Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-338
388 országos ülés január 30= 1878, 311 A magyar parlament, mint tényező nem létezett, meit a magyar kormánytól eltérő vélemény — ez alatt minőig a többséget értve — itt fel sem tételeztetett és igy e tárgyalások folyamában természetszerűleg a két tényező előnyben is volt. Lépjenek ki önök a küzdtérre, mutassák nmg önök, hogy nem akarják azt, mire önmaguk is azt mondják, hogy önöket ki nem elégíti, mutassák meg önök, hogy van esetleg a kormány akarata ellen is érvényesülni tudó nemzeti akarat és van Magyarországon parlament: és ebből súlyt és erőt fog meri t-mi az uj alkudozásokhoz ugy a jelen, valamint esetleg minden más keletkezendő kormány. {Elénk helyeslés a szélső jobbon.) Ezek után, t. ház, legyen szabad még csak az átalános vám Iarifára nézve elmondottakat néhány szóval összegezni (Ilalljukl) Én az átalános vámtarifát illetőleg az < zen vámtarifában lefektetett kereskedelmi és vámpolitikát Magyarországra nézve károsnak tartom, mert az szakítva az 1868ban elfogadott, helyesnek elismert és heyesnek bizonyult szabad kereskedelmi iránynyal véd vámos és fiscális vámpolitikát stabilisa!, melynek csak káros hatása lehet Magyarország közgazdászat! fejlődésére. Károsnak tartom e vámtarifát: mert az épen védvámos irányánál fogva, mint tegnap ezí Apponyi Albert gr. képviselőtársam meggyőzőkig nálamnál mindenesetre hivatottabban kifejtette; mert az épen védvámos irányánál fogva a vámügynek autonóm rendezésén! törekszik, szakit a szerződéses vámpolitikával, nyersterményeink kivitelét nem biztosítja, stabilisálja, kereskedelmi viszonyaink bizonytalanságát. Károsnak tartom az átalános vámtarifát : mert az átalános vámemelésben, az iparvámokban és a finanezvámokban rejlő nagyobb megterhelteted folytán szerfelett megdrágítja Magyarországon a megélhetést ós ez által előmozdítja a gazdasági és ipar hanyatlását. Károsnak tartom az abban lefektetett politikát, mert az Magyarországra nézve semmi egyéb, mint gyarmati politika, mely biztosítja Ausztria ipare/ákkei számára . Magyarországban a drága vevőt, és egyúttal nyersterményeink olcsóságát. Károsnak tartom ezen átalános vámtarifát: mert az rósz fiscális rendszeren alapszik, mely igénybe veszi ismételten az ország adóerejét akkor, midőn semmit sem tesz az ország közgazdasági emelésére. (Élénk helyeslés a szélső jobbfelul.) Mindezeknél fogva. t. ház, minthogy az átalános vámtarifát Magyarországnak földmivelési-, ipar- és kereskedelmi érdekeire nézve károsnak tartom: nem fogadhatom el az erre alapit ott vámszövetséget a részletes tárgyalás alapjául és ajánlom elfogadás végett Apponyi Albert gróf t. képviselőtársain különvéleményét, (Elénk helyeslés a szélső jobb és bal felöl.) Horváth Mihály : T. ház! Midőn a vámszövetség és vámtarifa rendezéséről szóló törvényjavaslathoz hozzászólni kívánok, (Hulljuk] Zaj.) ugy érzem, hogy oly ernyős helyzetein . - {Felkiáltások a szélső baloldalon : Ugy van! Halljuk] Halljuk!) Elnök : A szónokot meg fogják hallani, csak méltóztassanak csendben lenni. Horváth Mihály: Oly súlyos a helyzetem, hogy talán jobb lett volna a kérdéshez nem is szólanom, hanem egyszerűen beadni szavazatomat. (Felkiáltások: Halljuk] Halljuk!) Azonban a tárgy oly fontos, teendő nyilatkozaton! pedig oly éles ellentétben látszik lenni az ipar és kereskedelem történetét vázoló munkámban, szintúgy mint programmbeszédernben vallott elveimmel, (Zaj. Halljuk! Halljuk]) hogy kénytelen vagyok, habár igen rövi len is, indokolni szavazatomat. (Halljuk!) Én t ház! kellőleg tudom méltányolni a több államra kiterjedő közös vámterületet, ismerem annak sokszoros, de itt részletezést nem igénylő előnyeit. Ezen előnyöket constatálva láttam néhány évtized előtt azon jelentékeny virágzásban, melyre Németország épen a vámegyezség következtében emelkedett. Azonban, hogy az ily vámszövetség áldást, virágzást hozzon a népekre, melyek ezen egységes vámterületben egyesültek : én múlhatatlanul két feltételt látok szükségesnek. Az egyik az, hogy azon népek, melyek e szerint egységes kereskedelmi complexunimá egyesülnek, érdekei egyenlők vagy legalább egymással igen nagy ellentétben ne legyenek ; a másik az. a mi ennek némileg kifolyása, hogy azon népek közt, melyek igy egy vámterületben egyesülnek, az igazság és méltányosság érzete oly józan, oly átható és mindenre kiterjedő, oly méltányos legyen, hogy ezen népek ne egymásnak elnyomására, ne egymásnak kizsákmányolására, hanem valamenynyinek prosperitására törekedjenek, ebben lássák felvirágzásuk feltételét. (Élénk helyeslés.) Én t. ház, e feltételek egyikét sem látom Austria és Magyarország közt. (Felkiáltások a szélső balon: Mi sem]) Az egyik iparos, a másik ibldmivelő és ennélfogva egyik szabadkereskedésre, a másik védvámokra töreszik. De még élesebbnek látom az ellentétet a másik feltételre nézve. Mióta Magyarország Austriával ugyanazon fejedelem alá jutott, Magyarország nemcsak hogy soha meg nem sértette az igazság és méltányosság elveit Austriával szemben, hanem áldozatokat és gyakran jelentékeny áldozatokat is kész volt hozni azon kapcsolatnak, melybe Austriával jutottunk (Ugy van] o szélső balról.) Hazánk még saját kárára is kész volt jelentékeny concessiókat tenni a szomszédnak, a kivel, bár különböző alkotmányos viszonyok közt, de egy fejedelem jogara alatt létezett. Ellenben Austria negyedfél százados történelem tanúsága szerint — teljes meggyőződésem
