Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-335

244 %%9 országos ülés január 26. 1878. teriumnak a eongressus megtartását betiltani. Azonban nem ez történt, s igy azt, a mit a t. belügyminister ur tett, nem tekinthetem egyébnek, mint előzetes cenzúrának. Hogy félreértésekre ne szolgáltassak alkalmat, — kijelentem, a mi talán felesleges is — hogy én a soeialisticus elveket nem pártolom, hogy azoknak barátja nem vagyok. Azonban nem tarthatom helyesnek, hogy felkapjunk egy szót, melynek oly tág értelme van, mint ennek, s ez alatt szélmalom harczot vívjunk azok ellen, kik a törvényt pillanatnyilag nem alkalmazzák. Mi a socialismus ? Socialista bizonyos tekintetben mindenki, s itt e házban alig telik el egv nap, a melyen socialista kérdéssel ne foglalkoznának. Az egész politika iránya és főczélja sohasem volt más és nem is lesz egyéb mint a fenálló társadalmi állapotoknak minél inkább leendő javítása azon módon, a melyet mi czélozunk. Hogy bizonyos osztályok iparkodnak saját állapotukat javítani: azt minden irányban látjuk, de még ezért csak nem socialisták, mert különben socialistáknak mondhatná a ministerelnök ur a kisbirtokosokat is, kik már régi idő óta egyesülnek azon czélból, hogy azon állapoton, a melyet ők elvisellietlennek tartanak, javítsanak. Ezen czél elérésében különösen buzgó a t. ministerelnök urnák édes testvére, ki ez által mindenkinek dicséretét érdemli ki. A socialismus egy ága, melyet a socialismus egy kinövésének kell nevezni, ós a melyet a socialisták magok is annak neveznek: az, mely czél ját abban leli, hogy . minél kevesebb munkával, minél nagyobb összegeket lehessen szerezni. Engedelmet kérek, ha az ily fajta embereket akarjuk felkeresni, méltóztassék elhinni, hogy ezek nemcsak a műhelyekben.^ hanem a ministeri bureaukban is fellelhetők. Átalában erre nézve teljesen osztozom abban, a mit Mocsáry Lajos t. képviselő társam minap, midőn a büntetőtörvénykönyvnek erre vonatkozó szakaszait tárgyaltuk, e rövid szavakban mondott: „De mindennek" daczára, addig, mig ezen felekezetek a törvényes téren maradnak, mig működésükben senkin jogsérelmet el nem követnek, én a szabad discussiót megtagadni ő tőlük sem tartom lehetségesnek, vagy igazságosnak, de nem is tartom helyes politikának őket a nyilvános discussio terén akadályozni. Hadd jöjjenek napfényre veszélyes tanaik, hadd legyenek azok mint mementó móri folytonos figyelmeztetés a közönségnek azon valóságos bajokra, melyeknek symptomait képezik: hadd jöjjenek napfényre, hogy annál jobban fellehessen világosítani az illetőket ezen bajok veszélyeiről." Ezt tartom én helyes eljárásnak t. ház, és hogy ezen eljárást követték a belűgyminister ur t. elődei, ezt saját tapasztalatomból tudom. Bátor vagyok emlékeztetni a t. belűgyminister urat arra, hogy sokkal kritikusabb helyzetben volt az ő t. előde, Szapáry Gyula gr. t. képviselőtársam. Immed'ate azután, mikor a commnnismus Parisban dühöngött, és ezen internationalis rémkép elterjedt egész Európában, megindult nálunk is egy kis mozgalom, a legkisebb mérvben ugyan, de itt nem magyar munkások, idegenek voltak müködésökben, világosan ki volt fejezve a nemzetközi jelleg, a mitől a kormányok akkor nemcsak nálunk, hanem egész Európában tartottak. És mit tett ekkor a minister ? Kétszer vagy háromszor elnézte a gyűléseket, de midőn a gyűlés elé terjesztendő pontok közt olyakat talált, melyeket veszélyeseknek ítélt, akkor a gyűlést betiltotta. De épen nem jutott eszébe magához hivatni az illetőket és átalában kimondani azt, hogy az idő szerint hasonló gyűlések tartása meg nem engedtetik. A ministerelnök ur nem adta elő, — nem mondom, hogy helyesen, de nem egész terjedelmében azt, a mi történt; nem emiitette fel azt, hogy Budán értekezletet tartottak kevesen, erről, ugyhiszem nem tartozik senki jelentést tenni a hatóságnak; •— értekezletet tartottak ezen urak magok közt, nem is oly nagy számmal, és jött a rendőrség és szétkergette őket. En, miután interpelláltam, kötelességemnek tartottam időközben utána járni és tudomást óhajtottam ezen dologról szerezni. Tárgyalták az értekezleten a'suffrage universel kérdését. De hát bün-e ez ? Hiszen itt a házban van egy párt, mely a suffrage universel-t politikai programjába felvette. Ez nem képez államellenes tant. Tárgyalták továbbá a büntető-törvénykönyvbe felvett 171. §-t és ezért szétkergettettek. En mindezekben t. ház, azt látom, hogy hiába még is van valami abban, a mit mindnyájan beszélnek, a mivel a sajtó annyit foglalkozik, van valami abban, a minek az a csúnya neve van, hogy reactió. A szólás-szabadságot korlátozni semmi szin alatt nem szabad ós nem is helyes politika hazánkban, mert cselekményeket lehet erőszakkal megakadályozni, ele eszmék terjedését az erőszak nyomásával csak annál inkább előmozdítjuk; és épen ez az, amit nem óhajtok. Minek előtte a conclusiólioz jutnék, nem tudom helyeselni a minister ur felszólalásának végszavait. En nem találom helyesnek, hogy parlamentben egy egyén kijelöltessék, mint olyan, ki az országra nézve veszedelmes. Ha azon egyén olyasmit fog elkövetni akarni, ami hazánk törvényeibe ütközik, a kormány ám teljesítse kötelességét; de gyanúsítani ós pelengérre állítani egy egyént, legyen az bárki, nem tartom ministerhez méltónak, nem találom móltányosnak. (Helyeslés a széhöba-