Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

282 337. országos illés január 29. 1878. Gr. Apponyi Albert: T ház! Az alaphang, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatnak ugy nyomtatott, mint élő szóval előadott indokolásain átvonul, azon állítás, hogy a kérdés, melylyel foglalkozunk, egy per eminentiam nagy politikai kérdés. (Helyeslés a szélső jobb és balfelöl!) Én, t. ház, sohasem tagadtam annak politikai jelentőségét, azonban mindig azt hittem, hogy ezen jellege a kérdésnek mintegy csak aceessoriurnát képezi és hogy ez első sorban egy nagy neinzotgazdászati kérdés. {Helyeslés a szélső jobb és bal felöl.) Minél inkább és minél hosszabban foglalkoztam azonban azzal, annál inkább meggyőződtem arról, hogy igazuk volt azoknak, a kik azt áliitják, hogy egy per eminentiam politikai kérdéssel van dolgunk. igen, ma én is azt mondom ; mert ha végig nézek azon veszélyeknek során, melyek nemzetünknek életfáját fenyegetik, én nagyobb, én súlyosaid) veszélyt, mint azon átalános elszegényedés, melynek lejtőjére immár jutottunk, nem ismerek. (Elénk helyeslés a szélső jobb és bal felöl.) Azért minden oly kérdés, a mely a nemzet gazdászaíi organismusának életnedvével van öszszeíüggésbon, a mely annak alapjait érinti, nem nevezhető többé közgazdászati kérdésnek, hanem valóban egy nagy politikai kérdésnek. Csupán ennyit akartam elmondani azon átalános álláspont jellemzésére, melylyel az előttünk fekvő javaslat bírálatához hozzáfogok. Áttérve most minden további bevezetés nélkül magára a dolog lényegére, a mint azt különvéleményemben is kifejtettem, és a mint arra a t. bizottsági előadó ur tegnapi előadásában hivatkozni szíves volt, én a közös vámterületnek hive vagyok, ós a mennyire lehet, ezen kereten belől keresem a megoldás alapjait. A mennyire lehet, mondom, ezen kereten belől keresem a megoldás kulcsát, de keresem azon alapokon, azon nézetek és irányzatok megvalósításában, melyek a vámegyesülés eszméje megszületésének első perczében már lebegtek azok szemei előtt, kik ezt a közgazdászat! irodalom terén először megpendítették, i 847-ben boldog emlékezetű gr. Dessewffy Emii ily czimü röpiratot bocsátott ki: ,;A magyai" vám és kereskedelem ügye s annak végeligazitási módja." Ennek előszavában közgazdászati programiuját következő rövid, előttem most is érvényes szavakban fejezte ki : ,, A jelen röpirat azon politikai és sta!usgazdászati okokat foglalja magában, melyek' nézetem szerint annak kívánása mellett harczolnak. hogy honunknak az ausztriai birodalommal teljesen vámmentes, a költőiddel pedig vámok által ugyan megszakítóit., de minden prohibitionalis iránytól felszabadított k>resk> dése legyen " Munkájának további ' folyamában pedig a következőket mondja: „Mi pedig kormányunkat illeti, valamíg ez külföldön kereskedési szerződések alkalmakor nem mondhatja ezt: ime —uraim — egy 37.000,000 lakost számláló nagy birodalom vására, mely semmi közbenső vámtótelek által nincs elkülönítve egymástól és belsejében a forgalom teljesen szabad, ezen piaezra bizonyos czikkeiteket bebocsátok mérsékelt vám mellett, de (viszont) ti meg az én czikkemet bocsássatok be jó feltételek mellett; mig ezt nem mondhatja kormányunk, addig kereskedelmi szerződések kötésénél sincsen oly kedvező állapotban, mintha ezt mondhatná." Tehát a mit igénytelen szavakkal, mint a vámközösség elválaszthatatlan tartozékait, hogy — ugy mondjam — feltételeit különvéleményemben emiitettem : olc-ó bevétel, és biztosított kivitel e két szempont magának a vámközösségnek eszméjével, annak megalkotói előtt egy elválaszthatatlan triast képezett Á nélkül, hogy ezen nagy kérdésnek bővebb taglalásába bocsátkoznám, így felfogva a dolgot, lehet igenis közös vámterület mellett is oly irányzatok érvényesítésére törekedni., melyek együttvéve megérdemlik a magvai* közgazdasági politikának nevét, elválasztva azon két tartozékától, elválasztva a szabad kereskedés elvétől, elválasztva azon törekvéstől, hogy a nagy vámterületnek európai súlyát biztos kiviteli piaezok elérése végett latba vessük : a közös vámterület képezhet ineghajolást bizonyos politikai kényszerhelyzetek előtt; magyar közgazdászati politikát azonban nem. (Ugy van ! a szélső jobb és baloldalon!) Az elénk terjesztett javaslatok pedig mindkét irányban részint teljes szakítást, részint határozott visszalépést jeleznek azon irányzatokkal, melyeket imént — nálam nagyobb tekintélynek vódpaizsa alá helyezkedve — mint a vámközöss"g eszméjének szüksógképi tartozékait felemlíteni bátor voltam. A jelen javaslatok magokban foglalnak egy tarifát, mely az eddigiekhez képest nevezetes vámemeléseket tartalmaz, egy tarifát, mely nemcsak önmagában véve, mint autonóm tarifa jelentkezik, de mely egyszersmind oly körülmények között hozatik a törvényhozás tanácskozása elé, melyek között annak elfogadása — csalódjam bár, de tartanom kell tőle — végleges szakítást jelent a kereskedelmi szerződések rendszerével. A mi a, tarifában foglalt vámemeléseket illeti, a t. bizottsági előadó ur tegnap kicsinylőleg nyilatkozott azok felett; nem tartja azokat oly nagyoknak, hogy egyátalán fontos kérdést képezhetnének. Én t. ház, nem vagyok ezen véleményben. Eltekintek attól, hogy az összehasonlító táblázatban, melyet a kormány a törvényhozás tájókozá' sara. az eddigi s a most létesítendő vámtételekre