Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

288 &&1- országos ülés január 29, 187$. egyezesi alkudozások alapján áll, nincs ós nem is lehet szándékában a kereskedelmi szerződések terére lépni, a jelenlegi tarifa módosítása mellett. Ez a körülmény pedig azon alkunak természete, mely a magyar és az osztrák kormány közt létrejött és a tarifában kifejezést nyert. A magyar kormány igényli és ragaszkodik ezen igényhez, az úgynevezett íinanczvámoknak a kikötött magasságban való fentartására. Az ellenérték, melyet ezért az kormánynak nyújt, az iparvédváinokból áll. Már most kérdeni t. ház, csupán egyidőre akarja-e a magyar kormány ezen íijianezvániokat létesíteni és fent ártani ? Én azt hiszem, hogy nem, én azt hiszem, hogy azokból állandó jövedelmét várja a mi pénzügyeinknek, és azért ezeknek állandó fentartásához fog ragaszkodni. De ha igy állandó természetű az ár, melyet követelünk, ál landó az ellenérték is, melyet nyújtunk. A inig fenállanak a finánezvámok, — és fen akarnak tartatni mindig, — addig nem kívánhatjuk a védvámok leszállítását, — tehát soha — és addig ebből lolyólag nem köthetünk külállamokkal szerződéseket. (Helyeslés a szélső jobb és bal/elől.) Én nem követem a finánezvámok kérdésére nézve azon tartózkodást, melyet általam elvileg nagyon méltányolt okokból Simonyi Ernő képviselőtársam szemmel tartani kötelességének érezte. Engem azon tekintet, hogy e pontok körül uj alkudozások fognak folytattatni, szabad nyilatkozásomban nem korlátoz ; és pedig azon egyszerű okból nem, mert nekem ez az egész alku nem kell. (Élénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) És miért nem akarom, hogy ez alku alapján a vám és kereskedelmi szövetség megköttessék ? Nem akarom a következő okokból: először, mert én azon igen problematikus pénzügyi haszonból. melyet mi a finánczváinokból várunk, semtniképen nem vagyok képes oompensalióját látni azon halálos döfésnek, melyet közgazdászati tekintetben szenvedünk, midőn egy fonák és életórdekeinkkel ellenkező kereskedelmi politika terére, ha nem is lépünk, de hogy oda ne sodortassunk, megakadályozni többé képesek nem leszünk. (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) Másodszor azért nem, mert ón ugyan annak, hogy íiscalis természetű vámtételek megállapításában keresse a monarchiának ugy ezen, mint azon része pénzügyének egyik segélyforrását, ellensége nem vagyok, de coinpensationalis objectuinot abból csinálni nem akarok. (Helyeslés a szélső jobb, bal és szélső balfelol.) Nem akarom azt, hogy minden szegényebb polgári háztartás Ausztriában, melynek fogyasztása kávéban, petróleumban, szóval oly dolgokban, melyek a középosztálynak ma már nélkülözhetlen szükségleii tárgyaivá váltak, napról napra megdrágittattik, azt mondhassa^ „ezt mi Magyarországnak köszönhetjük". (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső balfelol.) Nem akarom azt, hogy vámpolitikai alkudozásunk egész eredménye ránk nézve abból állhasson, hogy osztrák nagy iparos bennünket hiszékenységünk és gyöngeségünk miatt kinevethessen ; (Elénk helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) holott viszont az oáztrák' közönség nagy zöme előtt csak gyűlöletes színben tűnjünk föl, (Zajos helyeslés a szélső jobb, bal és szélső bal/elől.) Az épen most említett consideratiók hidat képeznek, mely átvezet az itt tekintetbe jövő szempontoknak sorrend szerint, habár nem fontosság szerint utolsójára, a politikai szempontra, most már nem azon értelemben, melyben én azt beszédemnek bevezetésében ecseteltem, hanem azon értelemben, melyben felhozatni szokott, midőn arról szó van, t. i. a monarchia nagy politikai érdekének szempontjából. (Halljuk!) T. ház! Ha van ezen törvényhozói testületnek egy oldala, hol ezen politikai szempont ugy a traditióknál, mint legmelegebb meggyőződésünknél fogva legnagyobb méltánylásra talál, ugy bizonyosan a háznak ezen oldala az. Annak legszembeszökőbb evidentiájára volt szükség, hogy a tervezett alku az országra nézve oly véghetetlenül káros, hogy mi ama nagy politikai momentumoknak daczára, sőt annak helyes méltánylása folytán, e tárgyban ellenzéki állást foglaljunk el. (Halljuk! Halljuk !) A mint a dolgok ma állanak, nem látok ellentétet és nem érzem magamat a benső lelki küzdelemnek állapotában két ide és amoda húzó érdek közt, t. i. az ország közgazdászati és a monarchiának politikai érdeke közt. Én azon mély meggyőződésben vagyok, hogy egy oly egyezkedésnek létesítése, mely által az egyik, vagy másik alkudozó fél magát életérdekeiben állandóan sértve érzi : ezerszerte nagyobb és állandóbb veszélyt tartalmaz a monarchiára nézve, mint akár a közgazdászati szakítás. (Helyeslés a szélső jobb, bal és szélső baloldalon.) És ezen a téren is elég szerencsés lehetek ugyanazon auetoritásra hivatkozni, melynek szavait beszédein bevezetésében idéztem, ismét gróf Dessewffy Emilre, és ismét azon munkájára, melyben a vámközösség elméletét megállapítja. Ott valamely helyen a következőket olvasom: „A vámügyi eligazodásnak tehát magasabb politikai szempontból kell felfogatní, s innen van, hogy állandóságot igórő megoldása e kérdésnek csak az lehet, mely ezen szempont igényeit kimeríti, anélkül, hogy az eligazodó felek akármelyikétől a nyerhető haszon értékét meghaladó tetemes és ekkép józanul tőlük nem követelhető áldozatokat kiváuua."