Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

364 840. országos iJíes február 1. 1878. Nem, t. ház ! oka ennek az, hogy mi mindent ugrással akarunk bevégezni, nem várjuk be a dolgok fokozatos menetét. A culturában dicsőségesen fényleni akarunk, s igy az országgyűlésnek legelső dolgai közé tartozott az, hogy az uzsora törvény eltörültessék. Mikor pedig a törvény káros hatását látták, s látták, hogy ajtót, kaput nyitottak annak, hogy csak az gazdagodott, a ki nem dolgozott: a ki dolgozott, az elszegényedett: akkor aztán azt is belátták, hogy a cuíturálIámban még nem fejlődtek ki eléggé az erre alkalmas a viszonyok; törvényt hoztunk, hogy 8°/

0-nél többet venni nem szabad, — legalább a birák többet meg nem ítélnek. Igen, de a váltónál nincs az a megszorítás, s az. a ki hozzászokott a munka nélküli gazdagodáshoz, nem ad máskép most már kölcsönt, mint váltóra. Ez azon mód, a melylyel a mi népünk és nemzetünk tönkre jutott. Talán a közbecsülés elvonásával lehetne becsületességre és a törvény tiszteletére terelni az illető uzsorásokat. Ott van az a legszebb előjoga egy állampolgárnak, tudniillik a választók választási joga. Ettől kellene az uzsorást egy időre fosztani. Igen könnyű szerrel minden megyében, minden városban keresztül lehetne ezt vinni; pedig t. ház, még most is szaporodik azok száma, mert könnyű keresettel gazdagodni mindenki szeret; s a kiben nincs meg az erős lelki erő, és nincs meg a becsületérzés: az lelkiismeretet nem csinál belőle magának, hogy embertársának drágán adja kölcsön a pénzét. A második oka elszegényedésünknek az, hogy az állami kölesönök megszaporítják a kamatot, a kamatok megszaporítják a deflczitet annyira, hogy ezeket már a legnagyobb megtakarítások mellett sem lehet fedezni. Most még azon t. képviselő urak, akik a külön vámrendszerben találják az állam üdvét, engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a kérdéshez, amelynél fogva én azon nézetben épen nem oztozom Nem osztozhatom pedig azért, mert a külön vámrendszernél előbb szükséges több feltételnek a teljesítése és megtörténte, mert különben azonnal meggyülne a bajunk a horvátokkal ; másodszor nekünk még ma nagy eladási vásáraink nincsenek, nincs kifejlődött iparunk. Teremteni kell jó utakat, hogy minden időben utazhassanak rajta a kereskedők ; és teremteni kell tengeri összeköttetést, tengerre kell kivinni a kereskedést. Továbbá ellenáll ezen eszmének a szabad kereskedelmi áramlat, melyet felállít a tudomány és ez előbb-utóbb, és már — csak idő kérdése — az majd minden esetre meg fogja szüntetni a védvámokat. Tehát nézetem szerint hátralépés volna a külön vámrendszer behozatala, és oly experimentum volna, amely sok millióba kerülne az államnak, azért mégsem hozná meg a hozzá kötött várakozás gyümölcseit. Még tovább menve, az emberek nagy fáradsággal, nagy költséggel vasutakat építettek, vizintakat létesítettek, más oldalról védvámokkal akarják ezen gyors közlekedést megbónitani. Szinte zavaidia jön az ember: hogy vajon ugyanazon emberek-e azok, kik ezen könnyű közlekedési eszközöket előállítót: :',k, s akik azt ismét oly könynyen megsemmisítik. T. ház ! Bebizonyodott ez Németországban is legújabban, hogy a kis államokat vámsorompovaí egymástól elzárni ezután már nem szükséges, a szabad forgalom és a közös vám- és kereskedelmi szerződés biztosította a közjólétet. 1850-től 1870-ig nem volt nékünk sem panaszunk a közös vámterület ellen, mig most a köz-elszegxmyülésnek okát ebben keressük. T. ház, hogy az ingerültségnek vége szakadjon, szükséges az, hogy e szerződés végre megköttessék, és megvagyok róla győződve, hogy ez felvirágzását hazánknak nem fogja megakadályozni és igy a szerződések megkötése után hazánk belügyei felé fordítva gondoskodásunkat, annak leendő felvirágozását előkészíthetjük. Elfogadom a kereskedelmi és vámszerződést (Elénk helyeslés a középen.) Gr. Nemes Nándor : T. képviselőház! (Halljukl) Nem szólottam az eddig tárgyalt — a kiegyezéssel összefüggésbe hozott vagy levő törvényjavaslatokhoz, mivel a t. kormány több alkalommal kijelenteni méltóztatott, miszerint ezek ugy is mind egy időben kerülnek a legfelsőbb szentesítés alá és igy törvényerőre is csak akkor emelkednek, ha egyenkint meg lesznek szavazva, ebből tehát csak azt lehetett következtetni, hogyha egy el nem lesz fogadva, ugy a letárgyaltak is csak akkor fognak kötelező erővel birni, ha időközben valamely, mint például a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés, — az autonóm tarififák, vagy bármily más még talán ennél is fontosabb akadályok nem teszik szükségessé mindannyinak írjabbani tárgyalását. Ezen valójában sajátságos tárgyalási rendszer a kényszerhelyzeteknek egy olyan ujabb kiadása, mely nem tagadom, hivatva van azokra, a kik a letárgyalt javaslatokat elfogadták, egy kicsinyes pressiót gyakorolni; mi azonban tekintetbe véve a tárgy fontosságát, mondom, reménylem a komolyan gondolkozó törvényhozóra annál kevésbé lehet döntő befolyással, mivel e közben a helyzet lényegesen megváltozott. A kilátásba helyezett recompensatiók be nem következtek ós igy a kormány — meghiúsulván a normális szerződési viszony a külfölddel — nem képes tett igéretét beváltani. Önök uraim jól tudják, hogy az előttünk levő törvényjavaslat hivatva van hazánk közgazdasági fejlődésének ösvényét 10 évre kijelölni, ettől el-