Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.
Ülésnapok - 1875-346
116 346. országos Ülés február 9 1878. az 1867-iki felmondási záradékot, kitörli a tartalomból az osztrák-magyar Lloyd segélyzésének említését, a fogyasztási adóknál szenvedett s a pénzügyi vámok által legfelebb csak 20°/ 0-ig compensalt eyklusra van-e kilátás; Magyarország kereskedelmi forgalmának megállapítására van-e biztos mód, ez restitutiója lenne a gyapjuvámnak, a ímánczvámnak ezen kérdésben a kormány magatartásától függ, a kormány minden esetre fel fog még az általános viták folyamában szólalni és ha felszólal, azon fölszólalásából merítem tájékozásomat, van-e kár, melynek kiegyenlítését eszközli, mely a gyapjuárak vámjának leszállítását, legyen bár az kapcsolatban a pénzügyi vámokkal, czélozza. Hajlandó-e ily módosítások esetén a kiegyezési tárgyalást tovább vinni. Nyilatkozatából fogom meríteni további tájékozásomat, van-e kilátás egy pár lényeges javítás elérésére ; ha nincs t. ház, ezt természetesen subjective kell megítélnem: én szavazatomat azon tekintetek alapján, melyeket előadtam, kénytelen leszek a törvényjavaslat ellen adni. (Elénk helyeslés a jobb, bal és szélső balfelöl.) Széll Kálmán pénziigyininister: T. ház! (Zaj.) Legyen kegyes a t. ház nekem pár percznyi szives türelmet engedni, hogy személyes megjegyzést tehessek azokra, a miket Szilágyi Dezső t. képviselő ur jónak látott egy közbeszólalásom folytán ellenem mondani. (Halljuh! Halljuk! Hosszas zaj balfelöl.) Szilágyi képviselő ur beszédének azon részében, melyben mérlegeli azon tehertöbletet... (Egy hang a szélső^ baloldalon: a dologra! Nagy mozgás a középen. Elénk felkiáltások: Halljuk! Halljtikl) Nem is akarom a képviselő úrral szemben felhozni, hogy nekem, mint ministernek, jogom van bármikor szólani; én azonban ezúttal csakis egy személyes kérdésben emelek szót és reményiem. lesz annyi discretióval irántam a ház, hogy azt meghallgatja. (Elénk helyeslés a közéjben. Halljuk] Halljukl) Ha indokoltam, hogy miért akarok ezúttal felszólalni, ezt azért tettem,hogy — bár tudom, más amúgy is megértené, — & r közbeszóló képviselő ur annál jobban megértse. (Élénk helyeslés a középen.) Midőn Szilágyi Dezső képviselő ur mérlegeli azon kárt, azon tehertöbletet, melyet a tervezett vámemelés a magyar fogyasztóra ró, ugy hivatkozott egy általam tett számításra, mintha én az annak alapjául szolgáló adatokat apodictice biztosaknak mondottam volna. Szilágyi Dezső (közbeszól): Azt nem tettem ! (Elénk felkiáltások a középen: De bizon tette! Zaj.) Széll Kálmán pénzügyminister: Hogy csakugyan igy méltóztatott arra hivatkozni, erre okoskodásának többi része határozott bizonj-ságul szolgál. Midőn ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy míg culturális kiadásokra 4 millió van a költségvetésben előirányozva, addig maga a pénzügyminister ur 2 millióra számitia csak egy tételűéi, a posztónál bekövetkező tehertöbbletet; igy beszélvén, igy szólván a t. képviselő ur, ugy gondolom, mondhattam, akként hivatkozott az én számításomra, mini a melyet apodictice biztosságának adtam volna elő. (Helyeslés a középen.) Midőn pedig én az ő ily értelmű hivatkozására közbeszóltam, s azt mondtam, hogy az általam előadott számitás értelme egészen más. hogy a képviselő ur szavaimat nem híven idézte, akkor ő jónak látta ellenem egy invectivával élni. (Mozgás.) A képviselő ur nem szorítkozott az általa felállított tételnek bebizonyít tibeti a, hanem azt mondta, — s ezt akkor mondta, midőn maga is kénytelen volt meggyőződni róla, hogy nem egészen híven idézte szavaimat, — azt mondta, hogy a minister egy elrejtett szócskába kapaszkodik, hogy a minister elclausulálja magát, hogy a minister felhozott egy adatot Lónyay Menyhért gróf beszéde ellen való bizonyítás végett, de nem engedi meg, hogy ugyanazt az adatot mások ő ellene hozzák fel bizonyítékul. Bátor leszek felolvasni beszédemnek szóban levő részét és a t. háznak igazságos Ítélete alá bocsátom : nem volt-e igazam, midőn azt mondtam, hogy ama idézett számításomat nem apodicticus biztosságunak állítottam, s hogy beszédem érintett részének egészen más az értelme, mint a melyet annak Szilágyi képviselő ur tulajdonított, hogy tehát ő nem híven idézte azt. Én beszédemben szórói-szóra azt mondtam : „Én adatot nem hozok fel arra nézve, hogy mennyi, mert biztos adat erre nézve nincsen; és épen azért, mert a meglevő adatokat — a mint azt kifogom fejteni — praecarius természetiteknek hiszem: — épen azért nem fogok belőlök levonni következtetést, csak egyet leszek bátor felemlíteni. Én egy egyszerű eoinbinatiót kísérlek meg felállítani minden praetensiója nélkül annak, hogy számaim apodictice biztosak. Kiszámítottam mi a kivitel, s mi a bevitel stb. „Igen egyszerű a számitás; mondom hozzávetőleges számitás ez is, de szolgáljon ez is némi adalékul, mikor igazságos kritikát akarunk gyakorolni. 309,000 méter-mázsa gyapjú dolgoztatik fel Ausztriában, ha ebből 56°/ D-ot veszünk — ezt veszik a szakértők, ezt veszi a technika — mint kész árút, a mely ebből kikerül — 17 B.000 mázsát nyerünk. Ha ebből leszámittatik a külföldre kivitt 31.000 mázsa gyapju-árú, marad a belfogyasztásra 142.000 mázsa. Ha ezt a lélekszám aránya szerint osztjuk fel Ausztria és Magyarország között,
