Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

,316. országos ülés november 30. 1877. 19 mer, a mely annak egész rendszeréivel ellenkezik. Igen helyesen jegyezte meg a t. előadó ur, hogy ha rendkívül enyhítő körülmények forognak fenn — hiszen a rendkívül enyhitő körülményekről szóló intézkedés ezen szakaszra is áll, — akkor le lehet menni egész egy napig terjedő államfogházig ; de hogy rendes viszonyok közt, minden enyhitő körülmény nélkül, az országgyűlés csoportos megtámadása egy évig terjedhető államfogházzal büntettessék : ezt adaequalt büntetésnek nem tartom A bünéetés fejezi ki a cselekmény bűnösségének tartalmát. Tekintve azon cselekmény bűnösségének béltartalmát, mely az országgyűlésnek csoportosan fegyverrel történő megtámadásában áll: lehetetlen, hogy az rendkívül enyhitő körülmények nélkül egy évi államfogházzal igazságosan ós helyesen lenne megbüntetve. Sokkal nagyobb e cselekmény bűnössége ; sokkal több a bűnösség béltartalma. Ha rendkívül enyhitő körülmények e béltartalmat enyhítik, arra ott van az illető szakasz. Rendes körülmény közt pedig e büntetés nem csak nem szigorú, hanem, a mint kimondottam, más alkotmányos államok törvényeinél sokkal enyhébb. Kérem a módositványok mellőzését. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Zay Adolf képviselő ur félremagyarázott szavait kívánja helyreigazítani. Zay Adolf: T. ház ! (Nagy mozgás.) A t. államtitkár ur azt méltóztatik feltenni, hogy én enyhitő körülmények nélkül is alkalmaztatni akarom az egy évi büntetési tételt. Ezt nem mondtam ; de csodálkozom, hogy épen az államtitkár úrtól kell hallanom ez ellenvetést. Én ép a biróra akarnám bízni azt, hogyha enyhitő körülmények vannak : ne tíz évet kelljen kiszabnia, hanem legyen hatalmában a büntetést 1—15 évig kimérni, s én épen e latitude felállítása által akarnék az enyhitő körülményeknek is helyet adni és csakis az enyhébb esetekre az ezen latitudeben foglalt enyhébb büntetéstételeleket alkalmazni. Simonfay János: T. ház ! Én ugyan nemannyira magához a §-hoz kívánok hozzászólani, mint a t, háznak egy elvi elhatározását akarnám provocálnj épen ez eset alkalmából. A t. ház most már a 152. §-nál van, s azt hiszem senki sem állithatja azt, hogy a tőrvényjavaslat annyira jó, hogy azon sem törvényhozói bölcsesség, sem államférfiúi belátás, sem jogtudományi képzettség mellett — tekintve viszonyainkat és körülményeinket —- semmit javítani nem lehet és mégis nündeddigelé egyetlenegy lényeges módosítás sem fogadtatott el a t. ház által. (Mozgás^ Ebből, t. ház, azt következtetem, hogy a törvényjavaslatban bizonyos összefüggő elvek vannak letéve, melyek közül ha az egyiket megbontjuk, utána bomlik a másik, és igy a törvényjavaslat alkotói annak szellemével összeegyeztethetlennek tartanak minden ily módositványt. Én például rendkívüli czélszerütlennek, körülményeink és viszonyainknál fogva indokolatlannak tartom azt. hogy igen sok esetben mind a maximum, mind a minimum és legtöbb esetben a minimum igen magas ; de az államtitkár ur és az előadó ur ugy vélekednek, hogy ezen a 92. § segit. Ha segit, akkor azt merem ezzel szemben állítani, hogy sokkal jobban segített volna ezen a minimum teljes elejtése ; mert, ha azt állapítja meg a törvény, hogy a minimum 10 év: mikép szállíthassa le e büntetést a biró, ha szükségesnek tartja is, tizévről netalán egy napra. Hisz ez épen olyan hatalom a biró kezében, mint hogyha nem volna semminemű minimum : de vannak büntettek, a melyeknél azt a rendkívül enyhített büntetést nem alkalmazza a biró. Hol van ennek a határa megszabva ? Hiszen mi valóságos zavarba hozzuk a bírót: mert nem fogja megtalálni a határt, hogy mennyire szálljon le. Én tehát, hogy fölösleges felszólalásoknak elejét vegyem, inert számos helyen kellene beadnunk módositványt a minimum leszállítására nézve, bátor vagyok kérdeni a t. előadó urat és a t. államtitkár urat, kinek legnagyobb érdeme a törvényjavaslat megalkotása : vajon a törvényjavaslat szelleme megengedi-e, hogy a minimum és maximum leszállítása iránt módosítást terjesszünk be ; mert ha nem engedi meg, akkor fölösleges munkától szabadulunk meg. Miután már felszólaltam, engedje meg a t, ház, hogy egyre-másra azok közül, a miket az államtitkár mondani méltóztatott, reflectálhassak. A t. államlitkár ur a büntetés minimumának nagyságát azzal indokolja, hogy más országokban is van törvény, a mely súlyosabban bünteti a lázadást, mint ezen törvényjavaslat szándékozik büntetni és erre nézve hivatkozni méltóztatik különösen a belga törvényre. De ha ón jól emlé: kezem, csak azon lázadásra van a belga törvény szerint életfogytiglani fegyház kiszbava, mely fegyveres erővel történt. Itt azonban ezen szakasz nem tesz különbséget a csoportosulások nemei közt és igy nálunk az sem lesz enyhitő körülmény, ha a csoportosulás fegyver nélkül történt ós igy erre is ugyanazon büntetés fog kiszabatni : mert csak rendkívüli körülmények közt ssállhat le a biró tiz éven alul. Hasonlóképen reflectálnom kell az igen t. áltamtitkár ur azon nézetére is, melyet egy másik mód ősit ványnyal szemben mondani méltóztatott. Nevezetesen azt mondotta az államtitkár ur, hogy ezen szavaknak ; „alkotmányos magyar kormány" beillesztése fölösleges. Az igaz, hogy most fölösleges,