Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-337

280 337. országos ülés január 29. 1878. gyasztási adókra nézve kimondatta Magyarországgal, hogy azok egyforma szabályok szerint kezeltessenek, ezt csak a czukor, sör és szeszadóra terjesztették ki. A többi fogyasztási adókra, mint a hns ós borfogyasztás nem terjesztették ki azért: mert semmiféle mesterséges mód nines arra, hogy Ausztria Magyarországba több húst vagy bort hozhasson be valaha, mint a mennyit Magyarország kivisz Ausztriába. Ha ezeknél is közös lett volna a kezel kor Magyarország nyert volna: de mert ez nem szükséges, ezt ki kellett küszöbölni a consortiumból és csak azon fogyasztási adók tétettek közössekké a kezelésre nézve, a melyeken Ausztria nyerhet. Mikor azt mondottam t. ház, hogy némely kezdetleges ipar hanyatlott és a bukás szélére jutott, a tiszt, előadó ur azt kérdezte, hogy melyik az? Ilyen tehát a czukor és szeszipar. A jelentés ugyan azt mondja: „a t. ház minden tagjának kezei közt vannak az adatok, melyek igazolják, hogy a lefolyt 10 év alatt Magyarország kereskedelme ós ipara a fejlődésben előre haladt. Arról, hogy az osztrák ipar .megsemmisitőleg hatott volna a magyar ipar fejlődésére, vagy más kezdetleges vagy fejlődésnek indult iparnemeket megszüntetett volna, erre az adatokban semmit sem találunk;" — természetesen, hogy nem találjuk a jelentésben, de találjuk a valóságban, találjuk az életben. (Felkiáltások a baloldalon : Ugy van !) Egyébiránt az adatok bizonyítják azt, hogy 1872-ben volt Magyarországban 26, és 1875-ben csak 17 ezukorgyár, tehát mindenesetre elenyészett 9, s hogy azóta nem enyészett-e el még több is, azt nem tudom; ós találjuk az adatokban azt, hogy mig 1872-ben 1.665,000 forintot jövedelmezett a ezukoradó, 1870-ban a zárszámadások szerint már csak 585,000 forint volt az államjövedelme a czukoradóból. Engedelmet kérek, ha az állam jövedelme egy harmadrészre leapad és a gyárak száma is körüibelől 30- 40%-al leszáll : ez hanyatlását eléggé bizonyítja azon iparágnak, a mely, hogy meglehetős lendületnek indult volt, mutatják azon számok, melyeket imént felhoztam. De azt mondja a képviselő ur, hogy hiszen ezen iparág is a külön vámterület alatt kezdődött ós akkor fejlődött Kezdődni nem akkor kezdődött, mert a rópaezukorgyártás Magyarországban már 1848. előtt kezdődött, tehát akkor, mikor közös vámterület még nem volt, hanem külön vámterület állott fenn: hanem fejlődött az igaz a közös vámterületbem és fog is fejlődni mindenkor, midőn időről időre valamely rendkívüli körülmény, mely kedvező ránézve, lendületet ád az iparnak, Ilyen volt az 1867 —68—59-iki tetemes kivitel. ilyen volt az azt követő szédelgés, mely aztán 1873-ban Összeroskadt; akkor emelkedett, és emelkedni fog ismét, ha egy jobb év bekövetkezik, meglehet, hogy egy-két ezukorgyár ismét felemelkedik; igen, de nem állja ki a versenyt állandóan. Miért? mert nincs azon helyzetben, hogy gyártmányait oly előnyök mellett állítsa elő ós árusíthassa el, mint az osztrák. T. ház! Én a benyújtott törvényjavaslatot, főleg azért, mert annak alapelvével, t. i. a közös vámterülettel homlokegyenest ellenkező meggyőződősben vagyok, még részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el: mert semminemű részletes módosítás nem döntheti meg azon alapelvet, a melyre az egész épitve van. Ha a részletes módosításoknál azon szakasz, mely a közös vámterületet elfogadja, módosíttatnék ós külön vámterület tétetnék helyébe : a törvényjavaslat megszűnik az lenni, a mi most; de akkor e törvónjavaslatot tovább tárgyalni nem lehetne, akkor azt a kormánynak vissza kellene vonnia, mert azon alapon egészen r: ás intézkedéseket kell tenni, mint azon alapon, a melyen most állunk. De nem fogadom el c törvényjavaslatot azért sem, mert az állapot, a melyet teremt:- roszabb az 1867-iki állapotnál. Rosszabb pedig először azért, mert 10 évre köttetik meg; holott az 1867-iki törvény legalább 5 év után megengedte, hogy a tapasztaláson okulva az ország menekülhessen ezen szerződés alól, ha azt terhesnek találja, ha közgazdasági érdekeivel ellentétben állónak látja. Most azonban az mondatik, hogy ha elvész is Magyarország, ha tönkre megy is : tökéletesen mindegy, a szerződésnek 10 évig kell tartania. Ez oly kötés, melynek én magamat semmi áron alá nem vetem Másodszor rosszabb, mert a tariffája határozottan kedvezőtlenebb reánk nézve. Ennek a tarifának két sajátsága van. Az egyik az, hogy az osztrák iparnak épen azon ezikkekben, melyek arra nézve a legfontosabbak, az úgynevezett textil ezikkekben, kedvezni akar, és nagyobb vámokkal rója meg a gyapot- és pamutszövetek némelyikét, különösen azokat, melyek eddig a külföldről hozattak be, és melyek ezentúl a szakértők egyhangú kijelentése szerint többé a külföldről versenyképesek nem lesznek. Az ily tarifaemelésnek, az ily vámemelésnek mi a természetes következménye? Vagy az, hogy a külföldi gyáros módját leli annak, hogy a magasabb vámot valami úton-módon kijátszsza, ós alacsonyabb vám alatt hozza be czikkeit, s akkor nem történik semmi vál ozás a közgazdasági érdekekre nézve, nem történik semmi változás a financzialis bevételek tekintetében, hanem történik egy nagy immoralitas, egy nagy csalással több ; vagy pedig nem játszsza ki a külföldi kereskedő, nem képes kijátszani, és mi