Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-340
340. országos ülés február 1.18í8, 357 a közösügyeknek szolgáló, magyar korona területén születt egyénekre, kezdve a külügyministerrel le a közöshadsereg utolsó közlegényéig. Ma a közös hadsereghez ujonczokban 42 '/„-tel járulunk; de ha a közös hadsereg nálunk elhelyezett részének olcsóbb élelmezése javunkra válnék a fogyasztási adóknál és a független hitelintézmények, valamint a vámügy czélszerübb rendezésénél mutatkozó nevezetes előny: a quotának ily módon való szabályozását elviselhetnénk. E szerint meg lenne a monarchia kiméivé újabb quota-egyezkedési crisistől, s a másik fél megszűnnék azt anomáliának tekinteni, hogy a 30 vagy 32% quota mellett egyenlő jogunk van velők a közösügyek intézésénél. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Még a vámszövetségre kellene oly módot találni, mely kizárja a védvámos velleitásokat, (Halljuk! halljuk!) s igy Magyarország érdekeit állandóul biztosítván, az érdekharczot kizárná, s e szerint elérhető lenne az. hogy a vámszövetség iránt újabb egyezségek esete egyhamar meg nem újulna. Ez az álal éretnék el, ha megállapittatnók, először, hogy a jelenben fennálló vámtarifa rnaximáltarifának tekintetik; másodszor, minden javaslat a jövőben csak az eddigi vámok feljebbszállitását czólozhatja; végre harmadszor, a külhatalmakkal kötött szerződések változtatásánál irányelv legyen az internationális külkereskedési forgalomnak élénkítése ; továbbá negyedszer, megállapítása annak, hogy a vámjövedeiem ugy, mint a német vámszövetségnél történik, a lélekszám szerint osztassák fel, illetőleg a közös költségek fedezésére beszámittassék. Ily egyezség a mi érdekeinket biztosítaná, s fölöslegessé tenné a felmondás jogával élni; tehát állandósítaná a vámegyezséget, sőt azt folyton tökéletesbithetővé tenné, kivált, ha a vámügyre állandó ministeri bizottság alakíttatnék mindkét ministerium küldötteiből, a végből, hogy a közös érdekben kívánatos változtatásokat bármikor javaslatba hozhatná. Minthogy mindkét fél a többi anyagi kérdéseknél önálló intézkedési jogával élne : a quotaés vámkérdés többé éles discussió tárgyát nem képezhetné ; az indirect-adókban mindkét fél függetlenül intézkednék a monarchia két fele közt, el volna a nagy ezél érve, többé egyenetlenség elő nem állana, s mint a közös biztonság érdekében őszintén szövetkezett, és állandó békében élő két testvér kifelé erős egyakaratu államot képezne. Sok szó fór ahhoz, mit csak jelezni kívántam ; de végre is ily irányú megoldás előbb-utóbb szükséges lesz. Midőn az 1867-iki kiegyezés megállapitá a két külön pénzügyet, s azt minden következményeiben keresztülvitte: annak logikai következése előbb-utóbb az lesz, hogy nemcsak a fogyasztási adókra nézve a monarchiában két külön csoport alakuljon, de a nem pragmatiea sanetióból folyó ügyekben mindkét fét önállólag intézkedhessek. A vallási türelem eszméjét legiobban fejezi ki azon mondat: mindenki imádja Istenét, s üdvezűljön a maga hite szerint, a fődolog, hogy vallásos legyen. így a dualismusra nézve is azt tartom legtermészetesbnek, hogy mindenik fél legyen boldog ós üdvözüljön a maga hite szerint; csak a monarchia létének és hatalmi állásának követe!menyeit híven ós lelkiismeretesen teljesítse. A vámegyezség feltételeit nézetein szerint helyesnek fejezte ki a Magyar Országos Gazdasági Egyesület szakosztálya ezeiőtt két évvel következőkben : 1-ször. A közvetett-adók megállapítása iránt az ország szabad rendelkezési joga biztosittassók. 2-szor. Azok jövedelmei a magyar kincstárba folyjanak. 3-szor. Külhatalmakkal kötendő kereskedési szerződéseknél Magyarország nemzetgazdasági érdekei kellően méltányoltassanak. 4-szer. A vámtarifa megállapításánál a szabadkereskedés elveivel megegyező irány követtessék. 5-ször. A magyar hitelnek önállósítása és általában a hitelintézmények czélszerü fejlesztése eszközöltessék. 6-szor. Azon összeg, melylyel Magyarország drágábban fizeti Ausztria javára és önterhére az osztrák gyártmányokat, — Magyarország számára kárpótoltassék. Áttérek immár beszédem utolsó részére, és elmondom lehetőleg röviden nézetemet a vám ós kereskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatról, Igvekezni fogok arról egész objectivitással szólani. (Halljuk \) Igen helyes szokás, hogy minden fontosabb törvényjavaslat motivátió kíséretében adatik be. Az ezen törvényjavaslathoz csatolt motivátió elég terjedelmes, azonban azt a ministerium maga se nevezi motivátiónak, hanem oldaljegyzeteknek, tehát valóságos glossáknak. Pedig tekintve más államoknak a vámszerződések iránti előterjesztéseit, könnyen lehetett volna azokból példát véve mindarra kiterjeszkedni, a mi az egész ügyre teljes világot vet. Ezen motivátió azonban a legszerényebb kivánatoknak sem felel meg. Megjegyzés nélkül nem hagyhatom, hogy az országnak az 1867 : XII. t.-ezikkben biztosított jogát, nemcsak hogy mint kiindulási pontot elétérbe nem állítja, sőt azt nevezetesen gyöngíti, midőn a következőket mondja: „Az 1867-iki kiegyezés visszaadta a magyar törvényhozásnak azon alkotmányos jogát, melynél fogva a külvámpolitika meghatározásánál döntő
