Képviselőházi napló, 1875. XV. kötet • 1878. február 5–február 22.

Ülésnapok - 1875-346

108 846. országos ülés február 9.1878. is elismerte; én tehát az 6 beszédében a logikai eonclnsiót nagyon nélkülözöm, t. i. annak kimutatását, hogy miután mindenesetre szükségünk van, hogy Ausztriával való gazdasági viszonyunkat méltányosan rendezhessük, — ilyen adatokra, minthogy szükségünk van jelen forgalmunk ismeretére, akár önálló vámterület, akár pedig közös vámterület alapján akarjuk rendezni e viszonyokat, ha sötétben ugrást tenni nem akarunk, miképen jussunk tehát ezen adatokhoz? (Tetszés a baloldalon.) És engem meg nem nyugtat azon ellenvetése, hogy hiszen, ha ily vonal felállíttatnék Magyarország és Ausztria közt, és ezen vonal által kimutatva volna, mi a szabad forgalom eredménye Magyarország és Ausztria közt: ezen adatokból a külön vámterület felállítása esetén előálló forgalomra következtetést vonni nem lehet. Nem nyugtat meg pedig két okból. Először annak kitudása, hogy mily eredménye van a belforgalom korlátlanságának Magyarországra nézve, mi Magyarországnak a belforgalrna: nemcsak azért kell nekünk, hogy gazdasági rendezkedésünk másik lehető módozatát, t. i. a külön vámterület alapján való rendezés következményeit lehetőleg kiszámíthassuk ; hanem azért is, hogy azon gazdasági rendezkedésnél, mely cyclusonként a birodalom másik felével felmerül, ne kelljen adatok hiányában setétben tapogatózni, s ne legyünk folyton azok szerepére utalva, kik legméltányosabb kívánságainkat, legalaposabb sérelmeinket azzal akarják visszautasittatva látni, mert azt mondják, nincsenek adatok, melyekkel ezt alaposan kimutatni képesek vagyunk. Egyébiránt abban is téved nézetem szerint, t. barátom, hogyha ilynemű adatok gyűjtésére szolgáló vonal felállíttatnék, ezen adatokból semmi következtetést sem lehetne vonni arra nézve, hogy mi volna a forgalom akkor, ha a birodalom két állama berendezné magát a külön vámterület alapján. Téved t. barátom azért, mert ha ezen vonal felállíttatik, az egyet mindenesetre megmutat, t. i. megmutatja Magyarország fogyasztását, megmutatja azt, hogy jelen szükségletünk és jelen állapotunk szerint Magyarország, különösen ipartermékekben mennyit fogyaszt. S ha ma a vámsorompó felállíttatnék ós a monarchia két állama közgazdaságilag külön válna : ezzel Magyarország fogyasztása rögtön nem változik meg, lassanként ezen sorompóknak előállhatna azon hatása, hogy a külbehozatal változik; de a vámsorompók felállításának következménye igenis az lehetne, hogy ugyanazon áruk nem Ausztriából hozatnak be többé, hanem máshonnan. Beszédem folyamában vissza fogok még erre térni és t. barátom saját érveivel is fogom istápolni, azon elengedhetlen kívánságát a magyar parlamentnek, hogy sem a birodalom másik államával való alkudozásnál, sem jövendő gazdasági rendezkedésnél a sötétbe való ugrásra kárhoztatva ne legyen. Ennek előrebocsátásával engedtessék meg, hogy a kérdés többi részeihez hozzászólhassak, (Halljukl) s mentse ki ezt azon sajátságos helyzet, melyben ezen javaslattal szemben vagyok, s hogy én oly kérdésben, melyhez hasonlóknál különben szólalni nem szoktam, a jelen esetben szavazatomat indokolni kívánom. Ezen törvényjavaslat egyik szemét képezi azon lánczolatnak, melylyel a monarchia két állama közti gazdasági s pénzügyi viszonyok rendeztetnek. S hogy igazságosak legyünk, én megengedem, hogy ezen törvényjavaslatot önnön kiindulási pontjából kell megítélni; ennélfogva el kell fogadni azt az elvet, hogy a monarchia két állama vámterületet képezzen. Ennélfogva, az én szempontomból olyan ellenvetésnek ezen javaslat ellen értelme nem volna, mely ellenvetés ellenkeznék a vámterület közösségének szükségszerű folyományával. De ha erre az álláspontra állok, jogom van megvizsgálni azt: vajon azon lehető módozatok közt, mely módokon a birodalom két állama közti vámterület közössége alapján a gazdasági rendezés lehető, a választott ós a t. háznak javasolt mód helyese ? vajon megfelel-e az a birodalom mindkét állama pénzügyi és gazdasági érdekei egyenletes érvényesítésének ? Midőn két állam szövetkezik, mindkét oldalról kétnemű érdek az, mely a szövetkezésben tekintetbe vételt kivan; a közgazdasági érdek, a mely megköveteli azt. hogy a gazdasági fejlődésének feltételei ne sértessenek és ne áldoztassanak fel és a pénzügyi érdek az, mely megköveteli azt, hogy a szövetkező államok közül az egyiket illető jövedelem az ő kincstárába folyjon és ne szivárogjon máshova és ha a közösség kényszerű folyományaként a szövetkező államok egyike, vagy másika érdekei valamelyikében sértetnék: a méltányosság megkívánja, hogy legyen ezen sérelem más módon egyenletesen pótolva. A monarchia két állama t. ház, azon helyzetben van, hogy kénytelen mind a két érdeket szorosan megóvni. Erre nem csak polgárainak kétségtelenül súlyos megterheltetése, nemcsak pénzügyeinek, államháztartásának állapota, de ha még mindez nem ugy volna is, kényszeríti erre azon politikai kapcsolat minősége, mely a két állam közt fenáll. Mert a monarchia mindkét államának külön kincstára van és mindakét állam ezen kincstárba kénytelen minden pénzügyi erejét összpontosítani. Hogy egy harmadik, egy úgynevezett közös kincstár létezik : ez nem gyengíti ez állítást; mert hiszen azon közös kincstár eltekintve a vámjövedelmektől, önálló jövedelmi forrással nem bir, hanem a két állam külön kincstáraiból tápláltatik. Ennélfogva mind a két állam-