tartalma: annak részletes megjelölését igazságosan senki sem kívánhatja tőlem. Én legfölebb nézeteket mondhatnék, eshetőségeket állithatnék fel, és hogy mi az én nézetem e kérdésben, az közömbös ; egyet azonban tudok, hogy bármint vetem és hányom elmémben a dolgot, bármily valószínű és észszerű eshetőségre gondolok: megvallom, én nem látom, hogy az nem költészeti, hanem észszerű és valószínű eshetőség eredményeiben, öszhatásában roszabb volna, mint az összes kiegyezési javaslatok változatlan elfogadása. (Helyeslés a baloldalon.) így lévén meggyőződve t. ház, ha az általános vita végén bekövetkezendő szavazás értelme csak az volna, akarunk e közös vámterület alapján egy kiegyezést, vagy nem: akkor én — a mint az eddigi beszédemből látható — habozás nélkül adhatnám szavazatomat a törvényjavaslat elfogadására és a részleteknél megmondhatnám, hogy miképen kívánom a módosítást. De ha formailag így van is feltéve, de lényegileg nem így van felállítva a kérdés, — lényegileg legalább mint én látom s kénytelen vagyok becsületes meggyőződésemet követni, — lényegben ugy van felállítva a kérdés : hogy ugy részleteiben, mint egészében elfogadtatik-e a javaslat, vagy nem. (Ugy van!) És azok után, a miket mondottam, és a mik hasonló véleményüek részéről, gazdasági tekintetben minden esetre sokkal jobban kifejtettek, természetesen nem lehet várni tőlem, hogy én e javaslatot lényegében és részleteiben elfogadjam. (Helyeslés a baloldalon ) Azt az utat is követhetném t. ház, hogy nem tudva. nem fog-e e javaslat módosulni ezen vita s a részletes tárgyalás alatt, döntő szavazatomat a harmadik szavazásra halasztanám ; most tudniillik elfogadnám a törvényjavaslatot, s megkísérteném a módosításokat, és elvetném a harmadik felolvasásnál a javaslatot, ha kellőleg nem módosíttatnék. Megengedem, ez is helyes; én magamra nézve azonban ezt nem követem. Ha tudnám t. ház, hogy a döntő ütközetet egy ily javaslat fölött, a ház a harmadik felolvasásra tartja fenn : akkor én habozás nélkül bevárnám a részletes tárgyalás eredményét ós ahhoz igazítanám magamat ; de minthogy tudom — és ebben a ház minden tagja igazat fog nekem adni, — hogy a döntő ütközet az átalános tárgyalásnál szokott vívatni, (Ugy van!) azért én szavazatomat, bármily csekély legyen is, súlyától megfosztani nem akarnám. Én jól tudom t. ház, hogy súlyos a kormány helyzete, jól tudom, hogy nagyon elmérgesitett alakban van itt ezen javaslat; de ón mégis kérdést intézek hozzá: nem zárkozik-e el a javaslatnak oly módosítása elől, mely beiktatja 15*