Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-340
316 340. országos ülés február 1. 1878. reg létszámának leszállitását annyira , amennyire a véderő koczkáztatása nélkül az lehetséges. S ha azt eredményezi e kiegyezés, hogy a hadsereget le kell szállitani : akkor az ő érvelése szerint e javaslatokat meg kell szavazni mindnyájunknak. És mert épen báró Simonyi Lajos képviselő ur beszédével foglalkozom, egy tévedését kell rectiöcalnom. Vonatkozott erre már a t. minlsterelnök ur is tegnapi beszédében, azonban erre nézve nem árt az ismétlés. Az igen t. képviselő ur hivatkozott 1861-reés hivatkozott Deákra, mondván, mily erősen állott, ő, nem tágított, habár tudta, hogy a második felirat után az absolutismus következik. Amit halhatatlan emlékű hazánkfiára, mondott, az igaz; a többiben tévedett az én felfogáséul szerint. Mert 1861-ben nem állottunk alkotmányos téren Az akKori állapot új kiadása, folytatása volt az absolutismusnak. Nem arról volt szó, hogy vagy az alkotmányt megtartani, vagy következzék arra azután az absolutismus, hanem arról volt szó: helyre állitani-e az alkotmányt, vagy jőjjön-e egy kisebb, vagy nagyobb absolutismus? Ebb<m állott a különbség és az lényeges különbség. És kérdem: csak annyit koczkáztatunk-e most, mint koczkáztatott az 1861-iki országgyűlés a második fölirat után? Én nem folytatom a paralellát t. képviselőház, (Halljuk! balról) nem folytatom, mert hisz nyilván való tények bizonyítják ós azt hiszem a t. képviselőház felold engem annak bizonyitgatásától, hogy megmutassam, hogy nem annyit koezkáztatunk 18?8-ban, ha koczkáztatásról van szó, — nem én beszélek erről, mert Simonyi Lajos t. képviselő ur utalt reá, — mint 1861-ben a második fölirat után. Azonban t. képviselőház, az igen t. képviselő ur hivatkozott egyszersmind, mert nem állapodott meg 1861-nól — ós ón igazságos akarok lenni — hivatkozott az 1867-iki törvényekre és ezt helyesebben tette. Az 18(57-iki törvényeket megelőzött küzdelmek és a mostani kiegyezést megelőzött küzdelmek között van bizonyos analógia. Azonban a t. képviselő ur 1867-ben vajon magasztalta-e az akkori kiegyezést? vajon nem velünk együtt bírálta és kicsinyelte a, vívmányokat ? valamint kicsinyli, bírálja ós roszalja a mostani kiegyezést. Hanem megnyughatunk t. képviselőház, mert azt hiszem, hogy 10 év múlva eljön ismét báró Simonyi képviselő ur és magasztalólag fog szólni ezen egyezményről és büszkén fog mutatni ezen korszakra (Derültség a balon), mint utal jelenleg azon 1867-iki vívmányokra, a melyeket annak idejében velünk együtt bírált. De én, t. képviselőház, elfogadom a javaslatokat, és nem riasztanak el engemet e kötelességem teljesítésében báró Simonyi Lajos t. képviselő ur szavai, » ki azt helyezte nekünk kilátásba, hogy nem fognak neveink érczbe vagy kőbe vésetni, elég ha a jegyző urak e neveket fölírják. Szomorú dolog, t. képviselőház, hacsak ily utón örökittetnének meg neveik az úgynevezett „honárulóknak/' élükön Tisza Kálmánnal ; hanem vigasztal bennünket az a tudat, hogy báró Simonyi Lajos t. képviselő ur neve is épen ez utón fog megörökíttetni, élén a „honszabaditóknak." Én elfogadom t. képviselőház a törvényjavaslatokat, mint már említettem, mert előhaladást látok azokban, viszonyítva a multakhoz ; és mert javulást várok e javaslatoktól hazánk anyagi érdekeire nézve, és mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a kormány, hogy éljek gr. Apponyi Albert képviselő ur szavaival: sine beneficio inventarii" vette át a súlyos örökséget: hazafiúi kötelességét híven, határozottan jól teljesítette. Én elfogadom a javaslatokat a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk- helyeslés a középről.) Lónyai Menyhért gr.: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljak!) Mélyen érzem, hogy most egy nagy horderejű, a nemzet életére talán hosszú időre döntő befolyású elhatározás előestéjén állunk. Ügy hiszem, mindnyájan érezzük a felelősség súlyát, melyet egyenként viselni fogunk azért, mit most tenni készülünk. Ily nevezetes pillanatban lehetetlen, hogy magunkba ne szálljunk; hogy a multak eseményeit és tapasztalatait át ne vizsgáljuk, hogy belőlük tanúságot levonni ne igyekezzünk, hogy azután érett megfontolással tegyük azt, mit hazafiúi kötelességünk és meggyőződésünk parancsol. (Helyeslés a baloldalon.) Nemsokára harminczöt esztendeje lesz, hogy először léptem a magyar törvényhozás termébe. A nemzetünk életében azóta előfordult minden nevezetes eseménynek nemcsak tanúja, hanem kisebb-nagyobb mérvben részese valók. Láttam mellettem generatiokat letűnni és keletkezni, s bőven tapasztaltam az idők változását. Eltem békés fejlődóst és pusztító vihart, szabadságot és elnyomást, osztoztam a nemzettel reménységben és csalatkozásban, s mindenkor igyekeztem hazám jobbjaihoz csatlakozva, s tehetségem szerint lelkiismeretesen előmozdítani hazám jobblétét Ma már küzdelmes életpályám alkonyán állok ; hittel kezdtem, s kötelezségérzettel végzem; sikert arattam nem egyszer, s ha méltatlanságot is tűrtem: nem feledtem soha, hogy hazám szolgálatában állok. A kor. melyben nevekedtem, az önzetlen hazafiságnak fényes példáit tüntette fel előttem. Ne vegye tehát tőlem senki rósz néven, ha ina, ezen dicső korra emlékezve, szebbnek mutatkozik előttem a múlt, mint a jelen és jövő. Nyolczszor voltam már megválasztott tagja a törvényhozásnak ; ne neheztelje nekem senki, ha a
