Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

366 340. országos ttl^s február 1. 1878. szag érdekei a keleten a németek védelmére számíthatnak. Ez pedig a keleti kérdésnél nem jelenthetett egyebet, mint „menjetek ti az én német elememnek hű előharczosai, vas karokkal ölelkezzetek egy becsületes beteg ember ágya fölött." Hogy ily évtizedekre terjedő tervek minket azon szerencsés helyzetbe juttatnak, hogy önön magunk lehetünk sorsunk mesterei, egy szebb jövőnek alkotói, ezt ha ugy tetszik, tekintsék a véletlennek, én azonban látom benne az isteni gondviselést, mely a természet törvényeit ugy rendezte, hogy a leghatalmasabb madár szárnyai alatt megleli a legkisebb azon biztos helyet, a melyről megragadva a kedvező alkalmat, pihent erővel czélja felé halad. Ez pedig Magyarországra nézve nem lehet más, mint minden eshetőségek és viszontagságokkal szemben Európa culturnemzedékei közepette létjogát igazolni. Mindebből ez alkalommal azonban, csak azt akarom következtetni, miszerint Ausztria utalva van Magyarország szövetségére ; utalva van közgazdasági érdekeiné! fogva, utalva van. mint a német elem egyik elkülönített fajrokona. és utalva van, mint a eultur népek egyik hű előharezosa. Azért — mondom — alig fog a közel jövőben ily kedvező alkalom nyílni, a midőn oly határozottan, minden komolyabb veszély nélkül be fogna bizonyulni az, hogy egy erős Magyarország Ausztriára nézve nem egy kényszer, de egy érdekszövetség, ha tehát mindezek után a mondottakban foglalt feltevéseim jogosultságát ós alaposságát nem akarjuk minden áron kétségbe vonni, <i mit nézetem szerint nem is igen lehetne; ugy nemcsak az osztrák és magyar államok életében mélyebben gyökerező érdek azonosságot sikerült nekem valódi értékében feltüntetni, hanem egyszersmind bebizonyítottam azt, hogy épen a jelen külpolitikai helyzet hazánk közgazfiasági érdekeinek fejlesztésére kiválóan előnyös és ezen kedvező alkalmat elszalasztani egy oly megbocsáthatatlan politikai bűn lenne, mely előbb-utóbb keservesen megboszulná magát önön magunkon. T. ház! Ezeket előrebocsátván, áttérek előadásom második tárgyára és egész nyíltan kijelentem, miszerint a kormány politikáját nem helyeslem. Ez merőben ellenkezik az ország érdekeivel, mert elhanyagolva a törvényadta előnyös alapot, nem biztosította magának a méltányosság követelte előzékenységet; hanem engedve a rideg ellenállásnak, lépésről lépésre hátrált, {ügy van\ bal felöl) Csak tessék az annak idején közhírré tett tárgyalások folyamához hasonlítani az eredményt ós azonnal megfognak győződni, hogy ezen vád alapos ; és annál súlyosabb, ha ezt a közjogi ellenzék volt híres vezérének olyanok teszik, a kik a közjogi alapon kötött kiegyezést 8 évi támadásaival szemben hűségesen védelmezték. Különben ma már nem az a kérdés, hogy mit tettek; hanem legfölebb az, hogy miért tették azt, a mit tettek ? Azt gondolom az ország nagy többsége, de legalább én, az 1867-ben kötött kiegyezést azért fogadtam el, mert ezt a fokozatos fejlődhetés azon biztos alapjának tekintettem, a melyen a folyamatban levő tárgyalást 1867-ben meg lehetett kezdeni és a mint a tények mutatják, jelenleg folytatni. Hogy a ininisterelnök ur mikép vélekedett, azt nem keresem ; én azonban mindig az 1867-ben megújított közjogi törvényt a pragmatica sanctió ós az 1848-diki törvényekből keletkezett jogfolytonosságnak tekintettem ; soha sem pedig egy oly törvénynek; a mely a szabadelvüség álarcza alatt, a helyett hogy az ország, a nemzet jogait conserválná, a reaetiónak hódolni kénytelen legyen. Es ezért nem is csodálkozom, hogy azok, a kik a kormány iránt föltétlen bizalommal voltak, ma azt mondják : .,ki is gondolhatta volna, hogy egy példátlan erős nagy párttól támogatott kormány képes legyen mindenfelé a szabadelvüsóget hirdetni és keblébe a kisszerű lemondás-politikáját követni." És ezért mondom t. ház, van egy határ, melynek korlátaira utalva, ellenmondás nélkül mondhatom, hogy én értem, miszerint a ministerelnök ur, már jelen állásánál fogva is nem ragaszkodik mereven politikai múltjához, és ma egy tekintélyes részét azon követeléseknek, a melyeket, mint az ellenzéknek volt híres vezére támasztott, legalább egészben érvényesíteni nem törekszik. Hiszen ez természetes, majdnem az egész nemzet örömrivalgása fogadta ezen mindenki által előrelátott, rég várt és végre 8 keserves év után bekövetkezett örvendetes eseményt. De eddig jól is ment volna a dolog; mert minden a maga rendjén volt; méltóan a nemzet által azon 20 évig folytatott politikához, melyre Európa gondolkozó államférfiai egy időben szívesen hivatkoztak. De épen az ország bölcs államíórfiának beteg ágyánál, "vagy ha ugy tetszik, a fusiónál kezdődik a kényszerhelyzeteknek azon tűrhetetlen sokasága, melynek ha a törvényhozás egyes tagjai véget szakítani vagy nem akarnak, vagy ezt tenni nem tartják polgári kötelességnek : ugy tessék elhinni, hazánk kereskedése, ipara, az egész nemzet anyagi jóléte kérlelhetetlen áldozata leend egy évtizedig a jogosulatlan, — pedig íőleg azért, mert korlátlan és előlegezett — bizodalomnak. Én t. ház. műidig tisztában voltam magammal az iránt, hogy hiába protoeolisáljuk a fokozatokra feloszlott szabadelvüsóget a volt Deákkörben ; (Derültség.) ezzel a népnek kenyeret, a nemzetnek mindennapi szükségleteit és a tárgyalás alatt levő közgazdasági kérdéseket, hazánk érdekeinek megfelelőleg megoldani még képesek nem leszünk. Igenis, én ezt tudtam ós fájdalom nem csalódtam, mert ime előttünk törvény, jog,