Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

358 340. országos ülés fobrnrtr 1. 1878. szavazatot gyakorolhat, oly jog, mely országgyűlé­sünket alkotmányunk értelmében mindig megillette ugyan, de n elynek tényleges gyakorlatába csakis az 1867-iki kiegyezés folytán jutott." Egy a ministerium által a törvényhozásnak beterjesztett iratban, mely tehát kifejezi a minis­terium véleményét, igy szólni, ily korlátolt érte­lemben venni Magyarország alkotmányos vám­megállapitási jogát: ezt említés nélkül hagyni nem lehet. Nem arra volt és van joga az ország­gyűlésnek, hogy a vámpolitika meghatározásában döntő szavazatot gyakoroljon; de arra, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésben, mint két önálló állam közt történik, nem szavazó de egyen­jogú egyezkedő félnek tekintessék, (Ugy van! a haloldalon,) Az irány a motivátióban a következő: először meg akarja mutatni, hogy csak a vámegyezségben van az üdvösség; a másik az önálló vámvonaltól] megfélemités, s végre a harmadik a vámjavaslat elfogadására való jóindulatú biztatás. Nagyon hosszura kellene nyújtani beszédemet. ha a motivátiót minden egyes, általam nem helyeselhető okoskodására válaszolni akarnék; szorítkozom tehát a legjellemzőbbekre. (Halljuk! Halljuk !) „Ha nem lépne Magyarország közös vámterü­leti egyezségre, „legnevezetesebb czikkeinkre nézve lemondunk főpiaczunkról, anélkül, hogy helyette másféle előnyös kelendőséget nyújtó piaczra szert tehetnénk". Csak az esetben érteném a javaslat ezen okoskodását, ha a védvámpolitika számunkra is nyújtana előnyt, azaz: nemcsak az osztrák ipart igyekeznék megóvni, de egyszersmind a magyar nyersterményeket is védené a külföldi behozataltól, mi, ha már a védvámrendszerre térünk át, csak az osztó igazsággal egyeznék meg. Az osztó igazsággal egyeznék meg, hogy ha mi kénytelenek lennénk az osztrák piaczon be­szerezni gyártmányokbaiii szükségletünket: ugyanis nyersterményeinket és kiviteli czikkeinket legyenek kényt-'lenek ők is a védvám folytán kizárólag tőlünk venni. Például, ha azt mondanák nekünk az osztrákok, mi védvámosak vagyunk, ti magyarok most olcsón kapjátok az angol posztót, a német és angol pamutszövetet, a franczia selymet, stb. mi gazdagodni akarunk, fogjuk nektek mindezt drágábban adni, mástól vennetek nem szabad, — de nem fogtok veszíteni, tegyünk nagy vámot mindenre, mit ti termeltek s igy *ti lesztek kizá­rólag a nekünk szükséges nyerstermények elő­állítói ; megvédünk az orosz és aldunai búzától; ha ti drágább ruhát hordotok, mi drágább kenyeret és húst eszünk, (Helyeslés a baloldalon) nálatok nagy érdek a gyapjutermelós, gyapjútok árát lenyomja az ausztráliai gyapjú: emeljük ugy a gyapjú vámját, hogy amint velünk a gyártmány­ban, ugy veletek a gyapjúban senki se versenyez­hessen (Helyeslés a baloldalon) ; mily Elclorado lesz Cseh- és Morvaország terein, ós a magyar alföld virányain, fokozódni fog jövedelmetek, emel­kedik majd a birtok ára, lesz az egész monarchia mindkét részében nagy felvirágzás és gazdagság. Ily fényes, ily tündöklő képet szoktak volt másutt a védvámosok még ezelőtt néhány év­tizeddel festeni. Például Franoziaországban a restauratió ós a polgárkirályság alatt a törvény­hozásban túlnyomó befolyással a gyárosok, keres­kedők és földbirtokosok birtak; Angliában is a lordok és a gentry hozta be és görcsösen ragasz­kodott a gabnavámok ós vódvámtételekhez. De jött a tudomány mindent felvilágosító szövétnekével, s bevilágított a munkás kunyhóiba, s reá mutatott azon szenvedésekre, melyeket a népek millióira mér. — Mi is világítsuk meg azon képet néhány vonással, mely előállana, ha a ved­vámrendszer ugy — mint én azt festettem, — beho­zatnék. Ha a védvámrendszer nemcsak az osztrák gyáripar, — de a magyar földművelési termé­nyekre is behozatnék, lenne ugyan kezdetben nagy nyeresége a gyárosoknak, uj gyárak is ke­letkeznének ; lenne ugyan a magyar földbirto­kosra nézve is kezdetben látszólagos előny, rövid ideig pezsgő élet minden irányban, erős vérkerin­gés ; de csakhamar bebizonyulna, hogy ez egy vészes láz, mely a monarchia életerejét fölemészti, hozván maga után az isolátió folytán a külkeres­kedés csökkenését, s mindazok elszegényedését, kik nem gyárosok ós nyerstermelők, tehát népek milliói, kik drágább ruhát, drága kenyeret és húst lennének kénytelenek fogyasztani. Bocsánat t. ház, e kitérésért, csakis azért hozam ezt elő, hogy reámutassak a védvámrend­szer visszás következményeire; ón határozottan ellenzem a véd vámpolitikát, de oly politikát még inkább, mely egyrészt az osztrák ipart védi. s kizárni igyekszik a külföld áruit; másrészt Magyar­ország összes terményeit nem védi a külföld ver­senye ellen: ez bizonyára az osztóigazsággal meg­egyező rendszernek épen nem nevezhető, sőt határozottan félszeg, mely egy csekély számú osztály javára követeli a népek érdekei ellen el­követett igazságtalanságot. De merő illusió, hogy az osztrák piacz nekünk kedvezményi árakat fog adni nyersterményeinkért, — mert az osztrák gyáros bizonyára ott fogja venni nyersterményeit s élelmiszereit, hol azt olcsón kapja, szabad levén a bevitel a monarchiában. Nem más mint fenyegetés az, mit a motivátió megfélemitése végett mond: ..a legújabb időben oly nagyjelentőségre vergődött amerikai, orosz és dunai nyerstermények, mely nagyobb versenynyel megküzdeni nem volt lehetséges, lassanként le­szorítják, vagy legalább is kisebb mérvűre redu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom