Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

S42. országos ülés február 5. 1878. 5 fogni, hogy sokan oly szent borzalommal viseltetnek a közgazdasági separatio iránt, hogy még ezen szót is: „külön vámterület" nem merik ajkaikon hangoztatni; és tagadom t. ház, hogy a külön vámterülettől való hivatalos és nemhivatalos rettegés, a közös vámterületnek minden áron való fentartandóságának nem épen keresztyéni dogmája megszilárditaná a két állam közt a baráti köteléket, növelné a kölcsönös vonzalmat PS szeretetet, ós gyarapítaná a népeknek egyetértését. {Igaz! Ugy van•! bal/elöl) Sőt merem állítani, hogy aki a cornpensatio ós recompensatio terére lép, inkább elkeseríti a kedélyeket, mint az, a ki szükség esetében a jog és törvény terére lép. (flelyvdés halfelöl. Igaz! ügy van!) Igen megfontolandónak tartom, hogy azon szoros házassági viszony, a melyben Ausztriával közösségben élünk közgazdászatiiag: üdvös hatást gyakorolt-e az összetartozandóság érzetére, és nem inkább talán a szétválás iránti vágyat ébresztette fel azokban is, a kik egyébiránt a legőszintébb és legloyalisabb hívei a dualismusnak, melegen óhajták a monarchia fennállását s szivükön hordják jövőjét és felvirágzását (Helyedé* a balfelöl. Igazi Ugy van\) Gyakran áll a német közmondás: „Gfegeii die Liebe ist das wahre Schwabenmittel die Ehe". Szabadon fordítva: „A szerelem ellen a leghathatósabb irtószer a házasság" s megeshetik gyakran, hogy a ki a szeretetet clecretálja s egyenlően stilizált §§-ok által a szivekbe csepegtetni akarja, épen az ellenkezőjét éri el annak, a minek elérésére annyi önmegtagadással ós buzgalommal törekedett, mert azt képzeli, hogy nem vetett szelet, de igenis vihart fog aratni. (Igazi Ugy vanl baljelöl.) Elismerem azonban azt, mert el kell ismernem, hogy mind a 67-iki törvények betűje, mind azoknak szelleme értelmében az egyezséget Ausztriával az 1867-ben tiz évre aeceptált alapon t. i. a közös vámterület alapján kell megkísérlem. Egy kormány, egy párt sem, a mely őszintén áll a 67-iki közjogi alapon, állíthatja oda a külön vámterületet, mint conditio sine qua non-t és én hozzá teszem még azt is, hogy ez már feltételezi, hogy az alkudozások alkalmával bona fide kell eljárni. A t. kormáuyelnök ur az alkudozások előtt azt mondta: közös vámterület, ha egy méltányos és igazságos egyezség lehetséges ; külön vámterület, ha az nem lehetséges. Én részemről ezt ma is aláírom szórói-szóra. Ezen alternatíva elől ki nem térhet senki, mert mindenki előtt ott fog állani a külön vámterület, mint ultima ratio, akár emlegettessenek, akár nem. (Igaz! ügy van! halfelöl) Bizonyára senki, még a fusió és a kormány fénykorában sem remélte azt, hogy a külön vámterület ez alkalommal fel fog állíttatni. Magának az eszmének, hogy ugy fejezzem ki magam, zsengesége az országnak, a nemzetnek tájékozatlansága és a több oldalról felmerülő igen fontos aggodalmak gyanítani engedek, hogy a közgazdászati önállóság órája még nem ütött. Való, mit t. barátom Móricz Pál képviselő ur mondott, hogy a külön vámterület nem volt a balközóp programijában és én belátom, hogy a balközép utolsó programmja ezen egy pontban feladva nem lett; hogy azonban Magyarország anyagi érdekei, a mennyiben azok a közös vámterület mellett egyátalában megvédhetők, feíáldoztatni nem fognak: azt jogosan várhatta mindenki a t. kormánytól, de különösen az igen t. ministerelnök úrtól, a kinek annyi erélyes nyilatkozata van feljegyezve a ház naplójában és sze,! ény véleményem szerint oly kevés erélyt tanúsított, midőn tettre került a sor. (Ugy var>\ balfelöl.) Külön vámterület mellett védvámpolitika, vagy ha jobban tetszik — mérsékelt védvámpolitika; külön vámterület mellett szabad kereskedelmi irány felel meg Magyarország érdekeinek. (Ugy van] halfelöl) Ezen meggyőződés uralkodott egykor a házban, és azt tartotta a t. kormány is és azért mégis csinál közös vámterület mellett védvámpolitikát és készit egy vódvámos autonóm tariffát, megindítja a közgazdasági harczot Németország ellen, kiteszi a hazát egy bizonytalan jövőnek, s meg akar kötni egy szerződést, melynek romboló hatását, a rombolás eredményét és következményeit, egyelőre kiszámítani nem lehet. Ezen politika — ezt is engedje meg nekem Móricz Pál t. képviselőtársam, — szintén nem volt a balközép programmjában, de még a fusionált nagy szabadelvű pártóban sem. És ezen körülmény talán az igen t. kormány circumspectusságáról és óvatosságáról tett tanúságot, mert alaposan feltehető, hogy ha a kormány ezen programmot az alkudozások előtt tűzi ki zászlajára : követőinek száma igen megapad, sőt talán csak azokra szorítkozott volna, kik az osztrák ipar védelmét magas védvámok által a haza érdekeivel megegyeztethetőnek tartják, vagy mint Tóth Vilmos képviselő ur, ki ha szerinte a salus reipublicae, vagy ha szerintem a salus ministerii is ugy kívánja, oly magasból tekint alá a vámtariffára, a hol őt közönséges halandó meg nem közelitheti. A kormány rögtönzött védvámpolitikája — ezt is megengedi Móricz Pál t. képviselőtársam — egyike vala azon sajátszerű meglepetéseknek, melyek gyakran ámulatba ejtették az országot, mióta az 1875-iki aera bekövetkezett. Én t. ház, nem tartozom azok közé, kik az ellenzék kötelességének vagy hivatásának tartották vagy tartják a kormány tekintélyét lerombolni, ellene hirnévrabló harczot folytatni vagy őt a hazafiatlanság vádjával illetni, (Élénk helyedés a középről.) a minthogy csekélységem számára igényelhetni vélem, hogy egyéni meggyőződésem, eljárásom indokait mindenki tisztelje és számot tartok arra, hogy tévedéseimnél vagy botlásaimnál