Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

304 338. «rti»«E;«s ülés jauiiitr 30. 1878. keJbelhinnie azt, a mire figyelmeztetik a képviselő urak, hogy bármiként dőljön is el a kérdés, az a monarchia actióképosségére befolyást gyakorolni nem fog. Nem kívánok a különvélemények egyes tételeinek birálgatásába és czáfolatába bocsátkozni ; mert ez sokkal hosszabbra nyújtaná beszédemet mint a mennyire magamat feljogosítottnak érzem, (Halljuk]) hanem áttérek egy általánosan hangoztatott vádra, a melyre felelve egyúttal elmondhatnám egész általánosságban és lehetőleg röviden nézetemet a kormány által beterjesztett tariffára nézve. {Halljuk\) Azt hangoztatják hónapok, sőt évek óta, hogy mi, kik a kiegyezési javaslatokat elfogadjuk és helyeseljük, a vámközösséget minden áron feuiartani akarjuk és a kiegyezésnek minél előbb való létrehozatala czéljábói feláldozzuk az ország legvitálisabb érdekeit, hogy figyelembe nem vesszük a közvélemény hangjait. Én e vádat ugy magam, mint azok nevében, kikkel együttes álláspontot foglalok el, kénytelen vagyok alaptalannak nyilvánítani és visszautasítani. (Halljuk] a baloldalon.) Mi igen is kívánjuk a vámközösséget, mert ezt hazánkra nézve épugy, mint az egész monarchiára nézve közgazdaságilag és politikailag szükségesnek tartjuk. E tekintetben elvileg körülbelül egy téren áll velünk a t. ellenzék nagy része, inert a két árnyalata részéről beadott különvéleményekben szintén kiemeltetik a közös vámterület szüksége politikai okokból. Az eltérés pedig abban rejlik, hogy mi ezen elv keresztül vitelénél nem zárkózunk el a következések elől, hanem készek vagyunk meghozni az elkerülhetetlenül szükséges áldozatokat. Mi is kívánjuk azt, hogy monarchiánk és a külállainok közt vámszerződések létesüljenek : de óhajtjuk egyszersmind azt is, hogy saját érdekeink veszélyeztetése nélkül a monarchia másik államának érdekei, és az osztrák ipar s ezzel a mienk is, (Derült.-é;i a baloldalon) szemben a- külföldiével, kimehessenek és ápoltassanak ; és ha ezt szerződések utján elérni nem lehet, elfogadjuk annak elkerülhetetlen következését: az önál'ó tariffa politikáját, valamint ezen eshetőség bekövetkezése elől a t. ellenzéknek emiitett árnyalatai sem képesek magáikat emancipálni És itt t. ház, előáll azon kérdés, hogy a kormány által a ház elé terjesztett íarifíaja vaslat olyan-e. hogy annak rés/fűikről leendő elfogadása feljogosít bárkit annak hirdetésére, hogy mi minden áron, sőt még hazánk tönkrejutásának árán is kiakarunk egyezni a, másik féllei

V Olyan e, hogy el nem fogadása és az ebből következő zavar előidézése álla! a t. ház ellenzéke önmagának vindieálhatná a hazafiság és hoiunentés privilégiumát V Olvassa bárki el figyelemmel a két különvéleményt — természetesen a Simonyi Ernő által beadottakat ide nem értve, mert ez külön vámterületet akarván, a másik kettővel együtt nem bírálandó meg — és mérlegelje azután lelkiismeretesen a javaslatot és a. különvélemények közt fenforgó fariffalis difforentiákat, s feleljen ismét lelkiismeretesen arra, hogy jogos volt-e hirdetui urbi et orbi azt, hogy a kormány és pártja vámpolitikájával tönkre akarja juttatni Magyarország iparát, kereskedelmét, és közgazdaságai érdekéfitt vannak például a fiscalis érdeknek megfelelő fináuezváutök. Mit mond ezekről Simonyi Lajos báró és Mudrony Soma képviselő urak különvéleménye? „A fiscalis érdek figyelembe vétele — mondja a különvélemény -- mindenkor azoknak, kik ítélet hozatalra hivatvák. kötelessége, mert az állam jövedelmeinek szaporítása, különösen a közvetett adók által, egy oly feladat, melynek akkor még inkább kell megfelelni, ha az nemzetgazdászati hátránynyal nem jár, annál inkább pedig oly esetekben, midőn nemzetgazdászati szempontból előnyösnek bizonyul." „Minden államban irányadónak kell lenni e nézetnek, de meg inkább oly államban, a melyben a kiadások és bevételek között nincs meg az egyensúly, a melyben tetemes fedezeti hiány létezik: kel! ezen jövedelmek szaporitasára igen nagy súlyt fektetni, mert csak rendezett pénzviszonyok között lehet az általános jólét biztosítva." A finánezvámok szüksége itt tehát beismertetik és én részemről legalább nem tudnám azok behozatalát jobban támogatni, A tervezett finánczvámoknál a kávé és petróleum, játszszák a főszerepet. Eltekintve attól, hogy ;i finánezvámok Magyarország részéről a kiegyezés körül hozott áldozatoknak némi. componsatióját képezik: lehet c joggal azt mondani, hogy pl a kávéra vetett nagyobb vám. mely egy métermázsánál 8 frtot tesz és így a vám fontonkiüt négy krajczárral terveztetik felemeltetni, túlságos vámemelés? Lehet-e jog! gal azt mondani, hogy midőn e vámemelés mellett egy adag kávé előállítása nem is egészen '/

u

> krral kerül többe, ez. mint a különvélemény mondja, a szellemi és egészségi szempontból ann\ ira káros pálinkáivást fogja előmozdítani, és a kávéivást csökkenteni? Lehet-e joggal azt mondani, hogy ezen vámemelés túlságos' akkor, midőn pl. Fraacziaországban nem 24, hanem ü i frtot tesz ki a kávé vámja. Olaszországban pedig 32 frtot? A. sajátságos a dologban csak az, t. ház, hogy ugy Frauezia- mint Olaszországban, daczára ezen roppant vám különbözetnek, a kávé mégis olesóbbau árultatik, mint nálunk. Vagy lehet-e joggal azt mondani, hogy a petróleum vámfoutjának 3 krral való felemelése által a szegényebb iparos és földműves szobájában ismét be fog állani a sötétség és tétlenség, midőn az élet azt bizonyítja, hogy a petróleum árának eddig létezett fluctuatiója, mely-