Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-340
340. országos ülés február 1. 187S. 353 A régibb időben ezen rendszert ooloniális rendszernek nevezték, s azt főleg a tengeri hatalmak, és igy különösen Anglia gyakorolták ooloniáikkal szemben, midőn azokat magas védés tilalmi vámok által elszigetelték a világ minden részétől, s gyártmányaiknak kizárólagos fogyasztóikká deolarálták. (Helyeslés a baloldalon.) E rendszernek tulszigoru végrehajtása okozta, hogy a nagy északamerikai oolonia az anyaországtól, Angliától egy hosszú háborít által elválni kénytelenittetett. Ezen rendszernek megsulyositott tovább folytatása Magyarország ós a monarchiái kapcsolat érdekeivel határozottan ellentétben áll. Én valóban sajnálom, hogy a t. kormány megbízható statistikai adatokkal igazolva elénk nem terjeszté, s ki nem mutatá azon, sok milliókra menő összeget, melyet Magyarország népei jelenben is, nem a magyar kincstár, de az osz- I trák gyáripar érdekében fizetnek az által, hogy annak terményeit mi drágábban vagyunk kénytelenek vásárolni, mint, azok máskép, a szabad kereskedés mellett rendelkezésükre állanának. Minthogy a kormány ily nagy fontosságú ügyben még csak hozzávetőleges számítási adatokat sem terjesztett elő: természetes, hogy mindenki a maga belátása és a létező adatok szerint állítja, fel számítását. Én már beszédem elején 20 millióra tettem azon összeget, melylyel drágábban fizetjük meg. a nekünk szükséges gyártmányokat, mint azok a világ piaezán vásárolhatók volnának. Ha a kormány által beterjesztett vámtarifát veszem tekintetbe, és — ámbár ez nehéz feladat, — az oly i különböző tételeket a, behozott áruk mennyiségével arányosítom: ugy hiszem nem tévedek, ha nemcsak a magam, de a tudományos téren foglalkozó más auctoritások számítását is tekintetbe véve a vámemelést 25%-re teszem. Tehát a vámtétel szerint nem 20, hanem 25 millió lesz ezután ezen különbözet. — és miután a vámok ezentúl aranyban lesznek fizetendők, — ezen 25 millióhoz ez arany-ágiót ugy, mint az jelenben áll, 15 %-tel hozzávéve: azt lehet mondani, hogy az eddig 20 millióra tett teher 28. sőt tán 30 millióra is fel fog menni, (Mozgás a baloldalon.) — és mentől többet fogunk fogyasztani gyártmányokból, természetesen aunálinkább fog emelkedni ezen összeg. Szakember számítása után állítom, hogy a vámterheltetés az uj tariffa szerint, — nem számítva a ímauez vámokat, de csak a gyártmányokra vetett vámokat, — legalább 8 millióval emeli a magyar fogyasztók ferheltetésót, még pedig legynagyobb részt az osztrák gyárosok javára. Én azt hiszem t. ház, hogy ha igy számokban kifejezve látjuk az ujabb terheltetós nagyságát, s különösen tekintetbe vesszük saját mostoha pénzügyi viszonyainkat, s azoknak rendezésére EBPV. H. NAPLÓ 1875-78. ilV. KÖTET mutatkozott tehetetlenségünkéi, s ezt szembeállítjuk a mindig fokozott és már-már elviselhetetlen egyenes adókkal, melyek az ország adózóit, gyakran a tőke-érték megtámadásával, terhelik: akkor bizonyá-ra a t. képviselőháznak minden tagja visszarettenne azon ujabb áldozatoktól, melyek tőlünk a velünk kapcsolatban levő ország egy osztályának javára követeltetnek. A védvámok nemzetgazdasági és pénzügyi hatását illetőleg szabad legyen még néhány magyarázó szót koczkáztatnom. És, hogy az ily vámokkal terhelteiésnek súlyát és minőségét érthetővé tegyem, idézem Francziaország egyik legkitűnőbb nemzetgazdasági Írójának, Bastiánnak egy mondatát: „Mi az oka — kérdé, — hogy annyi hibásnak nevezhető intézkedés fentartatik, sőt ujakkal szaporittatik, •— s a nemzet által egykedvüíeg elviseltetik ? — Oka ennek az, hogy mindezen ügyekre nézve sok van ugyan, mit az emberek látnak, de még több van, amit nem látnak." (Tetszés a baloldalon.) Alkalmazzuk ezt a közterhekre: az adózó látja, s egyenesen érzi azt, mit rajta egyenes adó utján hajtanak be, — de nem látja azon naponkénti adózást, mit a vámok következtében fizet; fogalma sincs arról, hogy a védvámrendszer mellett azon ruhát, melyet magán hord, — azon szövetet, melyet házánál használ, vagy azon tárgyat, melyet háztartásához vesz, — annyival drágábban kénytelen fizetni, mennyit az arra vetett vámtétel teszem (Helyeslés a baloldalon.) — És még kevésbbé látja az adózó azt, hogy ha oly magasak a védvámok, hogy a külversenyt kizárják: ezen a rendes áron felüli fizetés nem az állam pénztárába, de a gyárosoknak fizeti, kiknek pedig nem is a magyar korona országainak területén vannak gyáraik. Nem látják minő különbség van az ilyen vámok ós a fiskális vámok között, melyek oly ezikkekre yétiéinek, melyek a vámszövetség területén nem termelhetők, mint kávé, thea, csukoládé, déli gyümölcs, melyek ugyan a vámtétellel emelik azok árát, de legalább ezen összeg az államkincstárba foly, s így az ország hasznára válik. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) De azért, hogy az adózó nem látja azon töbletet, melyet a magasabb árban az osztrákgyárosoknak fizet: a teher marad az reá nézve ép ugy, mint az egyenes adó. melyet az exeeutor rajta behajt; az év végével a „soli und haben"nek tételénél egyre megy a dolog; mert ha a szabad kereskedés mellett olcsóbban annyival szerezhette volna be áruit, mennyit a védvám folytán a gyárosnak tizetett: ezen összeget megtakaríthatta volna. A népek millióiról van itt szó s azok számos milliónyi megtakarításáról; mert szegény vagy gazdag, ezen nem látott adónak alá van vetve. Ne kicsinyeljék kérem, a nép ezen adóját 45