Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-318
4P 818, országos ülés dee/ciiiber 3. 1877. nem fogadhatom el. Szerintem ezen fontos állampolgári kötelességnek megszegése, ezen veszélyeztetése annak, amit németül „Treu und Glauben"oek neveznek, annyira súlyos dolog, hogy vétségnek általában nem minősíthető és szerény nézetem szerint csakis fegyházzal büntetendő. Ezen lett mindig aljas, nagyon alávaló tett, azért tokintet nélkül arra, hogy a hamis eskü, vagy a hamis tanuzás kihágást, bűnvádi, vagy nagyobb mérvű polgári ügyekben tétetett, ezen fontos állampolgárikötelességnek megszegését fegyházzal akarnám büntetni A kár vagy az ügy nagyobb, vagy kisebb mérvét pedig e büntetés kiszabási tételnek figyelembe lehet venni. Ugyanazért e szakaszhoz bátor vagyok a következő módositványt beadni: t. i. hogy ezen szakasz első sorában előforduló ezen szavak helyett: „vétséget képez, és egy évig terjedhető fogsággal" tétessenek a következő szavek : „három évig terjedhető fegyházzal." így már ez által ki lenne mondva, hogy ezen bűntény bűntett. Beöthy Algernon jegyző (olvassa Zay Adolf módositványát, Csemegi Károly államtitkár: T ház! Én tudom azt, hogy a német büntető-törvénykönyv a Meineid-ot, a tudva hamis esküt feltétlenül fegyházzal bünteti: de, amint már több izben volt szerencsém a t. ház előtt kifejezni, egyátalában nem fordítása a jelen törvényjavaslat a német büntetőtörvénykönyvnek. És nem is hallottam valaha, hogy a t. ház utasításul adta volna az igazságügyministernek, hogy a német büntetőtörvénykönyvet magyar fordításban terjessze elő. Ha ez nem intentió, akkor bocsánatot kérek, szabad volt nekünk is bizonyos cselekményeket, nemcsak objectiv jellege, hanem egyszersmind az azok által előidézhető veszély és kár szempontjából tekintetbe venni és a szerint minősíteni. Igenis, hamis vád, hamis tanuzás, hamis eskü az állami igazságszolgáltatás ellen intéztetik. Az ugyan nem áll, amit az előttem szólott t. képviselő ur mondott, hogy i zen bűntettnek jellege abból áll, hogy mindenki tartozik a hatóság előtt igazat mondani. Azt a németek sem mondják, hogy kötelezve legyen mindenki a hatóság előtt igazai mondani és aki nem mond igazat: az eo ipso bűnt követ el és büntetendő. Ez valaha felállíttatott, mint egy igen homályos fogalom ; de ez már egyátalában alá van ásva, senki által nem ismertetik el; meg ennek az lenne következménye, hogy aki a maga saját civilis ügyében a hatóság előtt valamit tagadásba vesz, anélkül, hogy arra esküt tenne: már azáltal a hatóságnak az igazsághoz való jogát megsértette és bűntettet követett volna el. Tehát abban nem áll a bűntettnek lényege, hogy mindenki tartozik a hatóság előtt igazat I mondani és ha nem mondott igazat, már ez által bűnt követett el, hanem igenis komoly bűntett, komoly cselekmény az, midőn valaki a hatóság előtt eskü alatt nem mond igazat akár civilis, akár büntető ügyben. Tehát a bűntettnek fokozatai vannak, nem csak merev objectiv jellege, mint ezt az előadó ur már több izben felemiitette; nemcsak az, hogy mi ellen irányoztatik, hanem egyszersmind az is figyelembe veendő, hogy a társadalom és annak valamelyik tagja concret esetben milyen veszélynek, hátránynak tétetik ki. Már most, hogy egy civilis ügyben a veszély kevesebb, mint aki hamis vád.,., hamis tanuzás folytán büntetlenül elitéltetik : iái hiszem, hosszasan fejtegetni nem szükséges, hogy aki ellen hamis vád történik, és az ebből származó hátrány mindössze az lenne, hogy kihágásban ítéltetik "el, holott ártatlan, hogy ez sokkal kevesebb hátránynak tétetik ki, mint aki hamis tanuzás következtében fegyházra Ítéltetik, az szintén kétségtelen. Meg van tehát a gradatio az ebből származó veszély és kár szempontjából, ós így meg kell lenni a gradatiónak a büntetés tekintetében is. Ez a törvényjavaslat ezen fejezetének egyik irányeszméje, t. i. a fokozódó büntetés a cselekményből származó veszély vagy kár szerint. A kár is egyik tényező a bűntett cmalificatiójára nézve, Hogy mennyi a bűnösség egy cselekményben, az az aljból származó jogsérelem nagyságától is függ. Egy vagy tíz frt s ezer vagy százezer frt közt roppant" nagy különbség van; és én nem tartanám helyesnek, hogyha egy büntetőtörvénykönyv nem evalválná egyszersmind a jogsérelmek különbségét és fokozatait és ezen evalvatiót nem mérné fel a büntetések különbsége és fokozatai által. Ez az irányeszme, melyet a törvényjavaslat követ. Igaz, hogy ezt követi a német büntetőtörvénykönyv által elfogadott elv ellenében. De nem csak ebben különbözik e javaslat a német büntetőtörvénykönyvtől, nagyon sok másban is; — ugy, hogyha azt méltóztatnak felállítani elvül, hogy a mennyiben különbözik e törvényjavaslat a német büntetőtörvénykönyvtől: annyiban nem helyes. — akkor kár volt azt általános tárgyalás alapjául elfogadni, mert a különbség az első %-tól kezdve mindenütt végig vonul. Én tehát kérem a t. házat, méltóztassék azon rendszert, melyet röviden fejtegetni bátor voltam, t. i. az evalvatio rendszerét figyelembe, venni, s ezen szempontból a jelen fejezetet megtartani, épen ugy, mint elő fognak később fordulni több fejezetek, melyek e szempontból indultak ki. Ennélfogva kérem a kérdéses §-t azon szövegben, melyben azt az igazságügyi bizottság formulázta, kegyesen elfogadni. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Én figyelemmel hallgattam ugy Zay mint Csemegi képviselő urak
