Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-319
70 319 orjfág-os Ulís iteczemfter 4.1H77 dumot látunk, a minőt ritkán lehet találni. Méltóztassék csak fölvenni, mint állanak itt a büntetések : „Valakinek kihívása párviadalra, ugy szintén a kihívás elfogadása vétséget képez, és hat hónappal büntettetik. 1 ' Párbaj anélkül nem kezdhető, hogy valakit ki ne hijjanak, s ennek büntetése hat hónap. Következik azután, hogy a ki valakit párbajra buzdít, vagy azért, hogy más ki nem hi valakit, vagy a kihívást el nem fogadja, megvetéssel fenyeget, azt megint becsukják egy évre. Továbbá : a ki a párbajra fegyveresen kiáll, annak büntetése megint egy év : ez eddig már két és fél év. Most történetesen megöli ellenfelét: ez öt évvel büntettetik ; tehát összesen hét és fél évvel büntettetik a párviadalban történő emberölés ; holott más emberölési esetekben sokkal kevesebb a büntetés, mint a párbajban; mely a legindokoltabb, legigazságosabb (Mozgás) abból a szempontból, hogy az illető saját életét is veszélyezteti, midőn oda kiáll. En t. ház azon elvet tartom leghelyesebbnek, mely azt mondja : Volenti non fit injuria. Mert ha mi ezen elvet nem alkalmazzuk, arra az eredményre kell jutnunk, hogy miután az öngyilkos a társadalom ellen vét, mert azt egy tagjától fosztja meg, ha a botbüntetés nem volna eltörölve, attól félek, egy uj codexben 25 botbüntetésre ítéltetnék ; s ha valaki a vizbe ugrik, s onnan kifogják, azután befogják csukni. Vannak a társadalomnak szabályai, melyeket egy törvényjavaslat egyszerűen meg nem szüntethet. Mint mondtam, én elvben a párbajt a legnagyobb absurdumnak tartom ; de azt is tudom, hogy léteznek dolgok, melyekre akár az esküdtszék, akár a törvényszék büntetése nem elég. Éppen ez esetekre szükséges a párbaj. Nézetem szerint e fejezet nem helyesen van összeállítva, mert mint előbb is mondtam, általa sem az elrettentés, sem a javítás nem éretik el. Én készségesen belenyugszom, hogyha behozzák azon szabályrendeletet, melyre talán a t államtitkár ur is emlékszik, melyet Nagy Frigyes adott ki, mely szerint a párbaj szabad, de csak azon esetben, ha egyik fél a színhelyen marad, ellenkező esetben akasztófával büntettetik. Ennek az volt az eredménye, hogy Nagy Frigyes korában Poroszországban egyetlen párbaj sem fordult elő. Tehát ha elrettentésül akarunk törvényt hozni, ebben feltaláljuk a módot. (Derültség a középen.) Itt a törvényjavaslatban párbaj-szabályokról ÍR van szó. Ezekben a t. államtitkár ur ugy látszik, nagyon járatlan, mert ő nem tudja, hogy különböző párbaj szabályok vannak. Vannak franczia, vannak angol párbajszabályok. A franczia párbajszabályokban a szúrás meg van engedve, holott a magyarban (Felkiáltások jobb felöl: Hol van azt) a szúrás csak nagyon kivételes esetekben van megengedve. A törvényjavaslat azt mondja, hogyha a párbaj szabályai nem tartattak meg: akkor az ugy büntettetik mint orgyílkosság. Ha tehát valaki szúrás által esett el, az következik belőle, hogy habár a segédek beleegyeztek is: mint orgyilkos büntettetik. Rationabilisnek tartom azt, ha kimondanék : mi tudjuk, hogy a párbajokra némely esetekben szükség van, azonban ezen esetek nagyon kevesek; nem szabad azt holmi haszontalan gyerekjáték miatt, vagy ha véletlenül valaki másnak a tyúkszemére hág, vagy valami sértő szót mondott, alkalmazni ; ezek mind aféle gyerekjátékok, melyekért komoly ember nem szokott vivni ; de hogy ha valakinek életboldogsága, becsülete függ némely dolgoktól, hogy az utolsó fegyver a párbaj se legyen neki megengedve, azt absurdumnak tartom. Tehát épen annak elérése végett, hogy ezen fontos dolgokra megmaradjon a párviadal, legczélszerübb a becsületbíróság. Ennek felállításával el fog éretni az, hogy ha a dolog nem olyan, mely a párbajt indokolja, az ki fogja mondani, hogy itt nincs helye a párbajnak, s akkor tessék azt mint emberölést büntetni; de ha a becsületbíróság kimondja, akkor tessék a párbajt megengedni. Ezeket mint elveket voltam bátor kifejteni, a mennyire tőlem kitelt, nem akarok ebből a két irányból egyiket vagy másikat felállítani, hanem annyit mondhatok, hogy ezen törvényjavaslat, ha el fog fogadtatni, csak kárt fog csinálni haszon helyett. De ha a sok rósz közt kell választanom, megmaradok inkább Osemegi államtitkár ur eredeti szövege mellett, mintsem az igazságügyi bizottságé mellett. Ajánlom beadott indítványomat a t. háznak elfogadás végett. Gulner Gyula jegyző (olvassa a Szalay Imre által beadott indítványt.) „Indítvány a XIX. fejezethez. Ezen fejezet az igazságügyi bizottsághoz visszautasittatik." Zay Adolf: T. ház! Én már e fejezet czb ménéi óhajtottam felszólalni, mert ép ugy, mint az előttem szóló t. képviselő ur, ezen egész fejezet rendelkezéseit és jogi felfogását helytelenítem. De abban lényegesen különbözöm az előttem szóló t. képviselő úrtól, hogy én a helyes párbajt nem tartom absurdumnak, hanem ellenkezőleg nagyon helyes, esetleg elkerülhetetlen szükséges dolognak. T. ház! Mielőtt erre nézve igénytelen nézetemet kifejteném, legyen szabad előrebocsátanom két kérést a t. házhoz: Az első az: ne méltóztassék bölcs itéletöket és higgadt megfontolásukat egy pár eset által félrevezettetni, melyek az utolsó időben történtek és megvallom nagyon is alkalmasak arra, hogy a józan felfogást zavarba hozhassák. Ezen esetek egyike e positiv, másika a negatív sarka ezen egész társadalmi intézménynek.
