Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
810 888. országos ülés janin- 30,1878. légi politikai helyzetét, (Halljak!) mely kiválókig és első sorban kívánatossá teszi azt, hogy a monarchia összes népei egymással békés egyetértésben éljenek és közösségük kölcsönös előnyeit felhasználják. Én t. ház, teljesen egyetértek abban, hogy a kiegyezés a fenforgó közgazdasági kérdésekre nézve nemcsak a monarchia jelenlegi politikai helyzetébe]], de egyátalában mindenkor vajmi kívánatos; de hogy ezen kiegyezés tartós legyen, hogy abból a monarchia súlyt és erőt meríthessen, arra szükséges, hogy e kiegyezésben minden érdek kielégítést találjon. E nélkül az érdekek elmellőzésóvel létrejött, de az érdekeket elnémitni, megnyugtatni nem képes megoldás a monarchia súlya és ereje gyarapítása helyett, benső gyengesége állandó forrásává válik; (Ugy van\ balfelül és a szélső jobbon.) mert t. ház, nincs ok, mely a szomszéd nemzetek közt a viszálkodást, elidegenítést vagy gyűlöletet nagyobb mértékben szítaná vagy előmozdítaná, mintha- az egyik magát a másik által anyagi érdekeiben mesterségesen kizsákmányolva tartja, mintha az egyik a másikat az anyagi téren mesterségesen kizsákmányolni törekszik és azért t. ház. a kinek a jelenlegi politikai kapcsolat megszilárdulása szivén fekszik; ki ugy, mint én kívánja azt, hogy ezen monarchiában a politikai kapocs necsak formailag megszilárduljon, de megszilárduljon egyúttal a népek szivében is és ez által a monarchia képes legyen azon lelkesedésre is, melynek eredményét Tóth Vilmos t. képviselőtársam oly szépen ecsetelte, s melyre a monarchiának talán szüksége is lehet: annak nem szabad hozzájárulni oly kiegyezéshez, mely a monarchia népei részéről mindenütt bizonytalansággal és elégületlen seggel fogadtatik. (Elénk helyeslés.) A monarchia népei a kiegyezéssel szemben igen sajátságos helyzetben vannak. A mi érdekeink, Magyarország érdeke a szabad kereskedelem föntartását követelik ; hogy ezzel szemben az átalános vámemelés és az iparvámok határozott visszalépést jelent védvámos irányban, azt Tóth Vilmos képviselő ur állítása ellenében is hivatkozva a tarifa tételeire határozottan föntartom, e téren tehát ezen vámtarifa visszalépés és Magyarország érdekeit sérti. És mégis hogy áll a dolog a lajtántuli nemzetekkel szemben? A lajtháiitidi népek az ő czólbavett nagyobb megterheltotésüket, mely a financziális vámok és az általános vámemelésben nyilvánul, nem tekintik egyébnek, mint a telhetetlen Magyarországnak hozott áldozatnak. És ennek következménye nem az, hogy a monarchia népei itt is, ott is a kormány ellen fordulnak, kik ezen hangulatot előidézték, hanem egyenesen fordulnak egymás ellen. És ez nem használ a politikai kapocs megszilárdulásának és e bajon nézetem szerint segíteni lehet és segíteni kell: de a segitség csak egy módon lehetséges, és ez egyetlen mód : az uj egyesség, uj alapon, (Élénk helyeslés a szélsíí jobb és a hátoldalon.) Én t. ház. csak ugy, mint a kereskedelem és vámügyi bizottság', nem látok a monarchia két fele közt kiegyenlithetlen gazdászati érdekeket. Vannak igenis nézet' m szerint különböző jogosult figyelembe vételt igénylő érdekek; de én ezen érdekeket a vámterület közösségidnek alapján kölcsönös méltányosság mellett kiegyenlithetőknek és kiegyenlitendőknek is tartom. Mihelyest azonban t. ház, arról lennék meggyőződve, hogy a monarchia két fele közt. ily kiegyenlithetlen érdekek csakugyan léteznek, vagy csak arról is, hogy a monarchia két felének népei azt hiszik, hogy érdekeik a vámközösségben kiegyenlithetlenek : akkor sürgetnem kellene, és sürgetni is fognám a gazdasági különválást (Helyeslés a balon.) ós az önálló vámterület felállítását (Élénk helyeslés a balon.), mert ez esetben ez az egyedüli eszköz a monarchia életerén rágódó folytonos súrlódás elhárításának és a monarchikus kapocsnak, habár más formában való fentartása és biztosításának megszilárdítására. (Élénk helyes lés a balon. Halljuk!) A törvényjavaslatok védőinek három főérvük van a javaslatok mellett. (Halljuk!) Az egyik főérv az, hogy senki sem lett volna képes jobbat kieszközölni. A másik főérv az, hogy ez az 1867-iki kiegyezéshez képeit javítás és haladás: és a harmadik főérv az, hogy a kiegyezésnek megbukása után következik a chaos, a vízözön. — A két első érvre refleeiáltam, a harmadikra nézve engedelmet kérek, hogy egy hasonlatot hozhassak fel. (Halljak!) Valamennyien voltunk azon helyzetben, hogy inzonyos jövendölések folytán vártuk a világ végét (Ellenmondó*.), azon koronkint megújuló jövendölések alapján, melyek egy vagy más napra kiszoktak tűzni a világvégét; mi, a kik ismerjük a természet törvényeit és a világrend menetét, mosolyogtunk és nyugodtan folytattuk kötelességeinket, nem hanyagoltuk el napi teendőinket, mosolyogtunk mások félénkségén. De voltak félénkek, kislelküek és kishitűek, és ezek szent borzalommal, tétlenségben és szívszorongva várták a nagy nap bekövetkeztét és midőn a nagy nap bekövetkezett ós a nap csak oly szépen ragyogott, mint azelőtt: épen a gyengék, a kishitűek és kislelküek ismét bátorságot kaptak az élethez. Azt hiszem t. képviselőtársaim, hogyha önök a kormány esetleges bukását nem tekintik vízözönnck, mini a hogy nem is tekinthetik : akkor ez a rettegett chaos sem egyéb ily ártatlan jövendölésnél. (Helyeslés a baloldalon.) De engedjenek meg nekem még egy más észrevételt. (Halljuk!) A kiegyezési tárgyalások egész folyamára három tényező volt befolyással. B há,romtényező: a lajthántuli kormány, a lajthántuli parlament és a magyar kormány.
