Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-342

6 342. országos Illés február 5, 1878. felebaráti elnézéssel találkozzam, ugy én is tisztelettel meghajlok mindenki meggyőződése és azon indokok előtt, melyek tetteiben vezérlik, legyen az barát vagy ellenség Emberi dolognak tartom, ha felfogásom szerint egy egész kormány téved, vagy nem bír a helyzettel megküzdeni vagy a helyzet magaslatára emelkedni. Meggondoltam t. ház, mindig, hogy Magyarországnak szüksége van minden tehetséges fiára, minden tehetséges fiának pedig szüksége van jó hírnévre, és én veszélyes eljárásnak tartom, rósz ellenzéki taktikának itélem a r kormány tekintélyének aláásására törekedni ; {Élénk helyeslés a középen.) mert az országnak nagy szüksége van minden alkotmányos kormánynak tekintélyére. (Atalános helyeslés.) Én t. ház, a tisztességes küzdelem és lovagiasság barátja vagyok minden téren és ezért még önző czélokkal, egyéni hiúsággal sem akarom vádolni a kormányt és annak egyes tagjait. De (Halljuk!) valóban elszomorító dolognak tartom azt, midőn maga a kormány kénytelen bevallani, [Halljuk !) hogy egyetlenegy igéretét sem volt képes beváltani, programmjának egyetlen pontját nem voltjképes beváltani (Ugy van] a baloldalon.) hazánk érdekeit nem volt képes kellőleg megvédeni és mégis helyt kell állania, mert csak ő viheti keresztül ezen úgynevezett becsi egyezséget, ez irányban ő benne összpontosul az általános bizalom; csak ő dicsekszik ezen egyezség életbeléptetésére szükségeltető — szerintem épen nem irigylendő népszerűséggel és fájdalommal constatálom, hogy e kormány jobb sorsra lett volna érdemes. T. ház! Egyik év a másik után nmük, a kormányok jönnek és mennek, a többségek alakulnak és szétporlanak, a nemzetben kezd gyö keret verni és megszilárdulni azon hit, hogy jót várni sehonnan sem lehet. Az áldozatok kifogyhatatlanok, a terhek az elviselhetetlenségig fokozódnak, az állam testén sebeket ejt a kormány és a parlament, de sebeket gyógyítani nem képes sem a kormány, sem a parlament. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Megrendült a kormányzat iránti bizalom, szenved a parlament reputatioja; mindennap újabb csalódásra ébredünk, mindennap egy reményt temetünk. Aggódva tűnődöm, hogy gondolkodni fognak gondolkodó emberek a fölött, hogy vajon nem magában az 1867-iki közjogi egyezségben rejíik-e e bajoknak legnagyobb részében kútforrása? fenntartható-e általában oly közjogi alap, mely pusztán küzdelmekben, két állam közt viszályokban emészt fel kormányokat, erőket és reputatiókat? s csak terheket szaporít és válságokat idéz elő? Kétségtelen, hogy az 1867-iki közjogi alkotásnak vannak hiányai és tökéletlenségei, mint minden emberi alkotásnak ; de ezen közjogi kiegyezésnek miseriái nem az 1867-iki kiegyezésben gyökereznek. Közjogilag egyik állam sem hozott nagyobb áldozatot mint a másik, a közösügyeknek közjogilag egyik állam csak annyi áldozatot hozott mint a másik, csak annyi concessiókat tett mint a másik; e téren az 1867 iki alkotás egyenlően mért, mint az örök osztó igazság. Hogy a jelen közgazdasági kiegyezés az osztrákoknak fáj, és nekünk tízszeresen fáj, annak oka egyedül azon bizonyos compensationalis és recompensationalis politika, a lefolyt alkunak rideg üzletszerűsége. Helyesebb eljárás lett volna nézetem szerint követelni mindent, a mi méltányos és igazságos ; de nem követelni semmit, a mi nem méltányos és nem igazságos. (Helyeslés a baloldalon.) Ha e téren nem lehetett volna kiegyezni, ott van az 1867-iki törvény, ott a szentesitett jog és ott vannak az alaptörvények. (Helyeslés a baloldalon.) És most t. ház a t. pénzügyminister ur tegnapi beszédére akarok tenni egy, de csak egy észrevételt. (Halljuk ! Halljuk l) A t. pénzügyminister ur azt mondotta, hogy nem volt kellőleg, vagy ha ugy tetszik roszul volt előkészítve a talaj számára, hogy egy jó, vagy jobb kiegyezést lehessen kötni. Hogy a t. pénzügyminister urnák magának ez irányban mennyiben vannak régibb dátumú érdemei, azt vitatni nem akarom, s nem akarom vitatni azért, mert a t. pénzügyminister ur elismerte, hogy igen is vannak érdemei; — midőn azonban a t. pénz-. ügyminister ur a fusionalis kormány tagjává lett: átvett egy igen jelentékeny pénztári készletet, támaszkodhatott egy rengeteg többségre és a föllelkesített nemzetre és ezen kivül megszavazott a ház neki nagy adó felemelést. (Élénk helyeslés balfelöl) és 80 millió kölcsönt, azonfelül átvette a t. pénzügyminister ur az egész kataszteri fundus instructust. továbbá pedig az igen t. kormány állítása szerint a béke és a monarchia jövője biztosítva lett a három császári szövetséggel. (Helyeslés balfelÖl?) No már szerintem alig lehet mondani, hogy merőben kedvezőtlen auspieinmok közt fogott voln a a t. pénzügyminister ur az alkudozáshoz. (Helyeslés balfelöl.) Hogy azonban egy üdvös pénzüg3'i és közgazdasági politika művelhetésére nézve az igen t. pénzügyminister ur miként készítette elő a talajt utódai számára, arról most hallgat a krónika ; de a jövőben bizonyára vita tárgyát képezendi. (Élénk helyeslés a baloldalon.) És most, mielőtt befejezném beszédemet, (Halljuk]) néhány megjegyzést akarok tenni egy előttem szólott igen t. képviselő ur előad asara, Lónyai Menyhért grófnak nagyhatású és tartalomdús beszédére.(Halljuk]) Vannak pontok, melyeknél a t. képviselő ur és csekélységem találkozunk és találkozhatunk; lehetnek azonban pontok, me-