Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-318

318. országos Ülés deciíemfcer 3 1877, 49 előadását, és képes is volnék a kettőt mérlegelni, ha egyátalában tudnám azt, mi értetik kihágás alatt? De miután azt nem tudjuk, mi szándékoltatik kihágás alatt értetni, igen nehéz elhatározni: kinek van igaza, ós hogy a javasolt büntetés elegendő-e vagy szigorúbbnak kellene lennie. Ilyen körülmények közt azt hiszem, sem egyik, sem másik indítványt el nem fogadhatjuk, hanem én kívánom, hogy ezen §. jelenleg kihagyassék, vagy legalább felfüggesztessék mindaddig, míg a kihágásokról szóló törvényjavaslat előttünk nem lesz. Panler Tivadar előadó: T. ház! Hogy mi lesz a kihágás a jövőben, azt meg fogja határozni a kihágásokról szóló törvénykönyv, mely be fog adatni. Hogy mi a kihágás jelenleg : azt meghatározza a törvényszéki praxis, mely a csekélyebb törvényszegéseket nevezi igy. Ily kihágás ügyében'fett hamis tanuzást enyhébben kell megbüntetni, mint egy bűntett ügyében tettet. Ennélfogva kérem e §. fentartását. Elnök: Zay képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Zay Adolf: Személyes kérdésben az államtitkár urat egyszer mindenkorra arra kérném fel, hogy méltóztassék czafolni, a mit mondtam, de nem azt, a mit nem mondtam. En a „Eecht auf Wahrheit"-ra nézve mindig feltettem ós kiemeltem : „ha az illető mint tanú vagy esküttevő kihallgattatik." — Ezt szándékosan ignorálta a t. államtitkár; de ón ugy hiszem, hogy nagyon olcsó dicsőség azt czafolni akarni, mi nem mondatottBeőthy Algernon jegyző: (olvassa Zay Adolf módosítását.) Elnök: Kérdem a 1, házal, inéltóztatik-e a 214. §-t az igazságügyi bizottság szövege szerint elfogadni? Akik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A 214. g. az igazságügyi bizottság szövegezése szerint elfogadtatván, a beadott módositványok mellőztetnek. Beöthy Algámon jegyző (olvassa a 215., 216. §%-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 217. %-t.) Molnár Antal: Bocsánatot kérek, ha ismételve alkalmatlankodom szerkezeti javításokkal, de a törvényjavaslat oly hosszú időkre kiható fontossággal bir, hogy annak szabatos megállapítása mindenesetre óhajtan dó. E szakaszban előfordul c kifejezés: „hamis tanúval egyenlő büntetés alá", a büntetés sem a hamis, sem másféle büntetéssel egyenlő nem lehet: egyenlő lehet a hamis tanú büntetésével, így tehát a szerkezet meg nem állhat. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy e szavak helyett: .,egyenlő büntetés alá esik", tótessék: „egyenlően büntettetik." (Elfogadjuk.) EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. Gülner Gyula jegyző (olvassa Molnár Antal módosítását): „A 217. §-ban e kifejezés helyett „egyenlő büntetés alá esik" tótessenek e szavak: „egyenlően büntettetik". Elnök: Azt hiszem, a 217, §-t ezen irályi módosítással méltóztatik elfogadni. (Elfogadjuk.) Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 218. 219. §§-at.) Zay Adolf: I. ház! Ugy hiszem, hogy ezen szakasz a második és harmadik alineában olyas valamit anticipál, miről az acták ínég nincsenek befejezve. Ezen szakasz többféle esküről, különösen a főesküről szól. Pedig méltóztatik tudni, hogy a perrendtartási tudományban nagyon is vitás kérdés : vajon a főeskü egyátalában megengedendő-e. Igen sok és tekintélyes jogtudós egyenesen ellene nyilatkozik, mert veszélyesnek tartják, hogy az illető már előre a kihirdetett Ítéletből tudja, hogy csakis ezen eskütől függ: vajon ő megnyeri-e a pert. vagy sem, ez később, ha az uj perrendtartási novella talán egyszer tárgyalás alá kerülend. ez nálunk is meghatározandó lesz; de ezt most egy büntetőtörvénykönyvi vitában anticipálni és a codesbe bevenni, hogy főeskü lesz a jövő polgári perrendtartásunkban, nem tartanám helyesnek, annyival is inkább, mert ezen helytelenség könnyen elkerülhető, ha az általam kifogásolt szavakat „hamis fő-, pót-, becslővagy felfedező esküt" egy átalánosabb szóval pótoljuk, s azt mondjuk: „aki polgári ügyben mint peres fél vagy annak helyében hamis esküt tesz". Ebben mindaz ben van, a mi a 219. §-ban felsoroltatott, de mégis elkerüljük azt, hogy anticipáljuk egy kérdésnek eldöntését, mely erre még nem egész érett, s mely később a perrendtartásban talán máskép fog eldöntetni. Bátor leszek ez iráni módosítványómat beadni. Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Nem járulhatok f. előttem szólott képviselő ur módositványához, mert azt hiszem, hogy e törvényjavaslat csak helyesen cselekszik, hogy ha a létező törvényes intézményekről gondoskodik, s nem is volna más megengedhető; mert, hogy mit fog a törvényhozás az eskü általi bizonyítás tekintetében jövőben határozni, azt előre megmondani senki sem képes: másrészről a képviselő ur maga sem tagadhatja, hogy a perrendtartásban az eskünek mindezen neme benfoglaltatik. Én tehát ' azt hiszem, hogy nagyon téves volna e módositványt elfogadni, (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Bátor leszek egy észrevételt tenni. Itt az mondatik: „A ki polgári ügyben hamis fő-, pót-, becslő- vagy felfedező esküt fesz : öt évig terjedhető börtönnel ós négy ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Én a pénzbüntetést ép ugy itt, mint az előző §§-okban is magasnak találom, s inkább szeret1