Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

838. országos ülés január 30. 1878. 303 mily mértékben halad előre a monarchia beléletének rendezése ós consolidálása, oly mértékben növekedik kifelé tekintélye, mire, hogy e perezben inkább van szüksége, mint volt valaha,'tagadni senki sem fogja. Epén ezért nem érthetek egyet az Apponyi Albert igen t. képviselő ur által javasolt provisoriummal ; annál kevésbbé, inert még csak reményét sem látom annak, hogy azon provisorium lefolyása után, tartson az egy, két vagy három évig, kedvezőbb kilátások és körülmények közt köthetnők meg a Lajthántuli tartományokkal és országokkal a vámszövetséget. Peclig csakis azon remény igazolhatná a jelen bizonytalan állapotának huzamosabb időre való meghosszabbítását. Szükségtelennek tartom a kórdós mielőbbi rendezésének szükségességét politikai szempontokból már csak azért is bővebben indokolni, mivel az ellenzéknek igen nagy része beismeri, sőt Simonyi Lajos báró ós Mudrony Soma képviselő urak részéről többek közt azt olvasom, hogy: „Monarchiánk a külföld irányáoani tekintélyére szer felett káros hatást gyakorolt az, hogy e tárgyalások két éven folytak, mert ennek* folytán a külföld viszonyainkat consolidáltaknak nem tekintette." Ebben a különvélemény képviselőinek teljesen igazuk van. De ha ez igy van, hogy már a tárgyalások hosszabb ideig tartó menete is képes volt kételyeket támasztani a monarchia beiviszonyainak konsolidálását illetőleg és pedig akkor, midőn a külföld látta és tudta, hogy az alkudozó felek mindegyikének kormánya, hogy mindkét fél törvényhozásának többsége a közös vámterület fentartását kívánja: mennyivel inkább fokozódnék és pedig jogosan e kétely akkor, ha két állam, törvényhozása oly határozatokat hozna, melyek akár a gazdászati különválást, akár e kérdések elodázására vezető bizonytalan ős mindenesetre hosszabb ideig tartó érdekharezót idéznének elő oly perezben, melyben monarchiánk a külfölddel szemben hatalmának és tekintélyének teljes érzetével kénytelen egy világrészt érdeklő ügy végelintézése miatt állást foglalni. (Egy hang a szélső baloldalon : A muszka mellett? Halljuk] Hulljukl) Igaz, hogy a különvélemény t. képviselői azt mondják, hogy c kételye a külföldnek azért támadt, mert a kormány a kiegyezésnek nagy jelentőséget tulajdonított és ezzel egy ujabb vádat emeltek a kormány ellen. Én, t. ház, nem akarom e vádtól az újság és eredetiség jellegét megvonni: de kénytelen vagyok megvallani, hogy e vád, ha bir valaki előtt sulylyal, nem terhelheti a kormányt, nem a többséget, hanem igen csodálatos színben tüntetuó elő azon külállamokat, melyeknek tőlünk kell megtanulniuk azt, hogy egy monarchiának két állama közt fenforgó vitális kérdések' kiegyenlítése és rendezése nagy politikai jelentőséggel bir. Sajátságos e vád, t. ház, azért is, mert maga a t. ellenzék életkérdésnek nevezi Magyarországra nézve a kiegyezési javaslatok el- vagy el nem fogadását és még ennek daczára is vádat emel azért, hogy a kormány és az azt támogató többség a kiegyezéseknek nagy politikai fontosságot tulajdonit. (Fölkiáltá*ok a baloldalon: Nem is mondtuk]) Sietnek is a különvélemény t. képviselői ezen a külfölddel elkövetett hibát helyrehozni azzal, hogy a fentebbi tétel után rögtön figyelmeztetik a külföldet, hogy; „Bármikónt elöljenek is e kérdések, ezen kiegyezés ügyei, akár köttessek egy kielégítő egyezség, akár következnék be a közgazdászati különválás, ennek nem szabad befolyást gyakorolnia a monarchia két államának a külföld irányában magatartására, mert kimondjuk, hogy bármily körülmények között érdekeink a külföld irányában solidarisak, ezeknek érvényt kell, hogy szerezzünk és a külföld bennünket, ily esetekben félretéve az alkudozás körül felmerült viszályokat, tömören, egyesülve fog találni." Helyeslem e kijelentést és kívánom annak teljesítését, csakhogy a különvélemény t. képviselői nagyon meggyengítették ezen kijelentésük súlyát az által, hogy néhány sorral felébb ezeket írták: „Számtalanszor látjuk azt, hogy egy nagy vagy épen divatos eszmétől megragadtatik egy ország lakosságának a lelkesülésre inkább hajlandó része. Tagadhatlan, hogy sok esetben messze beható, sőt felforgató hatása is van ily mozgalomnak, de legtöbb esetben a mily gyorsan keletkeznek ily mozgalmak, oly rövid idő alatt ismét lecsillapulnak és az állam lételét nem veszélyeztetik; ellenben ha egy ország lakosainak leghiggadtabb, legmunkásabb része meggyőződik arról, hogy az intézményekben rejlik egyedül azon ok, a mely miatt nem gyarapodhatik vagyonilag, sőt a bizonyos elszegényedésnek vagy elpusztulásnak van kitéve, ezen esetben ezen nagyszámú polgároknak indokolt elégedetlensége korhasztolag hatna az állam létére, ugy hogy hosszabb idő eltelte után, de azért annál bizonyosabban bekövetk. znék az összeroskadás " (Ignzl Ugy van ! a baloldalon.) Miután azonban a képviselő urak a kormány ós az azt támogató többség álláspontját a kiegyezési kérdésekben olyannak igyekeznek feltüntetni, mint a mely az ország elszegényedését, (Ugy h vanl a baloldalon.) elpusztulását és saját következtetésük szerint az állam összeroskadását vonja maga után: (Igazi Igazi a baloldalon.) félek tőle, hogy e sorok olvasása után a külföld még nagyobb politikai jelentőséget fog tulajdonítani a kiegyezési kérdéseknek, mint a mennyire azt a kormány és pártja képes volt vele eddig elhitetni, és hogy ezek után azt fogja gondolni, hogy nem