Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

340. országos ülés február 1. 1878. 365 térni időközben nem lehet, és a mennyiben nyomorult anyagi viszonyok képesek egy nemzetet elkorcsositani, alig lehetne kétségbe vonni, hogy ezen törvény egyszersmind egész államéletünk messze jövőjére döntő befolyással fog lenni. Mindezek után azt is láthatja a t. ház, miszerint sikerült a kormánynak az alkotott helyzet által, egy nemzet jogos — értem, törvényes — aspirátióit oly vaskorlátokkal környezni, hogy itt menekvésről alig lehet szó ; mert vagy a többség elfogadja feltétlenül a kiegyezés dicső müvét, ugy a mint a par excellence honboldogitó kormán y ezt ajánlja és ekkor hazánk közgazdasági érdekei minden consequentiáival együtt egy általános reactiónarius politikának áldozatul esnek; vagy önök szilárd meggyőződéssel ragaszkodnak egy nemzet történeti múltjában kijelölt és törvényeiben szentesitett jogaihoz, de ekkor el kell, hogy készülve legyenek, nemcsak az egyéni érdekeket a nemzet életének alá rendelni; hanem el kell, hogy készüljünk arra is, miszerint igaz. csakis a legroszabb esetben, de még is arra, hogy a már egy izben 20 éven keresztül folytatott politikai negatiók terére szorulunk. T. ház! Én beismerem, miszerint a választás nem nagy és igy ide állítva, nem is valami nagyon kecsegtető, de a kérdés már közjogi és közgazdasági fontosságánál fogva a mérleg ily szigorú alkalmazása daczára sem képes ennek fejtegetésétől engem visszariasztani és ezért bocsánatot kérek, ha a t. ház becses idejét és figyelmét az szokottnál valamivel hosszabb ideig vagyok kénytelen igénybe venni. T. ház ! Ha végig tekintünk a történelem lapjain, ugy azon sajátságos jelenséget fogjuk felfedezni, miszerint minden egyes. Magyarország történetében korszakot képző válságos pillanat egy folyton megújuló áldozat, a mit osztrák szövetségeseinknek hozni kénytelenek voltunk és részben vagyunk, igy volt ez régente, igy történt ez 1867-ben és igy van ez ma is, mindig ott találjuk a joggal szemben a merev önzést és tessék elhinni, csak is igy történhetik, hogy alig találkozik valaki itt az országban, a ki ne érezné sajnálkozással, mennyire hátráltatja ezen folytonos kényszerhelyzet hazánk gyorsabb és üdvösebb fejlődését. Hogy én ennek daczára nem kívánok mereven a szentesitett törvénynek betűihez ragaszkodni, hanem a méltányosság korlátait fen akarom tartani: ennek okát az ország határain belől ugy, mint kivül könnyen meglehet találni és ezért a jelzett tért elhagyni még azon meggyőződésem daczára sern kívánom, miszerint én erősen hiszem, hogy Ausztria komolyan gondolkozó államfórfiai csak ugy, mint ezek nálunk, igen jól tudják, hogy azon kapocs, mely minket összefűz, habár főleg, de nem egyedül a polgári hűségben találja tápanyagát, hanem hogy ezen Ausztriára nézve soha sem, de Magyarországra gyakran nagyon terhes szövetség kapcsa az emiitetten kivül az érdekközösségben lelt természetszerű életképességet. Én nem tagadom, hogy ezen szövetségre Magyarországnak nagy szüksége van, de ez Ausztriára nézve már közgazdasági érdekeinéi fogva is sokkal nagyobb, és hiába szépitgetnők a dolgot, mert tényleg, inig a monarchiát környező és benne lakó szlávok egy tekintélyes része, ugy a Lajthán tul, mint eminnen a kulturális fejlődés jogos követelményeiknek kielégítését az oroszok foglaló politikájától és nem saját szabadelvű intézményeiktől várják, továbbá inig Bismarck politikája virágzó nemzetek sirhalmain vas rajzónnal kezében alkotja Európa uj térképét és egy dicső toleráns nemzet erejét egy esetleges pápa választásra elfecsérli, addig különösen az osztráknémet elem a keleten a panszlavisinus foglaló politikájával szemben csak ugy, vagy még jobban reá vau utalva a magyar elemre, mint ez a németre. Es én csak csudálkozhatnám, ha valaki el akarná hitetni velünk, miszerint Németország a keleten jelenleg nem űz actió-politikáí, vagy világosabban szólva: ez időben nem csinál üzletet ezen politikában. Pedig azt bárkinek is bajos volna elhinni, miszerint Poroszország csak azért adott Eumániáuak fejedelmet, hogy ez a keleti Dunában egy lábvizet véve, azután a szláv uralom legflagránsabb erőszakoskodásai elől missiójáról lemondva, hazájába visszatérjen. (Derültség és helyeslés a baloldalon.) Nem uraim ! En Bismarck akarat-erejét inkább méltányloin, minthogy ilyesmit feltehetnék róla és ezért röviden szólva, én azt hiszem, Ausztria ós Magyarország vegyes népei lettek kiszemelve, hogy azon akadály legyenek, a mely az oroszok foglaló politikáját akár mint ezek szövetségese, ha máskép nem lehet, mint ellenségek korlátolják. Ez a nekünk kijelölt szerep, a mely azonban Magyarországra nézve csak addig tart és egy pillanattói sem hosszabb ideig, mint a mig Franeziaország bosszupolitikája ártalmatlanná tétetik. Hogy ily viszonyok, ha a helyzetet kellően fel tudjuk használni, nem csak a kiegyezés kérdéseire előnyös befolyással lehetnek, hanem ebből kifolyólag egyszersmind Magyarország egész jövőjére, ez kétséget nem szenved. Feltevéseim alaposságát a a tények igazolják Németország, mig nyugoti határai veszélyeztetve vannak, az oroszok barátságára utalva, ezek iránt a legnagyobb előzékenységgel kell hogy legyen és ezt semmi áron sem koczkáztathatja. De hogy addig is, mig reá érne a keleten igényeit előtérbe tolni, a szlávok hatalma valahogy túlsúlyra ne vergődhessek, Ausztria és Magyarország iránti őszinte ragaszkodásának jeleit Bismarck ő excellentiája annak idején még a seres poharak csörgése közepette is (Derültség bal felöl.) jelezni szükségesnek tartotta, sőt mi több, kimondotta nyíltan, hogy Ausztria és Magyaror-