Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-317

317. országos Illés decüember 1. 1877. 39 a törvényjavaslat rendelkezése a 180. és 181. §§. eseteiben, mint a többi esetekben. A 182. §-ban a 24 órai határidőre nézve megállapított föltételt indokolnom kell mert a képviselő ur azt indokoltnak nem találja. (Halljuk.) Ha méltóztatik a 180. ós 181. §§. szövegét figyelemmel olvasni, akkor látni fogja, hogy a 180. §-ban stricte oly büntetendő cselekmények foglaltatnak, melyeket a szavazatszedő küldöttség mint olyan, vagy annak tagjai, mint olyanok követhetnek el, és melyekkel mint olyanok vádoltathatnak. A 181. §-ban pedig olyanok vannak, melyeket nem ezen szavazatszedő bizottság és nem ennek tagjai, mint olyanok követnek el, hanem már harmadik személyek, ámde mindig ugy, hogy bizonyos vétkesség ezen szavazatszedő bizottságra vagy ennek tagjaira hárul: mert ha ők kellő figyelemmel jártak volna el, ily visszaélések nem követtethettek volna el. Már most, ha a t. képviselő ur egy ily bizottság tagja, nem méltán megköveteli-e ő maga is, hogy ne harmincz nap múlva jöjjön az, a kinek kifogása van az ő eljárása ellen, tehát akkor, midőn talán már többé nincs módjában magát igazolni, hanem rögtön szólaljon föl, mikor megvizsgálhatni a visszaéléseket ós megszüntethetni azokat. Ez a bizottság és tagjainak védelmére szolgáló garantia, melyet nélkülözni alig lehet, mert alig vállalkoznék valaki arra, hogy ily bizottság tagja legyen, ha harmincz nap múlva előállhatna valaki és azt mondhatná, hogy te ilyen visszaéléseket követtél el vagy engedtél ekövetni; előállhatna tehát ezzel a váddal akkor, midőn a bizottság tagja már nincs oly helyzetben, hogy e részben az igazolványokat egybegyűjtse így állván a dolog, midőn azon különbséget, a mely a 182. és 188. §§. tekintetében fenforog, kiemelni bátor voltam, azt hiszem, indokolva van azon különbség, mely a két különböző határidő közt van. (Helyeslés a középen.) Ha méltóztatnak megengedni, válaszolok egyszersmind Zay képviselő urnák egyik megjegyzésére is. (Halljuk]) A t. képviselő ur a többi közt azt érintette, hogy neki ugy látszik, hogy nem eléggé világos: vajon a jelen büntető törvénykönyvnek dispositiója által a választási törvényben előforduló bizonyos büntetési tótelek. mennyiben változnak meg. Azt hiszem, ha a t. képviselő ur egy kis figyelemmel megolvassa a két textust, igen könnyen tisztába fog jönni magával, mert itt mindazon esetek, melyek ott tárgyaltatnak, és melyek itt szintén büntetendőknek találtatnak, tárgyalva vannak. A t. képviselő ur azonban abban akad meg. hogy azt mondja, hogy a 173. §-nál, melyet a t. ház a bizottsághoz utasított vissza, nem fordul elő az, hogy ily izgatás esetében a politikai jogokat az illető elveszti-e. vagy sem? A t. képviselő urnák nagy hibája az, — engedelmet kérek tőle, hogy ezt megjegyzem — hogy az egész tárgyalás folyamán több gondot fordít a német büntető törvénykönyvre, mint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra. A t. képviselő ur fáradságot vett magának a német büntető törvénykönyvnek gondos áttanulmányozására ; a mi javaslatunkkal pedig igen kevéssé látszik foglalkodni és azért összetéveszti a kettő rendszerét. Kezébe vette ugyanis a képviselő ur a, német büntető törvénykönyvet, a melyben az mondatik: „aueh kaim auf Verlust der bürgerlichen Ehrcnrechte erkannt werden" s mivel ezt itt nem találja a §. szövegében: azt hiszi, hogy ez itt nincs kimondva. Méltóztassék egyszer mirideakorra figyelemben tartani azt, a mire már a t. államtitkár ur is figyelmeztette őt, hogy ezen törvénykönyvnek rendszere egészen más, mint a német büntető törvénykönyvé. Itt az átalános határozatokban ki van mondva mindaz, ami a polgári jogok elvesztésére vonatkozik, s azért fölösleges volna azt minden egyes §-nál ismételni, s így azt hiszem, e kérdés magától eldől, s nincs semmiféle kétség. Én a^magarn részéről nem pártolhatom indítványát. (Elérik tetszés a középen.) Zay Adolf: T. ház! Elnök: A t. képviselő ur már szólott egyszer. Kay Adolf: Személyes kérdésben legyen szabad az előttem szólott képviselő urnák megjegyeznem azt, hogy nagy köszönettel fogadom azon állítását, a mely szerint ón a német birodalmi büntető-törvénykönyvvel sokat íoglalkoztam; de azért, hogy ezzel foglalkoztam, nem fogadom el azon állítását, hogy a magyar büntető törvényjavaslattal behatóan nem foglalkoztam volna. Azt nem volt képes a t. képviselő ur megczátolni, hogy a szóban forgó 17 Ö. §-ban a politikai jogok gyakorlata nem említtetik. És pedig nem csak általánosságban, politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése, hanem egy bizonyos jognak, a választási jognak felfüggesztéséről van szó a választási törvényben ; tehát a képviselő ur ma.ga még sem méltóztatott az összehasonlítást kellő figyelemmel megkülönböztetni. E szerint indokolatlan a nekem tett szemrehányás. Teleszky István: T. ház! A 182. §-ban foglalt 24 órai határidő az igazságügyi bizottságban is vita tárgyát képezte. Es bár részemről tökéletesen igazat adok előttem szólott Hodossy t. képviselőtársamnak abban, hogy különbség van a 182. §-ban emiitett 24 órai felszólamlási határidő és a 188. §-ban foglalt tulajdonképen elévülési 30 nap határidő között; mindamellett ki kell, hogy jelentsem, hogy habár ezen különbség fontosságát elismerem is, a 182. §-ban foglalt felszólamlás! határidőnek 24 órára való korlátozását a ma-