Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-337
337. országos ülés január 29. 1878. 281 szomszédunknak a kevésbé jo minőségű kelmét drágrábban legyünk kénytelenek fizetni. A mi a pénzügyi vámokat illeti, ezekre nézve most különösen kiterjeszkedni már azért sem akarok, mert ugy vagyok értesülve, hogy épen ezeknek el, vagy el nem fogadása idézte elő Ausztriában azon ministeri krízist, mely ott most van Meglehet, hogy addig, inig ezen tárgyalás oda fog jutni, hogy erről kénytelenek leszünk szólni, azon krizis már be lesz végezve, meg lesz szüntetve, és akkor szabadon minden hátrány nélkül szólhatunk felőle. En azt hiszem, hogy ma épen nem volna kívánatos e vámoknak taglalásába bővebben bocsátkozni és csak annyit mondhatok róla, hogy ha valamiféle vámokról áll, ugy bizonyosan áll a financzvámokról, hogy azokat magunk fizetjük magunknak, tehát nem egyéb, mint indirect módoni adóemelés. Én részemről az indirect adó emelését sokkal kedvezőbbnek tartom, mint az egyenes adók emelését; mert mint már máskor is volt alkalmam mondani, én midőn a dircct adót kénytelen vagyok megfizetni, mert különben az adóexecutor jön rám, addig például a kávét inni nem vagyok kényszerítve, mert arra az adóexecutor nem fog kényszerűm, hanem csak akkor fogom inni, ha tetszik, s igy nekem nem kell megfizetnem azon drágább árt, a mivel a kávévám emeltetni fog. Tehát az indirect adót csak az fizeti, a ki akarja és a ki képes annak fizetésére, a direct adót pedig köteles fizetni mindenki, akár képes, akár nem, vagy akarja vagy sem ós még nem is akkor, mikor ő volna leginkább képesítve rá, hanem akkor, mikor a pénzügymiriisíernek pénzre van legnagyobb szüksége. És ez igen nagy különbség. En tehát a pénzügyi vámokról most szólni nem akarok s igy a tarifa részletes taglalásába sem bocsátkozom ; hanem ha a vita folyamában merülnének fel olyanok, mikre észrevételt tenni óhajtanék, észrevételeimet meg fogom tenni akkor, midőn zárszómmal fogok élni. Most csak azt jelentem ki, hogy én a törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, nem fogadhatom el azért, mert alapjában ellenkezem azzal. Kérem a t. házat, fogadja el nem Ausztria iránti ellenségeskedésből, hanem saját magunk érdekei, közgazdászat! érdekeink megóvása s pénzügyi helyzetünk rendezésének lehetősége tekintetéből a külön vámterületet, mert a nélkül sem az egyiket, sem a másikat elérni nem lehet. Ajánlom a t. háznak különvéleményemet. (Élénk helyeslés a szélső hal felöl) Elnök: Öt perezre felfüggesztem az ülést. történik akkor? Nem lévén a külföldi gyáros képes versenyezni, természetes, hogy nem hoz be; tehát csökken a behozatal, és ennélfogva csökken a bevétel is. Mit nyerünk ebből ? Azt, hogy vámbevételünk kevesebb, mi pedig kénytelenek vagyunk ezentúl az osztrák gyártmányt drágábban fizetni mint eddigelé, drágábban azért: mert már most nagyobb vámjövedelem által a külföldit tökéletesen kizártuk, tehát az osztráknak megnyitottuk a monopóliumot, és önkényére bizzuk az ár meghatározását. Ily körülmények közt én sokkal rosszabbnak tartom ezen szerződést, mint a milyen volt az 1867-iki. De rosszabbnak tartom még azért is, mert ma már Magyarországnak közgazdasági és pénzügyi viszonyai egészen mások és sokkal, de százszorta kedvezőtlenebbek, mint 1867-ben. iákkor a mi kormányunk az absolut kormány kezéből activ budgetet vett át, most pedig ehronicus deficittel és passiv budgettel gazdálkodunk, s ennek fedezésére semminemű forrással nem birunk. Ez lenne egyedül a forrás, hogy ha megnyitjuk a vámjövcdelmet. De ezt oda akarjuk adni cserébe, vagy jobban mondva, oda akarjuk ajándékozni Ausztriának, egyedül az ő kegyéért, mert tényleg nem ad cserébe semmit. Ily körülmények közt ón e szerződést, minthogy rosszabb, mint a milyen volt 18 ! i7-ben, már ezen oknál fogva sem fogadhatom el. A mi illeti a tarifát, én ennek részletes taglalálásába bocsátkozni nem akarok. Annyi bizonyos, hogy az rosszabb, mint az eddigi volt. Ha erre más bizonyítvány nem lenne, elegendő volna az is, a mire az előttem szólott képviselőtársam is hivatkozott, hogy azon kereskedelmi kamarák, melyek eddigelé mindig csak arra törekedtek, hogy mindenben a kormánynak engedelmeskedjenek, hogy mindenben a kormány kedvét teljesítsék, még ezen kereskedelmi kamarák is, mint a budapesti fölháborodtak és azt mondták, hogy : no ezt már nem fogadjuk el. (Felkiáltások : A debreczeni, temesvári!) Csak a budapestit említem, mert ez volt a legszolgaibb a szolgaiak közt. Nem is csodálom, mert kénytelen vagyok azt mondani, habár mennyire igyekszünk is Magyarországban a magyar szellemet meghonosítani, eddigelé ezt meghonosítani ós megmagyarositani a fővárost nem sikerült; a mi fővárosunk inkább egy idegen oaz országunk közepén, mint magyar hazafiak fővárosa. Annyi bizonyos, hogy különösen oly fogyasztási czikkekre, a melyek nagyfontossággal birnak, a vámtételek emeltetnek és ezen vámtótelek emelésének, mint mondám, csak az a következése lehet, hogy vagy meghonosítjuk az iinmoralitást, a csalást; vagy megrövidítjük a kincstárt jövedelmétől és magunkat arra kárhoztatjuk, hogy KÉPV.H, NAPLÓ 1875-78. XtV. KÖTET. (Szünet után.) Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni; a tanácskozást folytatjuk. 36
