Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

337. országos ülés január 2St, 1878. 287 autonóm vámpolitika mellett, tényleg nincs mitől tartanunk: mert hiszen mi nem akarunk ezen politika mellett maradni, hiszen azon ösvényen akarónk menni, melyet önök ajánlottak Én nem vonom kétségbe, hogy kormányunk ezt akarja, [ós hogy a többség ezt óhajtja ; de hát csupán tőlünk függ-e annak érvényesítése ? Nem. Ahhoz a másik compaciscensnek, Austriának is beleegyezése szükséges, és azért, mielőtt mi magunkat végleg oly helyzetbe hozzuk,, hogy a másik szerződőiéi beleegyezése nélkül a szükséges lépéseket közgazdasági létünk megmentésére meg ne tehessük: nem érdektelen dolog magunkat tájékozni ez irány felől, mely ezen másik compaciscensnél tényleg mutatkozik. Ha elébb azt mondottam, hogy a német ipar és kereskedelmi világban a fó praeoceupatio kedvező kereskedelmi szerződóseket elérni és piaczokat találni a külföldön : Ausliiában egészen ellenkező téren mozognak az illető körök. Előttem vannak a brünni, rcichenbergi, bécsi ós prágai kereskedelmi és iparkamrák nyilatkozatai, melyekből csupán a prágai iparkamara conclusióját kérem felolvastatni, mert az legrövidebb, tartalmára nézve pedig minden többivel megegyez : „Der Tarif müsste ein aügeineiner ausnahmslos geltender sein, dürfte daher nicht mehr durch Zollvertrage modiűzirt \vérden." Az autonóm tarifának minden módosítás nélkül fenntartása, ez tehát azon czól, mely felé törekszenek a Lajthán tul most hatalmas körök, mert, hogy ezek a hatalmasok : arra nézve méltóztassanak a tarifa bármelyik lapjába nézni; méltóztassanak összehasonlítani azon kívánalmakat, melyek az osztrák iparos és védvámos körökben felmerültek ; ha nem is minden tételre, ele mindenesetre irányzatukra és szellemükre nézve, felfogják találni azok képmását a tarifábau, és azon kereskedelmi politikában, mely nekünk ajánJtatik. Midőn pedig látom, hogy oly tendentiák befolyása alatt áll a követni szándékolt tarifa - politika, melyek végeredményökben nem is annyira egyes vámtételek fölemelésére, hanem leginkább arra fektetnek súlyt, hogy a külfölddel kereskedelmi szerződések többé ne létesíttessenek : akkor nagyon meg vau engedve a kétely az iránt, leszünk-e képesek ily hatalmas aspirátiókkal szemben óhajtásainknak érvényét szerezni. (Helyeslés a széki) jobb és balon.) De minő állást foglal el ezen nyílt aspirátiókkal szemben az osztrák kormány ? az t, j. mely lézett; inert hiszen most nem is létezik osztrák kormány. És itt fel akarom tenni a lehetőséget, mely a magyar kormányra nézve a legkedvezőbb, hogy t. i. találkozni fog a Lajthán tul egy kormány, mely átveszi ós magáévá teszi az előbbinek örökségét, sine beneficio inventarii. (Derültség,') Minő állást foglalt tehát el a volt osztrák kormány ? talán visszautasította vagy desavouáltaaz ily tendentiákat, mint azt Magyarországgal szemben kötelességének legcsekélyebb mérve megkívánta volna '? T. ház ! szorgalinasan és ismételve átolvastam, mondhatom, áttanulmányoztam az osztrák ko; mánynak a Reichsraíhnál benyújtott indoklását a tarifához, de ily visszautasításnak nyomát sem láttam. A Moíivenbericht, alkalmasint s ebben még nyomát sem találtam azon kijelentésnek, hogy az osztrák kormány daczára a birodalom azon felében nyilvánult tendentiáknak a kü'fóldi államokkal tarifaszerződéseket kötni hajlandó. De igenis olvastam az ellenkezőt, a magyar kormány iránti tekintetből ugyan nem mondja ki nyíltan, a magyar kormány iránti collegiális tekintetből nyíltan nem teszi magáévá a sokszor említett tendentiákat, de ugy van formulázva, hogy Austriában azok. a kik a sorok közt olvasni tudnak, kivehetik, hogy kormányuk okkal-móddal a nekik annyira obnoxius kereskedelmi szerződések megkötését gátolni feladatainak ismeri. Méltóztassanak meghallgatni a következő két idézetet: „Als allgemeiner Zolltarif ist bestimmt für allé Staaten gleichmássig in Anwendung zu korúmén, ohne Eüchsicht darauf, ob mit clenselben besoudere Vertragé abgeschlossen sind oder werden, durch welche ansdrücklich die Behandlung der meist begünstigten Nationen zugesichert wird." Ez az egyik. A másik tétel pedig a következő. Hivatkozva a Néniét országgal folytatott alkudozások megszakadására, kimondja előbb a kormány, hogy óhajtotta volna egyszersmind a német conventionális tarifát előterjeszteni, de nem lehetett, mert bár mily súlyt fektetett is a Németországgali kereskedelmi összeköttetés lentartására : „so war es doch nicht möglich der R'gierung auf die endgiltige Feststellung der Grundlagen ib.rer Handelspolitik zu verzichteii, oder einc, ihrer Überzeugung nach, (ine unseren Varháltnissen nicht entsprechende Basis zu acceptiren," tehát azon tarifa és kereskedelmi politika, moly kereskedelmi szerződésnek megkötését az eddigi alapokon — mert csak ezen fordultak meg a Németországgal folyt tárgyalások — lehetővé teite volna : az akkor létezett osztrák kormány nézete szerint egy, a mi szükségleteinknek meg nem felelő kereskedelmi politika." Én az idézett mondatokból és a Motivenbericht egész tenorjából meglehetős világosan látom a conventiót az elébb ecsetelt védvámos törekvésekkel ; de ám legyen ez egyéni fölfogásom dolga: annak ellenkezőjét, ama tendentiák nyilt visszautasítását, abban fölfedezni senki sem lesz képes. (Helyeslés a bal és a szélső jobboldalon.) De van még egy körülmény, mely annak föltevésére, sőt merem mondani, annak állítására késztet, hogy az osztrák kormánynak, egy oly osztrák kormánynak, mely az eddigi ki-