Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-335
335. országos ülés január 2C. 1878. 245 Ion.) Egyébiránt én azt is helyeslem, hogy mint a ministerelnök ur monda, a kormány kellő éberséggel kiséri e mozgalmat. Csakhogy én azt hiszem, hogy ezen mozgalom Magyarországon eddigelé csak is a minister ur eabinetjében létezik. Én legalább — pedig a nép különböző rétegeivel érintkezem, azon socialismusnak, melytől Európa méltán visszaborzad, hála istennek, Magyarországon legkisebb jelét sem találtam. Hanem azon ut, melyre a kormány lépett, nagyon alkalmas arra, hogy megteremtse. Ha kutatom az okokat, melyek reá bírhatták a belügyminister urat arra, hogy oly nagy buzgalommal fontossá fújja fel ezen nem létező mozgalmat, kettőt találok. Méltóztatnak emlékezni, hogy a deczember 16-iki népgyűlés után történteket a t. ministerelnök ur, mint talán lesz egyszer alkalmam előadni részletesebben, akként tudta vezetni, hogy a közönség előtt, mint martyr tűnjék fel, és mikor teljesedésbe ment, amit régóta óhajtott, hogy bizonyos egyént végre el birt záratni, veszélyeztetettnek akarja feltüntetni Magyarországon a helyzetet, ha meetingek tartatnak, és egy hozzá közel álió orgánum és utána az összes sajtó jelentette nem sokára a bámuló Magyarországnak, hogy Magyarország ministertanácsában el lett határozva a politikai meetingeket a fővárosban végkép eltiltani, a vidéken pedig korlátozni. Sőt már azon lap a napot is kijelölte, melyen a rendeletnek a budapesti hivatalos lapban meg kellett volna jelennie. Eltelt nap nap után, nem jött. Nem tudom, a t. ministerelnök ur titokszerű berlini útja idézte-e elő ezen szép változást, vagy pedig azon üdvös leczke, melyet gróf Péchy az újévi üdvözlet alkalmával az igazi szabadelvüségről mondott. Tény az, hogy a rendelet meg nem jelent. Én ugy hiszem, hogy ennek a rendeletnek az árnyéka ezen intézkedés, nem akarom mondani: bevezetése további elnyomásoknak, további reactiónarius intézkedéseknek. Ez az egyik magyarázat, melyet a dolognak adni tudok. A másik magyarázat a következő. Méltóztatnak igen jól emlékezni, hogy a ministerelnök ur, midőn a kormányra lépett, mint honmentő lépett fel. Fájdalom ez nem sikerült. Nem birta megmenteni a hont sem közgazdaságilag, sem más tekintetben. De honmentőnek kellett lennie minden áron. Tehát meg kell mentenie a társadalmat Magyarországon, hogy megmentse a hont, Szükséges volt tehát megmutatni, hogy veszélyeztetve van. Ide reducálódik az egész. Miután én a szólás-szabadságnak bárminő korlátozását semmiféle körülmények közt helyeselni nem tudom, miután a socia'ismus tanainak, minthogy veszélyeseknek és téveseknek tartom azokat, nem akarok elterjedést szerezai az által, hogy martyrokká legyenek azok, kik azzal foglalkoznak és végre mert tudjuk, hogy a reactió útja milyen lejtős, ha a t. ház nyugodtan veszi tudomásul az első szabadság-korlátozásokat: nagjon könnyen megtörténhetik, hogy a többi utána következik. — Én a magam részéről nem véve tudomásul a t. ministerelnök ur válaszát, kérem a t. képviselőházat, méltóztassék hasonlóképen eljárni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Mindarra, a mi Helfy Ignácz képviselő ur előadásában személyes megtámadás volt, nem felelek. Midőn valaki a ház kebelében annyira megy. hogy azt mondja, hogy isten tudja miféle ördögi czélokból a deczember 16. népgyűlést én vezettem, arra azt hiszem, a mentegetődzés szüksége megszűnt. {Derültség a középen.) Minden esetre nagy szegénységi bizonyítványt állított volna ki a képviselő ur a maga ós azok részére, kik azt rendezték és vezették, ha igaz volna és bebizonyítaná, hogy utólag kisült, hogy én az egész idő alatt őket orruknál fogva vezettem. (Elénk derültség a középen.) Ilyen vád ellenében azt hiszem, mindenki fel fog menteni, hogy a képviselő úrral szemben magamat védelmezzem. (Helyeslés a középen.) Van azonban egy, mit a képviselő ur igen nagy tűzzel rótt meg nyilatkozatomban, midőn azt mondja, hogy nem illik, nem szabad egy embert gyanúsítani s másfelől nem szabad őt fontossá tenni. No, t. képviselő ur, hogy az utóbbira szóljak nlőbb, én fontosnak azon urat épen nem tartom: megnyugtathatja a képviselő ur, hogy attól nyugton alhatik, mert semmi fontosságot személyére nem helyezek, csak teljesítettem kötelességemet, és azon ur, ha azt hitte, hogy itt lehet tenni mindent, meg fogja látni, hogy itt még sem szabad tenni mindent. Gyanúsítani határozottan nem gyanúsítottam, mert nem mondottam mit akart tenni, hanem, fölemiitettem oly dolgokat, a melyeket mint faktumokat a hírlapokból mindenki, mint kétségbevonhatlan factumokat tud. És épen ezen reá vonatkozó facrumok mutatják azt, hogy igen is Magyarországban a szabadság eszméjét és a szabadság intézményeit fenntartják és becsülik, mert ha ez nem lett volna, és épen a mostani kormány által nem lett volna fenntartva : épen azon t. úrral a franczia respublica igen furcsán bánt volna el. Én részemről azt nem ismerhetem el, hogy bárkit gyanúsítottam volna, és ezt visszautasítom, mert a nélkül, hogy ezen ur tetteinek erkölcsi mérlegelésébe bocsátkoztam volna, egyszerűen faeturnot emiitettem fel. Nagyon divatos dolog a képviselő urak részéről beszélni reactióról. No. t. ház, hogy hol és hogyan lehet reaetio ott, hol ugy lehet élni, mint mi nálunk, hol oly értekezéseket lehet tartani, minők a január 20-iki munkás gyűlésen tartattak, anélkül, hogy azon valaki megütköznék:
