Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-340

340. országos ülés febraár 1. 1878. 345 hangsúlyozva lön, ezen szerződés elmaradásán, kik elfogadják ugyan az azonos vámterületet, azonban nem fogadják el az előttünk fekvő szövetséget; mert én azt hiszem, hogy abból, miszerint három állam közt nem jöhetett létre vám- és kereskedelmi szerződés, vagy szövetség: nem az következik, hogy két szomszédállam ne kössön egymással szerződést, különösen pedig azon két állam, mely egymásra utalva van. A bajt, mely a németországgali szerződés elmaradásából támadhat, bár a kormány mindent elkövetett ennek elhárítására, nem szabad azzal tetéznünk, hogy Ausztria és Magyarország közt se jöjjön szerződés létre. Pedig t. ház, akármint szépítgeti az ellenzék érveléseit, és akármint árkolja is körül álláspontját különböző érvelésekkel majd az az önálló, majd a közös vámterület mellett: egy iránt tisztában kell lenniök és ez az, hogy az ellenzéki javaslatok közül bármelyik fogadtatik is el e házban : Ausztria és Magyarország közt vámszövetség hosszú időkön át nem fog létrejönni. Ez erős meggyőződésem. Én t. ház, ily sajnos, ily szomorú állapot előidézésére szavazatommal nem fognak járulni. A mi t. ház, magokat a törvényjavaslatokat illeti, elismerem, hogy az ellenzéki érvelésekkel szemben nagyon nehéz és hálátlan téren állok. Igen nehéz t. ház ott, midőn károk és előnyök , hasznok és hátrányok bizonyos fejleményektől függenek, akár a károkat vagy hasznokat, vagy azok ellenkezőjét számokkal bebizonyítani. Egyik legnagyobb bizonyítója ez állításomnak Apponyi Albert gróf t. képviselőtársain, különben kitűnő beszédének egy része, a ki azt mondotta a mi érvelésünkre, azt mondotta a bizottsági javaslatra, s az abban felhozott számokra, eombinatiókra, hogy subjeetiv opthnismus eredményei. Azonban elfeledte az éremnek másik lapját megtekinteni, mely ő felé fordul és azt mutatja eltagadhatatlanul, hogy az ő számításai pedig subjeetiv pessimismus kifolyása. Igen nehéz t. ház, ós igen hálátlan dolog az, midőn vérmes remények által keltett aspiratiókat kell alaptalanoknak bizonyítani, ezeket számokkal kitüntetni, vagy subjeetiv pessimismus által keltett rémképeket eloszlatni. Igen rövid leszek t. ház, kérem a t. ház türelmét még egy pár perezre. {Halljuk!) (Halljukl) T. ház! Magokat a törvényjavaslatokat illetőleg, ón e törvényjavaslatokat. — ezt kimondom egész nyíltan — nem tartom absolute, feltétlenül jóknak, s nem tartom olyanoknak, a melyeknél, egészen elvontan, jobbakat, hazánk érdekeinek megfelelőbbeket készíteni ne lett volna lehetséges. (Halljuk! balfelöl.) De hogy aztán ezen lehetőleg legjobb javaslatokat lehetséges volna-e érvényesíteni, az más kérdés. Én e javaslatokat t, ház, olyanoknak tartom, a melyeknél a jelen kedvezőtlen eonstellatiók köEÉPV. H, NAPLÓ 1875-78. XIV. KÖTET. zepette, s két évi nehéz küzdelem bizonyságakóp hazánk érdekeinek megfelelőbbeket, jobbakat alkotni nem lehetett. Olyanoknak tartom t. ház, a melyek bizonyára az 1867. óta e téren eszközölt eredményekkel szemben hasonlíthatatlan előhaladást tanúsítanak. Olyanoknak tartom, a melyek bizonyítják egy részről, hogy daczára annak, hogy Németországgal vám- és kereskedelmi szerződés nem jött létre, daczára annak, hogy Ausztriában a vódvámos áramlat meglehetősen erős, a lehetőségig szem előtt vannak tartva a szabad kereskedés elvei és azok a lehetőségig összhangzásba hozva hazánk érdekeivel ; (Ellenmondások balfelöl) a lehetőségig mondom t. ház, mert azon kérdés felett, hogy mi lehetséges, mi nem: lehet vitatkoznunk. Ha azok az ellenzék soraiból, akik azt hiszik, s ugy vélekednek, hogy a kormány nem tett meg mindent, ami kötelességében állott, ami lehető volt, s kik ugy vélekednek, hogy vannak bizonyos emberek, kik e feladatukat sokkal szerencsésebben és hazánkra nézve kedvezőbben oldhatják meg, kik így vélekednek és ezért vonják meg bizalmukat a kormánytól és ezért nem szavazzák meg a törvényjavaslatokat: én e felfogást igazoltnak, jogosultnak tekintem; hanem akik azt hiszik, hogy a kormány megtett mindent, ami emberi erőtől kitelik, hogy kötelességót teljesítette s kik állítják és tudják, hogy két évi nehéz küzdelem alatt nem vállalkozott senki, pedig a keresés e téren nem hiányzott, ki ezen feladatokat hazánk érdekeinek megfelelőbben oldhassa meg: a ki ezen javaslatokat még sem szavazza meg : ezen álláspontot jogosultnak nem tekinthetem. (Helyeslés a középen.) Itt refieotálnom kell gróf Apponyi Albert egy nyilatkozatára, mely következő; „Lehetetlen képzelni veszélyesebb, szétrobbantó elemet a monarchia organi sinusában, mint amilyen ez a kiegyezés. " Engedje meg a t. képviselő ur, hogy ezen állításának alaposságát kétségbe vonjam. Azonban ha ez bír némi alappal, azon nagyon csodálkozom, hogy azok, kik a personal-uniónak mereven és a lehető legszélesebb értelemben barátai: ezen kiegyezést miért nem fogadják el? Hiszen ez volna a legbiztosabb ut politikai elveik érvényesítésére. S ha ezt még sem teszik: ez — azt hiszem — bizonyítéka annak, hogy nem hajlandók gr. Apponyi állításának alaposságát elismerni. A másik nyilatkozat, mely ezzel némileg egybevág, báró Simonyi Lajos uré, s igy hangzik : „Gondolják meg, hogy akik ezen kiegyezést megszavazzák, azok egyszersmind a hadsereg létszámának leszállítására is szavaznak." Azt hiszem, hatalmasabb érvet e javaslatok elfogadása mellett e házban még senki sem mondott. Mert hiszen mindnyájan óhajtjuk a hadse44