Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-335

335. országos ülés január 26 1878. 241 Engedelmet kérek, ha ily körülmények között mindig azzal állnak elő, ho gy most még nem szólhatunk, igen természetesen azon következést vonja maga után, hogy nem is akarunk mi szólni az egész dologról semmit; majd ha készen lesz, akkor meglátjátok. Csakhogy akkor már fait aceoinpli lévén a dolog, vagy épen nem, vagy csak nehezen, nagy áldozatok árán lehet azon változtatni. Azt Ígérte nekünk a kormány mindig enigmatikus sphynx-szerü feleleteiben, hogy történjék akármi : Magyarország és Austria érdekei meg lesznek óva. Már én nem tudom, mit értenek ezen érdekek alatt egy oly háborúban, mely a szomszédságunkban dúl. Hiszen a mi szomszédságunkban a viszonyok egész máskép alakultak, mint voltak a háború előtt; ott egészen más államok vannak, Románia, Szerbia kijelentették függetlenségüket: azok egészen más államok, mint voltak azon vazall államok, melyek a háború előtt léteztek. Az előtt e két állam a török porta suzerenitása alatt állott, most Oroszország patronatusa, mondhatnám dictáturája alatt áll. Már ha ez nem érinti a mi érdekeinket, akkor nem tudom, mik azok a mi érdekeink. Nem lévén a háborúba egyenesen belekeverve, oly nemű érdekeink nem is voltak veszélyeztetve, hogy az orosz elfoglalja az ország egyik-másik részét. A fődolog az volt, hogy az orosz hatalmas és velünk ellenséges érzelmű népfaj ok hatalmát nem fogják a mi hátrányunkra növelni. Az orosz hatalom épen a szláv — nem az orosz-szláv, hanem az universalis pánszláv, — zászlókat kitűzvén, mint a szláv hatalom pártfogója nyomult előre és azon népfajokat, melyek eddigelé, a török birodalomhoz tartoztak, felszabadította, vagy legalább felszabadításukra igen sokat tett, minek következése, hogy az orosz hatalom egészen a mi határainkhoz jött, Ha ez a mi érdekeinket nem sérti: méltóztassanak megengedni, nem tudom mi az, a mi sértheti Magyarország érdekeit. Én az eddigi feleleteket nem tarthatom kielégítőknek és nézetem szerint a ministerelnök ur mai nyilatkozata semmi alappal nem bír. Nem azt kérdezzük mi, hogy micsoda részletek fölött alkudoznak a békekötésnél ; de azt mindenesetre szeretnők tudni: vajon Ausztria-Magyarország kormányának van-e ezen békekötésnél szava; mert a mit eddigelé láttunk, az abból áll, hogy Ausztria-Magyarország kormányát se nem kérdezik, sem azzal, hogy mit mond, nem törődnek, hanem haladnak a bókealkuzásokban ugy, a mint belátásuk és tetszésük szerint legjobbnak tartják. Minthogy a kormány elejétől fogva mindig azt mondotta, hogy bármi történjék a háború KÉPV. II. NAPLÓ 1875-78 XIV. KÖTET. alatt, majd ha az alkudozásokra kerül a dolog, meg fogjuk mutatni befolyásunkat. Szeretném már most tudni: van-e tehát valami befolyása a kormánynak, van-e módja és alkalma a maga nézeteit előadni, tnlajdonitanak-e annak valami nyomatékot ? Mert ettől függ igen természetesen azon lehetőség is : ha vajon Magyarország érdekei csak bizonyos határig is meg lesznek-e . óva vagy nem. Mindezeket tekintetbe véve, kénytelen vagyok azon meggyőződésemnek kifejezést adni, hogy engem a ministerelnök ur válasza ép ugy, a mint ennek előtte nem elégített ki, most sem elégít ki; én azt azon kérdésekre, melyek hetek előtt, mondhatnám hónapok eiőtt hozzáintéztettek, elegendőnek nem tekinthetem s azon meggyőződésben vagyok, melynek Helfy t. barátom adott kifejezést, minél mélyebben hallgat a kormány ós hallgatott az egész háború ideje alatt, most már oda érkeztünk, hogy annál hangosabban kell a nemzetnek szólania, hogy mondja meg a nemzet legalább azt, mit kivan a maga kormányától, mit tekint a maga érdekének és hogy azt érvénye sitve akarja látni. En tehát kérem a t. házat, méltóztassék ezen kérdést tárgyalás alá venni. Ürményi Miksa: T. ház! (Halljuk!) (Halljuk!) Hogy a kormány mos': már másfél év óta nem csak hogy nem keres, hanem kerül minden alkalmat a nyilatkozatra a keleti ügyekre nézve, e házban már többször, többek által roszaló megbeszélés tárgya volt, ugy mint ma is, és magam is azokhoz tartoztam mindig és fogok tartozni mindig, kik az alkotmányosságnak azon felifogása ellen, hogy ily fontos perezekben a nemzet életének legfontosabb részét, a külügyi politikát az alkotmányos tárgyalás és az alkotmányos behatások elől el lehessen vonni, mindenkor hangosan protestálnak. És t. ház ! engem ezen véleményben, melyet az egész múlt eljárásra vonatkzólag ma is magaménak vallok, nem zavar meg egy sajátságos tünemény sem, mely előtt én különben szemet nem hunyhatok. Mindenki, a ki figyelemmel kisérte a vélemények nyilvánulását ezen elmúlt másfél év alatt, künn a vidéken, itt a fővársban, sőt itt a házban : az lehetetlen, hogy észre ne vegye, hogy azon lángoló hév, azon lelkesedés, azon tettvágy, mely a dolgok elején mutatkozott, — az összes nemzet testében: lankadni kezdett s már jó darab idő óta helyt adott bizonyos nyugalomnak, bizonyos fagyos közönynek. Nem tartom fölöslegesnek ezen körülményt itt felemlíteni, mert azt hiszem, hogy szóles körökben, szomszédainknál, külföldön igen nagy félremagyarázásokra adhat alkalmat, sőt meglehet, talán a t. kormánynál is. Meglehet, hogy a kormány magát azon édes illusióban ringatja, hogy ezen nyugalom, ezen közönv bizonyos belenyugvást s az ő politkai eljárási