Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

352 340. országos ttlés február 1. 1S78. csak ugy kötött és fog a jövendőben is mindig kötni várrfszerződést, ha az a kölcsönös érdekekkel megegyezőleg s a méltányosság alapján köthető. Ezen felfogást bizonyítja még az 52. §-ban foglalt azon kifejezés, hogy „a két fél érdekeinek találkozásánál fogva czélszerübben intéztetnek el közös egyetértóssi'l, mint szorosan elkülönítve." Tehát világosan és határozottan kimondja a törvény, hogy ha a másik fél által felajánlott feltételek nem teszik Magyarországra nézve czélszerübbó a közös egyetértéssel való elintézést: előáll ugyanazon törvény 58. §-ának esete, mely igy szól : „Kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatiea sanctióból, mert annak érteimébon a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének, és vámvonalak álta! szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket." Továbbá az egyezség nemsiker ülésének esetére a 68. §. határozmánya: „Magában értetődik, hogy ha az egyezkedés nem sikerülne: az ország önálló intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak." Ez volt azon törvény, melyet mi a Deák-párt ós a békés korszak első ministeriuma kivittünk, s ő Felsége az alkotmányos király elé, a koronázás után, szentesítés végett terjesztettünk; ilyen biztos a'apot sikerült szereznünk az ország érdekeinek megvédésére. Ezen törvény valódi értelmét fentartani kötelességünk, s azt nem hiven teljesítenénk : ha mi abban is engednénk minden viszouszolgálat nélkül, mi érdekeinkkel egyenes ellentétben áll. De nem hiszem, hogy ne lehetne módot találni egy uj vámszövetség megalapítására a kölcsönös érdekek alapján, mert Lajtháninnen s Lajthántul a nagy többség a közös monarchia érdekeit mindenek felé helyezi Mert tagadom, hogy a védvám-ir.iny az osztrák nép nagy részének kedves lenne, hiszen az osztrák tartományok három nyegyede nem bir gyáriparral, s ott is ép ugy, mitit minálunk súlyosan érzik az uj vámrendszer terheit. Nem ugy mozdítjuk elő a monarchiának nagyfontosságú közös érdekeit, ha az egyik félnek elő • nyére, s a másiknak rovására íiz évre egy, a gyárosokra hasznos, de a népre itt is, ott is kedvezőtlen állapotot teremtünk; de ugy, ha mindkét részben egyenlő gyarapodásában keressük, s találjuk is a monarchia biztosságát; akkor kötünk állandó és biztos alapon vámegyezséget, ha a törvény értelme szerint felleljük a kölcsönös érdekek találkozását: ezen feltételnek azonban az elénk terjesztett javaslat felfogásom szerint nem felel meg. Most áttérek azon módok kijelölésére, melyek mellett nézetem szerint méltányos egyezséget köthetnénk. Az egyezség sine qua nonjának tekintem, hogy az 1850-ben megkezdett szabadkereskedési irány nemcsak fentartassék. hanem tovább fejlesztessék. Huszonöt évi tapasztalás igazolta, hogy a szabadkereskedési irány mellett nagy mérvben gyarapodott a monarchia gyáripara és kereskedési forgalma, a kötött kereskedési szerződések pedig javára váltak. Mi az oka tehát ezen rendszer tervezett változtatásának? Okát én három körülményben találom. Az első az 1873. évi nagy pénzválság, melynek utóbajai még most is léteznek; sok tőke ruháztatott be 1868-tól 1873-ig a gyáriparba, nagyobbrészt czélszerütlenül; fogyott a forgó tőke, száz meg száz millió tőke veszett el a szédelgés által, tehát a gyáriparral foglalkozók kényelmetlenül érzik magukat, s azt hiszik, hogy a vódvám rendszerre való áttérés arany korszakot fog számukra teremteni; nem gondolván meg, hogy az autonóm tarifa, mely felbont minden kereskedelmi szerződést, retorsiót provocál, s könnyen elveszthetik a külpiaezot, melyet eddig maguknak szereztek. A másik körülmény, mely nem engedte meg eddig kiheverni az 1873-iki válságot: a monarchia mindkét felében a rósz állampénzügyek, a folytonos deficit, mely a tőkéket kölcsönök utján fölemészti, s átalában a hitelintézmények hiánya. Végre a harmadik azon nagy befolyás, melyet a birodalmi tanácsban a gyáripar gyakorolni képes. Azonban ha azon korona-országok, melyek nem birnak kifejlett gyáriparral, készek áldozatokat hozni az osztrák gyárosok javára, azt meglógni lehet; hiszen velők egy államot képeznek, s a legvagyonosabb részüknek hozott áldozat által emelkedhetik az egésznek ereje. De jogosultuak nevezhető-e, ha ugyanezt követelik a magyar szent korona országaitól, melyek egy külön alkotmánynyal. külön határral, külön ' törvényhozással, külön financziákkal és közigazgatással birnak, szóval külön államot képeznek, mely a törvény értelme szerint a vámügyben oly módon egyezkedik, mint két egymástól jogilag független ország hasonló egyezkedései történnek. Jogos, igazságos és méltányos-e ily államtól, mely hozzá gyáriparral sem bir, védvámokat követelni a másik állam gyáriparának javára? (Élénk helyeslés a baloldalon.)