Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

340. országos Ülés február 1. 1878. 363 A kereskedelmi bilance szerint azon dohány, mely Magyarországból kivitetik, fel van véve vámmázsánkónt .12 írttal, s amely Magyarországba behozatik, fel van véve 40 írttal. Már most a hamburgi gyár szállít a pozsonyi hídon át, és ez a dohány Marcheggnál kivitetik a vasúton az országból. A feljegyzés igy történik : behozatott ennyi ezer mázsa 40 írtjával, kivitetett ennyi ezer mázsa 12 írtjával. Gondolom, kimutattam, hogy a kereskedelmi bilance mai szervezeténél togva nem egészen megbízható. (Helyedé* a középen.) Nemzetgazdasági szempontból nem akarom e kérdést vitatni. Megvitathatott már és meg is fog még eleget vitattatni. Hanem azon észrevétellel kezdem további folytatását beszédemnek, hogy azon képviselők, kik 1869—1872-ben itt e háznak tagjai voltak, kik — sajnos már alig számítanak 60-at, annyira megváltozott választások által, — vissza fognak emlékezni azon erős küzdelmekre, melyek a háznak oly sok idejét elrabolták, a mindig felmerült közjogi vitával. Voltak napok, midőn 3—4 névszerinti szavazás \ olt ezen viták következtében. A legszebb 10 esztendőt, melyet békében átélhettünk volna, nagyrészt elvesztettük. Elvesztettük a közös ügyek feletti küzködések miatt. Ha ez, t. ház, az ujon kezdődő tíz esztendeig is igy lesz, akkor lesz, — és e tekintetben igazat adok Lónyay Menyhért grófnak — az igazi válság, Magyarország meg fog halni képviselőházának pártjai türhetetlensége miatt. Ezen kérdés ha a kedélyeket folytonosan izgatottságban fogja tartani, nemcsak hogy nem fogja megengedni államunk eonsolidatióját, hanem hazánk ellenségeit fogja támogatni, kik kárörvendve látják azt, hogy mikép fecséreljük el az időt. Ezen alkudozások, t. ház, a kormány két évi hosszas fáradsága következményeit képezik. A mimsterium alkudott és fáradozott, most meg lehet bírálgatni, de hogy jobb egyezséget nem bírt elérni. És ón meg vagyok győződve arról, hogy sem Lónyay, sem más nem tudna jobb egyezséget kötni a mai körülmények közt. Most, midőn a keleti viszonyok egész írj állami alakulásokat alkotnak, most, midőn a roppant muszkahatalom kiterjesztette hatalmas szárnyait: minden bevitel, mely miatt a keleti kereskedés talán meg is semmisittetik, hosszú időre talán, véglegesen megsemmisíttetik, addig mig ezen vám és kereskedelmi szerződós még meg nem köttetik, az ingerültség a két állam között fokozódik ós az állam milliókat veszt a vámoknál. A ministerelnök személyét illetőleg, nekem az a meggyőződésem, hogy ő Aristides szerepére vállalkozott a koronkénti megtámadások ellenében, ós be fogja látni a t. ház. hogy nem mindenki vállalkoznék ezen a széken oly kitartással való ülésre. (Élénk derültség a balon.) Csak az önzetlen hazaszeretet folytán teheti azt valaki, hogy a gúnynak és támadásnak (Felkiáltások a balon: Megérdemli! Zaj.) ellent bírjon állni. Azoknak, kik a rósz kormányzás ellen panaszt emelnek és ezért a ministereket teszik felelőssé, igázok lenne, ha a ministerium kormányozhatna, de erre nincs is ideje, mert folyton országos ülések tartatnak évről-évre, hétről-hétre, naponként 10—2 óráig. Azért kérdezem: mikor van a ministernek ideje administrálni, hogyan lehessen őt felelősségre vonni azért, hogy azok a hivatalnokok, kiket ő talán csak névszerint ismer. (Nagy zaj. Felkiáltások: Meg ugy sem ismeri!), hogy ő azok tehetségeit és azoknak tetteit megbírálhassa, de sajnos már nálunk ez igy van, Angolországban hét évre választják a képviselőket s téli hónapokban üléseznek, a nyári hónapokban pedig a ministerek administrálnak. Nálunk ez természetesen nem ugy van. Az is fölhozatott a vita alkalmával, hogy Austria mindenesetre oly nemzetközi szerződéseket fog kötni a külállamokkal ezután, a melyek neki előnyösebbek lesznek. Higyjék meg a t. képviselő urak, hogy oly hatalmas állam ezen a világon nincs, mely állam a véle alh'anceben lévő más állam világos kárával, annak beleegyezése nélkül vám és kereskedelmi szerződést kötne: mert mint az egyes ember az emberi társadalomban és az államban, ép ugy vannak az egyes államok egymás irányában összecsatolásban Némely államok geográfiai fekvósök folytán bizonyos kereskedésre alkalmasabbak — mint például Anglia, mindenféle az egész világkereskedésre'alkalmasabban fekszik, — mások csak bizonyos kereskedésre alkalma ssabbak mint Svéd és Norvégia, ismét mások csak átmeneti kereskedésre alkalmasak és arra szorítkoznak. Fekvésénél fogva Magyarország kereskedelmére nézve, t. ház, lehető legszerencsétlenebb helyzetben van. Közvetítő kereskedése van csak, viiágkereskedése, kifejlett tengeri kereskedése még ma nincs. Igy van ez iparával is Egy gazdasági államban első sorban csak oly iparok fejlődhetnek és virágozhatnak, melyek a legszoroesabbi összeköttetésben vannak a gazdasággal, s a melyek a magas munkabért megbírják, mert ha utalunk is felső Magyarországra, hol több a népesség, mint a Tiszavidéken, ott is áll ez az axióma, hogy oly iparágnak üzése gyakorlatilag, hol a gyári munkás 30—40 krért dolgozik naponként és kinek télen-nyáron ott kell lenni, es mechanicus munkát végezni: ott is arra sem a magyar, sem a többi nemzetiségi fajnak, mely ez országban létezik, elegendő türelme és akarata nincs, hogy oly olcsó napszámért gyári munkát teljesítsen Az mondatott, hogy mi szegények vagyunk — az igaz, és mondják, hogy ennek a vám és kekereskedelmi szeiződés az oka. 46*