Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

340. országos ülés február 1. 1878. S59 cálják azok terményeink kelendőségét"; s kilátásba helyezi, hogy az egységes vámterület ment meg ezen nagy veszélytől. Miután azonban az orosz és aldunai gabona vámmentesen jöhet be hozzánk, ezután a nyílt verseny folytán csak az esetben fogják venni szomszédaink a mi nyersíerményeinket, ha ezen szabad versenynek mérve szerint az árakat leszállítjuk: tehát szomszédaink egy fillérrel sem fogják drágábban fizetni a mi nyerstermónyeinket, azért, hogy az ő iparozikkeknek főfogyasztói mi vagyunk. Egyébiránt az ugyanezen motivátióban idézett adatokból kitűnik, hogy a mi nyers terményeink fölöslegét nein annyira az osztrák tartományok, mint a külföld fogyasztja. Elég ennek bizonyítására csak egy pékiát felhoznom. Hazánkban a búza a legfontosabb kiviteli ezikk, s ebből Magyarországból kiviteíett 1868-tól 1871-ig évenként 8—-14 millió mázsa, Ausztriában maradt 2-től 4 millióig. Tehát legfontosabb czikkünknek körülbelül 7

4 része maradt Ausztriában s % része vitetett ki a külföldre. Mely piaez tehát reánk nézve a lantosabb ? bizonyára a külföldi, melyet az autonóm tariffa s az azáltal provocált vámharczban elveszítenünk nem szabad. Nem autonóm - tariffa kell tehát nekünk, mely a külállamokat vámharczia és retorsiókra kényszerítse; de az áll érdekünkben, hogy fennmaradjanak a szerződések, melyekre számunkra a nyersterméayek szabad és vámmentes kivitelét biztosítják. Még egy hibás tant nem hagyhatok megjegyzés nélkül, melyet következőkben állit fel a motivátió : Egyik helyt a 41. lapon azt mondja, hogy .,a jobban védett osztrák iparosok a vámterületen belül, maguk fognak egymással versenyre kelni, tehát — nem fog emelkedni az általunk fogyasztott osztrák iparezikkek ára". Ezen állítás ellenében én azt állítom, hogy ha a vámtétel emelése nem emeli a czikkek árát a belföldi fogyasztókra nézve: az esetben egészen fölösleges a vámtétel emelése, sőt leszállítása indokolt ; ha az osztrák ipar, — mint a motivátió több ezikkre nézve számokkal igazolja, — versenyképes a külfölddel is, a hová való kivételnél az ipa terményekért, mérsékelt vámot kell fizetnie: ugy méginkább versenképes lesz a saját területén. Egyébiránt a. motivátió azon állítása, hogy a vámtétel nem emeli a gyártmány árát : igen merész állítás, mely ellenkezik a tapasztalással, do ellenkezik a nemzetgazdaságtan egyik föltételével, mely szerint minden tárgynak árát a kereslet ós kínálat állapítja meg. Ha az iparezikkeknél a külföldi kínálat megszűnik, a megvédett és a piaezot egyedül uraló osztrák iparos bizonyára annyira fogja fokozni nagyon keresett és versenyen kivül álló czikkeínek árát, amennyire csak lehet, azaz, mig az árfokozás lehetővé nem teszi ismét a külversenyt. Hogy pedig eleinte tetemes lesz az áremelkedés, az ismét a kereslet és kínálat elvéből előre jósolható, miután, ha a törvény életbelépte* tése után egyszerre a nagy közönségnek csak az osztrák gyárosoktól kell vennie mindazon árukat, melyeket eddig sok millió értékben a külföld hozott be; kezdetben mindenesetre teljes mértékű lesz az áremelkedés, mert idő kell ahhoz, hogy a gyáros' termelését az ország egész szükségletének erejéig fokozza. De a tapasztalás bizonyitá, hogy a védvámot a gyárosok mindig ki tudják a saját érdekükben zsákmányolni. A saját érdek nagy mester, mely szövetkezést szül a közös ezélra, — de annak befolyása alatt megszűnik a tökéletesbülés utáni törekvés, inert a véd vám a tökéletlen készítésre adott szabadalom. Egyébiránt ugy látszik elfeledik azt, hogy a külföld retorsió folytán valószínűleg emelni fogja mindazon czikkekie nézve a vámot, melyeknél eddig az osztrák ipar a külföldön versenyezett. Röviden összevonva az előttünk fekvő javaslat felett mondottakat: (Hdljukl Halljuk !) én azt hiszem, hogy a vámegyezség reánk nézve káros, megköti tíz évre kezeinket, s nem engedi azon eszközök felhasználását, melyek által anyagi ügyeinket rendezni képesek lennénk. Az autonóm tariffa pedig nemcsak káros ; de egyoldalú, s igazságtalan is; az osztrák ipart védi anélkül, hogy a mi terményeinket védené. Visszalépést jelent, midőn a véd vámrendszerre tér át. — káros pedig Austria népeire is, kényszeritvén őket az osztrák iparezikkek drágább megfizetésére, határozottan káros és súlyos számos milliókra menő terhet ró reánk, kiknek gyáriparunk nincsen, s a valódi eoloniáiis, rendszer jellegét viseli magán. Az autonóm tariffának megállapítása által felbont minden szerződést, s kérdésessé teszi a- külkereskedést, s veszélvlyel fenyegeti Magyarországkivitelét. De csökkenteni fogja azon vámok jövedelmét is, melyeket most a külföldi gyárosok fizetnek, miután a vódvám nagyrészt megszünteti a behozatalt. Elmondva a törvényjavaslatról nézeteimet, szabad legyen még. egy több izben emlegetett föltevésről lehetőleg röviden nyilatkoznom (Halljuk ! Halljuk !) Midőn a múlt év február havában az igen tisztelt" ministerelnök ur nagy horderejű beszédében a képviselőháznak bejelentette, hogy az egyez-