Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-336

336. országos Illés január 28. 1878. 259 választóink érdekei irányában: mi következnék már most abból, ha mi ezen törvényjavaslatok tárgyalásába belebocsájtkoznánk? Az eredmény nézetem szerint csak az lenne, hogyha mi a másik fél meghallgatása nélkül elfogadnék a törvényjavaslatokat : a másik fél azt mondaná, hogy a mi határozataink őket nem kötelezik; s ha a megegyezés létre nem jönne, akkor ismét az lesz a kérdés, hogy Id engedjen, ez vagy az a parlament? Nézetem szerint mintsem oda vigyük a kérdést, hogy egyik vagy másik parlament tartozzék engedni és ezen eljárás által parlamentális existimaíiónkat, melynek eddig birtokában vagyunk, veszélyeztessük, a mit azt hiszem, mindenikünk elkerülni kíván : én sokkal helyesebbnek s a törvénynyel meg^yezőbbnek tartom, hogy mi a szóban levő törvényjavaslatok tárgyalásától elálljunk ; mert az ellenkező eljárás által a kormány ismét oly helyzetbon lenne, hogy kénytelen volna engedményeket tenni, ugy, a mint eddig következetesen folytonosan engedett. Én ezen okokból pártolom r a tárgyalás elhalasztására czólzó indítványt. (Elénk helyeslés a haloldalról.) Szilágyi Dezső: (Halljuk] Halljuk]) Mi nem mondom, t. ház, hogy a szóban levő törvényjavaslatnak a napirendről egyelőre való levétele a törvényesség kérdése volna, s részemről szívesen beismerem, hogy a kiegyezési törvény, az 1867 : XII. t.-cz. 61. §-a betűjének, mely szerint a két kormány közös megállapodásával létrehozott javaslatok mindkét országgyűlésnek előterjesztessenek, formaszerüen igen is elég tétetett. Ha tehát nem tekinthetem a tárgyalás meg, vagy meg nem tartását a törvényesség kérdésének, s nem tartom törvénybe ütközőnek ennek a javaslatnak mostani tárgyalását: még kevésbé érthetem, és még kevésbé tekinthetem ugy a jelenlegi mellékes, incidentalis kérdés vitatását, mint a hogy azt Zsedényi és Szontagh t képviselő urak itt felhozták; inert a ki ezen előzetes kérdést, mely nézetem szerint ozólszerüségi kérdés, és tulnyomólag oly czélszerüségi kérdés, mely a kormány consideratióját kívánja, az elvetés, vagy oldaltámadás kérdésévé teszi : annak álláspontja előttem majdnem ugy tűnik fel, mintha önkénytelenül ennek a javaslatnak lehetőleg rosszabb sorsát akarná előkészíteni. Miért nevezem én ezt, t. ház! czélszerüségi kérdésnek? Azért, mert ha nem is a törvény betűje, de az 1867 : XII. t.-cz. szelleme szerint oly közös egyetértéssel megállapított javaslatokra gondolt a törvényhozó, melyek mindegyike a két külön állam parlamentje elé terjesztetvén, azon két külön parlament előtt oly ministeriumok által vannak actualiter képviselve, kik egymás közt egyetértésben s mindegyik azon reményben vannak, hogy saját parlamentjének többségével az előterjesztett javaslatok iránt mindenik teljesen * egyetért, (ügy van\ bal/elől.) Ezért nevezi az idézett t.-cz. ezen §-ban a javaslatot egyességnek, ezért helyez súlyt a kormánynak egyetértésére. Én ugyan t. ház, nem tartom ezt nemzetközi szerződésnek, formailag törvényeink szerint nem is az, s a tiszt, kormányelnök kijelentése nézetem szerint nem is ezt jelentette ; de annyi a törvény szelleméből következik, hogy a közös és azonos megállapítások létrejöttének könnyítésére és biztosítására a törvényhozó egyenesen arra gondolt, hogy midőn ezeknek tárgyalása megindul, akkor a monarchia mindkét államában legyen mindenütt egymással egyetértő ministerium, a kik mindegyikének kilátása van a parlamenttel összhangban keresztül vinni az egyetórtőleg megállapított javaslatot. (Helyeslés bal felöl) Csakis igy birhat t. ház, nem mindenben döntő, de kétségtelenül nagy sulylyal, t. i. azon tekintet, mely fel fog hozatni itt és a monarchia másik államának parlamentjében is, hogy ezen javaslat olyan, melynek keresztülvitelére a birodalom másik államában számítani lehet, mely tehát a czél elérésére alkalmas, és kell, hogy ezen tekintet az álláspontokra mindegyik parlamentben befolyással legyen, kell hogy ezen tekintetnek súlya minden egyes parlamenti tag elhatározására, ha nem is mindig döntő, de jelentékeny befolyást gyakoroljon. De ha a tárgyalások megindulnak oly auspiciumok közt, midőn tényleg nem létezik ministerium, mely ezt a birodalom tnlsó államában ajánlaná és képviselné, midőn tényleg nem létezik ministerium, mely ezt a birodalom túlsó államában magáénak vallván, reménynyel birna a parlamenttel összhangban keresztül vitelére a javaslatnak, akkor következik-e ebből, hogy mi azt nem tárgyalhatjuk? Nem következik; de következik belőle az, hogy annak a tekintetnek, hogy itt egy oly javaslatról van szó, melynek változatlan elfogadása a birodalom másik államában várható, ezen tárgyalásoknál kellő súlya nem lehet. És ezért mondom én, hogy czélszerüségi kérdés a tárgyalásnak most megtétele vagy nem. Ezért mondom én, hogy ez tulnyomólag oly kérdés, mely a kormány nak consideratióját nagy mértékben kívánja Éengedtessék meg nekem hozzátennem ehhez, hogy én részemről egészen nem is tartom illőnek azt, hogy a birodalom másik államában fenálló vál ság valószínű eredménye iránt itt gyanúsítások állíttassanak fel; nem is tartom bizonyos tekintetekkel összeegyeztethetőnek azt. a mi az egyik előttem szólott t. képviselő ur részéről törtónt, a ki abból, mert ennek a javaslatnak keresztülvitelére a lemondott ministerium nem vállalkozott, nem azt következtette, hogy az ottani parlament akaratával és hangulatával szemben bizonyos részben más utak szükségesek, hanem azt, hogy e javaslatnak soha biztosabb sorsuk nem volt, 33*