Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

286 is leginkább a mi területünkről lássa el szükségletét Ezt csak mellékesen említem. De áll-e t. ház, teljesen azon elv, hogy semmiféle állam sem vet vámokat a nyers terményekre ? Legkevésbé van feljogosítva ennek állítására a mi kormányunk, mely a kiegyezésre vonatkozó tárgyalásoknak mondhatni legutolsó stádiumáig mindig azzal az eszmével foglalkozott, hogy compensatióul az osztrák ipart védő vámokért Magyarország nyers terményeinek oltalmára az idegen nyers terményekre vámok fognak vettetni. De egyátalában azt lehet állítani, hogy soha annyira meg nem állapodott, annyira meg nem határozható irányzatok Európa kereskedelmi politikájában nem léteztek, mint mostan. A mostani pillanatban valamely elvnek mindenütt való elfogadására és keresztül vitelére számítani: ehhez valóban nagy bátorság kell. De nézzük a tényeket. A franczia tariffajavaslat, melyet nemsokára fog a franczia nemzetgyűlés tárgyalni, fentart még a gabonára is bizony, az igaz, mérsékelt vámtételt 07í> centimben 100 kilogramként. A Németországgal folyt alkudozások alatt a kormány tapasztalhatta, hogy nagy nehézségbe került Németországot arra bírni, hogy számunkra lekösse a gabnának és egyéb nyers terményeknek vámmentességét. Hogy e vonakodás mit jelentett, azt egy rövid pillantás, a Németországban létező közgazdasági és kereskedelmi politikai irányzatokra igazolni fogja. Németországban, f. ház, azon sajátságos tüneménynyel találkozunk, hogy inig az ottani iparos körök nem annyira a német vámtótelek felemelését sürgetik, mint inkább oda akarják irányozni kormányunk egész törekvését, hogy az idegen vámtételek leszállítását eszközölje ki: addig épen. az agrárius körök is olyanok, kik magukat ezen körök hivatott védőinek állítják, védelmet követelnek a mezőgazdasági ezikkekre és nyers terményekre. Kezeimben voltak, t. ház ! a német Handelstag jelentései, hol körülbelül 102 németországi kereskedelmi és iparkamarának nyilatkozata foglaltatik a követendő vámpolitikára nézve. Ezek majdnem egyhangúlag ajánlják és kívánják a ragaszkodást a kereskedelmi szerződések rendszeréhez. (Halljuk]) Közülök 42 egyenesen kimondja, hogy a német iparnak, különösen Elszas annexiója óta főérdeke nem az, hogy magasabb vámok által védessék, hanem inkább az, hogy piaezot keressen külföldön a maga termékeinek értékesítésére. A gyapjúszövetekre vonatkozólag az említett jelentés a következő passust tartalmazza, melyet szó szerint felolvasok, mert az felette jelemző : (Olvassa.) ,.A legtöbb kamara azonban kevesebb súlyt fektéit azon magasabb védelemre, melyet a német jannár 2» 1878 vámtól nyerhetnének, hanem mindenek felett arra, hogy a külföldi vámok a németországiakkal parificaltassanak. Első sorban felnit idegen vámtételek mérséklésére törekszenek, paritást keresnek ezekben a belföldi vámolással és csupán ha, az elérhető nem volna, csupán akkor tartják szükségesnek a német vámok oly fölemelését, mély a létesítendő paritást megközelítse " Ezen törekvéseknek pedig van egy különös, ránk nézve fölötte érdekes jellemvonása. T. i. midőn piaezot keresnek a német iparczikkek legjobb értékesítésére, szemeik mintegy önkénytelenül a nagy keleti szomszéd felé, Oroszország felé fordulnak. Már most kérem, t. ház, senki sem tudja, minő belpolitikai fordulatok állhatnak be Oroszországban, sőt valószínű, hogy a háború után egyik vagy a másik irányban a közvéleménynek bizonyos organisált befolyása a birodalom ügyeinek vezetésére nézve elkerülhetetlen lesz. Ezen befolyása a közvéleménynek a kereskedelmi politikára nézve okvetlenül azon irányban fog érvényesülni, hogy lazittassék az eddigelé ridegen fentartott prohibitiv rendszer; már most nem kell egyéb, mint hogy találkozzék ezen két mozgalom, az, a mely Németországban észlelhető, és az, a mely Oroszországban várható, és akkor kész az alku kettőjük közt a mi kárunkra. {Helyeslés a szélső jobbon és a baloldalon) Ha Németországnak sikerül Oroszországban elérni bizonyos kedvezményeket termékei darusítására, a mi a német iparnak főpraeoccupatiója, ha ennek fejében az oroszországi nyers termékeknek elengedi azon, bárminő csekély vámtételeket, melyeket más államokkal szemben netán felállítani fog. akkor elmondhatjuk, hogy nyers terményeinkkel a német piaczról teljesen ki vagyunk szorítva. (Elénk felkiáltásóig a szélső jobboldalon és a baloldalon: ügy van ! Ugy van \) Én t. ház. mindazon adatokból, melyeket itt csak per summos apices érinthettem, azon mély meggyőződést merítettem, hogy ezek nem ehimaerák, hanem azok valóságos létező aspiratiókon alapuló aggodalmak. Lehet, hogy valósulnak, lehet, hogy nem valósulnak, talán azt is mondhatni: valószínűbb, hogy nem fognak valósulni, ez az egyéni optimismus dolga, de igy találomra, ily puszta valószínűségekből, ily puszta suppositi ókból vagy egyéni optimisrausból kiindulva szavazza meg az előttünk fekvő javaslatokat, a ki tudja : én erre képtelen vagyok. (Elénk helyeslés a szélső jobboldalon és a baloldalon.) Hanem t. ház, tagadtatik az, hogy az előttünk fekvő javaslatok végleges szakítást jelentsenek a szerződési kereskedelmi politikával; mondatik, hogy ez nem igaz, hogy kereskeskedelmi szerződéseket fogunk kötni ezentúl is, valamint kötöttünk eddig, ha léteznének is ily veszélyek az 337 országos illés