Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

846. orsnágos Ülés február Ö. 1878. 107 ingyen nekünk átengedni: ezt kétségtelennek tartom. (Ugy van ! a középről) Mi biztosit minket, hogy ha az önálló vámterületet felállítjuk, az általam is nagyon óhajtott vám- és kereskedelmi szerződések a külfölddel csakugyan meg fognak köttetni? Azt hiszem, hogy ez nem nyújt több biztosítékot, mint a mai állapot; sőt ellenkezőleg minthogy akkor csekélyebb lesz a terület, kérdéses, hogy lesz-e annyi kilátásunk arra, mint a mennyi ma van, hogy a külföldi állomokkal szerződéseket köthessünk. (Ellenmondás szélső balról.) A fő érvelés, mely az önálló vámterület mellett felhozatik: az, hogy az ránk nézve financiális szempontból lenne nagyon előnyös. Én, t. ház! azon okokból, melyeket bátor voltam elmondani, azt hiszem, hogy tökéletesen hiu munka financiális számításokat tenni arra nézve, hogy mennyi lenne a mi vámjövedelmünk az önálló vámterület esetén. Azt hiszem, hogy erre nézve oly számszerű felállítás, mely a szigorú kritikát is kiállja, ma teljesen lehetetlen és pedig azért: mert, mint említettem, hogy ha megszűnik a köztünk és Ausztria közt fenálló viszony, azon adatok, melyek ma rendelkezésünkre állanak, hasznavehetetlenekké válnak, mihelyt a vámsorompók felállíttatnak. Arra, hogy minő eredménye lenne annak, ha a vámsorompók lehullanának: erre vannak mégis némi példák; de én oly példákat, a melyekből következtetni lehetne az önálló vámterület esélyeire, hogy mi történik akkor, ha a sorompók felállíttatnának, ott a hol eddig nem voltak: nem ismerek. Valóban én abban a meggyőződésben vagyok, hogy számszerű adatokat, a melyek megbízhatók lennének, felállítani lehetetlen; de egyet igenis coneedálok, hogy t. i. az önálló vámterület felállítása esetére okvetetlenül nagyobb lenne vámjövedelmünk, mint a mennyi most a közös vámjövedelemből való részesülés után. Ez kétségtelen. De, t. ház, ez a képnek csak egyik és pedig előnyös része. Az a kérdés, hogy azon esetben, ha mi önálló vámterületet alkotunk: vajon a közös költségekhez való hozzájárulásunk ugyanaz fog-e maradui, a mi most; mert ha a hozzájárulás ugyanaz fog maradni, akkor okvetetlenül van előnye. De ha megváltozik, — pedig nem a mi kezünkben van az kizárólag, hogy minő legyen az arány: — akkor hogyan áll a számítás? Ugy, hogy a vámjövedelemnél van valószínű jövedelmi többletünk egy tökéletesen ismeretlen kiadási faetorral szemben. Hogyan lehessen erre számítást alapítani, ezt nem értem. Röviden még egyszer ismétlem, hogy az ónnál ó vámterületnek előnyeit számszerűen, csak némikép a szigorú kritika igényeinek megfelelően kimutatni nem lehet. Minthogy pedig mindig nagy óvatosságra intő körülménynek tartom, ha azon helyzetnek, melyet elhagyni készülünk, hátrányait ösmerjük ugyan, de azon ujabb helyzetnek melyért a régit fel akarjuk cserélni, sem előnyeit, sem hátrányait pontosan mérlegelni nem tudjuk, még azon kérdést kell magam elé tűznöm: vajon az ezen nem eléggé ösmert helyzetbe való átmenet időszerű-e ma ? Időszerű-e, hogy ma vegyük igénybe a törvény által biztosított azon ultima ratiót, hogy gazdasági kezelésünket önállóan rendezzük. És erre, t. ház, én csak egy feleletet adhatok: az idő nagyon rosszul volna erre megválasztva. Rosszul volna pedig megválasztva először átalában azért, mert egész gazdasági életünk tekintetében és mind arra nézve, a mi mezőgazdaságunk felvirágoztatására vezet, oly keveset tettünk a lefolyt tiz év alatt, hogy magunkat oly gazdálkodási külön válás esélyeinek ma már kitenni, ha csak a2t valamiképen elkerülhetjük: czélszerünek absolute nem tartom ; nem tartom czélszerünek és időszerűnek különösen akkor, midőn egy roppant bonyodalmas és nehéz pénzügyi helyzetből való kibontakozásnak küszöbén állunk; nem tartom időszerűnek akkor, midőn ezen állapotnak előkészítésére semmit sem tettünk; (Helyeslés a középen.) mert hogy ha egyszer valamikor abba a kényszerűségbe fogunk helyeztetni, hogy gazdasági különválásunkat csakugyan a törvény értelmében külön vámterület alapján rendezzük, akkor az erre való gondos előkészítésnek ezt meg kell előznie. És, mert én ezt ma még nem látom: az előttünk fekvő javaslatokat elfogadom. (Élénk helyeslés a középen.) Szilágyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon beszédnek, melyet az előttem szólott képviselő ur épen bevégzett, egyes részeire, reméltem, beszédem folytán vissza térhetek; most csak kéí megjegyzésre szorítkozom. Az egyik az, hogy hogy ha t. barátom azt mondja, hogy a nem vagyunk előkészülve arra, hogy gazdasági rendezkedésnek másik alternatívájára t. i. a külön vámterület alapjára térhessünk, akkor neki már azon meggyőződéssel kellett ezen javaslatokat elfogadni, hogy pénzügyi és közgazdasági erősödésünkre, és így ezen probléma megoldására ez a legjobb előkészület. De ennek bebizonyításával adós maradt. Másik megjegyzésem abban áll, hogy t. barátom tömérdek sok oldalról bebizonyította azt, hogy nekünk semmitsem lehet adatszerüleg tudnunk, így tehát azon adatok, melyekkel a t. kormány indokolását behintette, nemcsak a ministeri székből, de most már minden oldalról teljesen megbízhatatlanoknak vannak nyilvánítva, melyekre építeni nem lehet. Azt kérdem már most előttem szólott t. barátomtól, hogy mi lesz ily körülmények közt a kormány egész indokolásából, amely ezen adatokra van épitve ? És főkép, miután ő kimutatta, hogy azon különféle módok, melyeken ezen adatok gyűjtése ajánltatik, czélra nem vezetők ; de azt, hogy azon adatok szükségesek, maga 14*