Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-338

338, országos ülés január 30. 1878. 299 bat más sem lett volna képes kieszközölni; mert tudjátok meg, hogy azon ország, melynek kereskedelmi mérlege évről évre több mint 1Ö0 millió frt passivummal záratik le ; mely a maga jövedelmeiből már annyira nem képes megélni, hogy noha az összes állami javak zálogba adattak ezelőtt több évvel; azóta minden évben is ujabb kölcsönökkel tengeti napjait, mely az egyenes adók fokozásában elérte a netovábbal melynek fogyasztási adójövedelmei évről évre lejebb szállnak, hanem egyedüli vigaszát a bélyeg és lottó bevételek növekvéséből meriti: igazságos-e az t. ház, hogy egy ilyen szegény ország az ő gazdag szövetséges társának felsegélésére évenként számos milliókkal contribuáljon. A monarchia forgalmi adatainak egybevetése t. ház, nem mondom, hogy minden szakértő, de azt határozottan merem áJlitani, hogy minden objectiv szemlélő előtt két bizonyos resultatumot eredményez. Az egyik, hogy Austriának iparos érdekei az eddigi tariflfa-rendszer jótékony befolyása alatt is elegendő védelemben részesültek a külföldi piaczok versenyével szemben: tehát ezen védelemnek ujabb vámemelések által leendő fokozása, az iparilag versenyképtelen Magyarország eddigelé sem eléggé védett érdekeinek ujabb veszélyeztetését vonandja maga után. És a másik, hogy a mérlegben Magyarországra nézve mutatkozó nagymérvű passivum főleg oly dolgok behozatala által okoztatott, melyek hazai termelésünket semmivel sem javították; következósképen ezen veszélyes és aeuttá vált bajnak életrontó hatása egyedül oly gazdasági politika gyógyszerével szüntethető meg, vagy legalább enyhíthető, mely a s-'.óban forgó szükségleti ezikkek beszerzését vámleszállitás által olcsóbbá teszi. 1875. február 3-án, amaz emlékezetes nagy napon ujabb korunk egyik legkiválóbb .férfia, a jelenlegi ministerelnök ur a gazdasági és pénzügyi bajokban már akkor is sinlődő nemzet ágyánál következő diagnósist csinált. „Hasonlag egy kérdés, — így szólt akkor Tisza Kálmán ur, — a melyre nézve egyet kell érteni azoknak, a kik együtt működni akarnak, s melyre nézve röviden óhajtom jelezni nézetemet: a vámés kereskedelmi szövetség kérdése. Én barátja voltam mindig, s barátja vagyok ma is a szabadkereskedés elvének s bajaink forrását, nem abban keresem, hogy a vámszövetség a szabadkereskedés elvének hódol, hanem abban keresem, hogy az úgy lett megkötve, hogy mi nem részesülünk, legalább nem kellő mértékig a szabadkereskedés előnyeiben, de részesülünk mindazon hátrányban, a melyekkel mint minden intézmény — ugy ez is jár, — azaz az által, hogy a közös-vámterület határain fennálló vámtételek némelyike protectiója alá vévé az osztrák ipart, megfosztattunk azon előnytől, hogy azon czikkeket onnan vehessük, a honnan a szabadkereskedés mellett legolcsóbban kaphatók lennének, és midőn az osztrák ipar termékeit és pedig a külső vám által némileg védett termékeket minden vám nélkül engedik hozzánk behozatni, a szabadkereskedósnek minden lehető hátrányaiban részesülünk : mert iparunk fejlődése ily intézkedés folytán lehetetlenné tétetik, sőt ezen eljárás melled a mi rovásunkra is protegált osztrák ipar, mielőtt a mienk kifejlődhetnék, elfogja foglalni természetszerű piaczainkat a keleten. Én t. ház kijelentem, hogy én részemről nagyon óhajtom, hogy ezen szempontokból és azért, hogy indirect adóink iránt intézkedhessünk, saját kincstárunk érdekeinek követelményéhez képest, kész vagyok egyezkedni, sőt részemről óhajtom, hogy az egyesség sikerüljön ezen feltételek mellett; de ugy hogy a közös-vámterület azért fennmaradjon. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy azon nem várt esetben, ha az országnak, jogos méltányos érdekei máskép kielégíthetők nem volnának.: utolsó esetben a vámszövetségről szóló és az 1867. XII. t.-ezikkben fentartott joggal, a vámsorompók felállításának jogával is kellene élni." [Élénk tetszés a baloldalon.) A nemzet legjobban érezve, bajainak kútforrását, lelkesedéssel csüggött orvosán és egész odaadással követte annak előirt rendszabályait. így mindjárt a kúra kezdetén a, direct adók felemelésével előlegezte a gyógykezelési költségeket; bár ezen szernek egyoldalú alkalmazásától a február 3-ki generális consultatio alkalmával eltiltatott, de mert az orvos ugyanazon beszédében a vámszövetség revisiójából — ipsissimis verbis — tetemes hasznot igéid: a nemzet adóképességének fokozása reményében erőfeszítéssel bár, de a rcsignatio példás nyugalmával viselte ujabb terheit. E közben a nemzet aggasztó sorsa fölött felváltva tartattak a consiliumok Budapesten és Bécsben egyaránt. Az idegen orvosok a nemzet orvosának receptjeit egyiket a másik után összekavarták. És a sinlődő nemzet megtörve a hosszú alkudozások és még hosszabb szenvedés súlya alatt, talán el is határozná már magát a neki javasolt diaetikus rendszer alkalmazására is, ha nem lüktetne át tompa fájdalommal szívverésén kormányelnökének nevezetes februáriusi r programmbeszédéből következő jósló mondata: „És még csak egyet kívánok t. ház, megjegyezni figyelmeztetésül, őszintén megmondom a tisztelt ház tagjainak épugy, mint hazámfiainak átalában, hogy azok, kik az 18G7 : XII. t.-czikket ugy, a mint van, fentartani akarják, gondolják meg, hogy ha az ország tovább is jelen zilált helyzetében marad, ha pénzügyileg, közgazdaságilag nem rendeztetik : nem fogják megtartani azt az alapot. El fog az alap enyészni, de nem azért, hogy ugy változtassák meg, mint mi akarjuk; hanem 38*