Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-335
242 335. országos ülés január 26. 1878. sával való megelégedésnek bizonyos fokát jelenti. Ez, meglehet, s azért kötelességemnek tartom a kormányt figyelmeztetni arra.,hogy ha igy vélekedik, akkor határozottan téved. Én legaláb ezen közöoym'k okait egészen máshol keresem s hiszem azokat találhatni ismét a kormánynak egy alkotmányos hibájában. Az események kezdetén, hosszú időn át a kormány tűrte, — pedig neki is látnia kellett, mint mindegyikünknek, hogy közel állói, közegei, mindenféle félhivatalos nyilatkozatokban az országgal el akarták hitetni, — hogy azon irány, melyet a kormány követ, ugyanaz, melyet az ország óhajt. (Ugyvan! a baloldalon,) Később bekövetkezett az ébredós. Az emberek kezdték látni, hogy ez nem ugy van; de ez mégis eltartott a legközelebbi időkig s most látván, bíztak soká, de nem bizhatnak már most, látván hogy ellenkezője történt annak, amit ők óhajtottak, hallván most megint hirdetni, hogy „ám most már késő," vagy: „ám nem lehetett másként", —egy bizonyos meghasonlást az érzelmeknek állt elő a kedélyekben ; az emberek ki vannak fárasztva. Ezen nyugalom, ezen közöny nem megelégedést, nem belenyugvást, hanem elkeseredettséget, elfásultságot jelent, (Ugyvan\ balf'elöl,) a melyre e nemzet, mely oly hőn tud lelkesülni, a csalódások perczeiben oly könnyen hajlik. De, t. ház, én ezen vádakat — mert azoknak nevezem — fentartom mindenre, a mi múlt, s talán még alkalmazni fogom a jövőben is; de a mai perczben kénytelen vagyok elismerni, hogy a * pillantnyi situatió oly szinben áll előttünk, hogy meglehet, hogy a kormánynak ez egyszer vannak súlyos, komoly okai a hallgatásnak folytatására. [Mozgás a baloldalon?) Az utolsó hirek, melyek a harcztérről és Londonból érkeztek, nagyon lehetségesnek mutatják azt, hogy a kormány talán ép e napokban messze ható elhatározások előtt áll. [Mozgás a baloldalon,) Ha a kormánynak eddigi eljárását tekintem, ugy talán jogosítva volnék azt mondani, hogy a kormány, mely annyiszor kivánt tőlünk hallgatást, mikor arra épensóggel nem volt szükség: most is ugyanezt teszi; theoretioe, t. ház,|a mai hirek után a helyzet csakugyan olyan lehet, hogy a kormánynak kötelessége hallgatni, s a mi hivatásunk nem lehet őt ma szólásra szorítani. Ezért én hajlandó vagyok a minister elnök urnák azon óhajtását, hogy ezen tárgyaknak megbeszélése ma szélesebb mérveket ne vegyen fel, elősegiteni és részemről is tiszteletteljesen kérem a házat, hogy e czól elérése tekintetéből méltóztassék a ministerelnök urnák válaszát tudomásul venni. De teszem azt, t. ház ! csak azon feltevésben, hogy majd később értesülni fogunk arról, hogy csakugyan voltak oly események, a melyek a kormánynak ezen kivánságát indokolták. Ha ellenben később meggyőződnénk arról, hogy ezen hallgatási szándók mögött nem volt a tetteknek, nem az elhatározásoknak szándéka, de csak ismét az, hogy a kormány nem akar politikát vallani, mert talán politikája nincsen is : akkor fentartom magamnak ezen eljárását később, még pedig ha igy volna, azon éllel, melyet megérdemel, —megtámadni, Ma tudomásul veszem a ministerelnök ur nyilatkozatát. [Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! [Halljuk!) Nem akarok semmi egyebet tenni, mint a közvetlenül előttem szólott t. képviselő urnák csak egyetlen vádjára válaszolni. A t. képviselő ur vádja abból áll, hogy a kormány 7 másfél év óta kerülte a nyilatkozatot a keleti kérdésben és mint a képviselő ur mondja, ismételten megtagadta e kérdésben a választ. A háznak másfél évi naplója mindenkinek rendelkezésére áll. Nem tudom, hogy hány interpellatió intéztetett hozzám, de nehezen tévedek, ha a számot 30—40-re teszem: és én soha egynek irányában is azt, hogy a nyilatkozástól a ház felmentsen, a mai napig nem kértem. Azonkívül napokig, talán 7—8 napig tartó nagy vita volt e kérdésben a ház kebelében, a melyben a nyilatkozást szintén meg nem tagadtam. Ezt, mint a tényeknek valódi állását kívántam constatálni, valamint kívánom constatálni azt is, hogy ha a képviselő ur közönyről beszél,— az ón nézetem szerint— nincsen igazsága. Én legalább azon meggyőződésben vagyok és ezen meggyőződésre még szükségünk is lehet, hogy nincs ez irányban közöny a nemzetben, mert ez irányban nem is lehet közöny a nemzetben. [Helyeslés a középen, közbeszólások a szélső baloldalon,) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul venni'? {[Igen! Nemi) Azok, kik a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul veszik, méltóztassanak fölállani. [Megtörténik.) A ház többsége a ministerelnök ur nyilatkozatát tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza Helfy Ignácz képviselő ur interpellatiójára a gyülekezési szabadság sértetlen megtartása érdekében. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Helfy Ignácz képviselő ur folyó hó 23-án a következő interpellatiót intézte hozzám. (Olvassa.) „A folyó hó 14 — 15. megjelent fővárosi lapok a következő hirt hozták. „A belügyministertől a fővárosi kapitánysághoz rendelet érkezett, mely — arra utalván, hogy Magyarországon és a melléktartományokban a socialista egyesületek alakítása meg van tiltva — felhívja a kapitányságot, hogy az ily egyesületek gyűléseit Budapesten tiltsa be és szükség esetén szigorral lépjen fel ellenük. E rendelet folytán ma
