Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-335

3Sr>. országos Ülés január 26 1878. 239 Midőn a házszabályok értelmében e tekintetben nyilatkozni kívánnék, azon reménybeli vagyok, hogy a t. háznak tagjai belátják azt, hogy a mostani perczben épen a keleti bonyodalmakra nézve részletes feleleteket adni, részletes nyilatkozatokat tenni nem lehet Én tehát azt kérem, hogy a t. ház azon egyszerű nyilatkozatomat méltóztatnék tudomásul venni, miszerint az állam érdeke szempontjából most nem tartom lehetőnek hogy a keleti kérdésben hozzám intézelt kérdésekre feleljek. (Helyeslések a középen.) Elnök : A válaszokat talán sorrendben lehetne megtenni; még pedig azon sorrendben, melyben a képviselő urak az interpellatiós könyvbe be vannak jegyezve. E sorrend szerint Helfy képviselő ur interpeilatiója vau első helyen bejegyezve, s miután ő két interpoliatiót jelentett be, talán mindkettő tárgyában egyszerre lehetne, ha kívánja, megjegyzéseit megtennie. Helfy Ignácz: T. ház! A ministerelnök ur nyilatkozata más szavakra lefordítva körülbelül ennyit jelent: t. képviselő urak! legyenek türelemmel, majd mikor mindennek vége lesz, mikor minden be lesz fejezve, majd el fogják olvashatni a hírlapokból, hogy mi történt. (Derültség bal felöl.) Engedelmet kérek, ez olyan játékűzés az alkotmányossággal, a parlamentalismussal, hogy valóban én nem tudom : mi hát a különbség az absolutismus és parlamentalismus közt ? (Helyeslés a bal és széhö bal felöl.) Hiszen Villa-Francánál, Prágánál is megtudtuk: mik voltak a béke praeliminarók, megtudtuk azon forrásból, melyből most is hihetőleg megtudjuk. T. ház! Minden nagy túlzás nélkül el lehet mondani, hogy óriási eseménynyel, bonyodalommal állunk szemben, olyan eseménynyel, mely mélyebb nyomokat fog hagyni Európában, mint a milyeket hagyott akár az olasz egység, akár a német egység, sőt első Napóleon * hadjáratai sem hagytak volt oly mély nyomokat magok titán, minőket fog hagyni a most lefolyó esemény. Megváltozik Európa térképe — és ez talán még a legkisebb, —- megváltoznak Európában azon tényezők, melyek Európa átalános politikáját irányozzák. De ha ez átalánosságban véve is fontos esemény, mi ránk Magyarországra nézve olyan, hogy bátran lehet mondani, hogy Mohács óta ily nagy fontosságú esemény Magyarországra nézve nem fordult elő. Talán századok múlva is említeni fogja a magyar történelem, a mi most történik. Adja isten, hogy a nemzet ne érezze. Érezte a nemzet az első percztől fogva, mihelyt az az esemény megindult, érezte annak szükségét, hogy folytonosan résen álljon, felvilágosításokat kérjen a kormánytól. Es mit felelt mindannyiszor a kormány ? Azt, hogy várjuk be ; biztosított minket arról, hogy a béke nem fog létre jönni a mi monarchiánk beleegyezése nélkül, uj állami alakulások határainkon nem fognak létre jönni. És íme uj alakulások jönnek létre, mondhatni, jöttek már is létre, folynak a békealkudások már is, folynak pedig Austria-Magyarország beleegyezése, talán megkórdeztetése nélkül. Hát meddig akarunk még várni ? Én jól tudom t. ház, hogy vannak sokan ^e házban, kik nagy hazánkfia Kossuth Lajos (Éljenzés a szcls'ó bal felöl.) átalános politikai elveiben osztoznak, de bizton merem állítani, hogy nincs tagja a háznak, talán épen a ministerelnök ur kivételével, nincs magyar ember c házban, ki lelke mélyéből ne osztoznék azon aggodalmakban, melynek ő legközelebbi felszólalásában oly hathatós kifejezést adott. Ezen aggodalmaknak, az egész nemzet által táplált aggodalmaknak eloszlatására a kormány mit sem tett eddigelé, és most a tizenkettedik órában sem tesz semmit. Meglehet, hogy a kormánynak vannak okai, a melyek neki a szólást tiltják és ón értem is, hogy azon kormány, mely a szent szövetség által annyira megköttette magát, hogy ezen nagyesemény egész lefolyása alatt mozdulni sem mert: természetesnek találom, hogy most már a nyelvét sem meri mozgatni. (Derültség a szélső bal felöl.) Hanem ón azt hiszem, hogy minél mélyebben hallgat a kormány, annál nagyobb kötelessége e háznak szólani, nyilatkozni. Andrássy külügyi minister ur egy alkalommal azt mondotta a delegatióban, hogy ha minden áron háborút akarnak: ám azt meg fogjuk csinálhatni a most folyamatban lévő események végén, még talán sokkal kedvezőbb hadászati viszonyok közt, értvén e viszonyok alatt természetesen azt, hogy az orosz győzelmei daczára ki lévén merülve, könnyű lesz monarchiánknak fegyveres erővel ellene szegülni. No hát most itt van a kedvező alkalom ; és ha mi az utolsó órát elmulasztjuk, ha bevárjuk, mig az orosz tőkésiti azon óriási befolyást, melyet az összes szlávfajoknak most fegyverrel kiküzdött; ha mi bevárjuk azt, mig az orosz most szétzilált hadseregét újból reorganisálja : akkor a feladat sokkal nehezebb lesz, mint ma. Szükséges tehát, hogy ha a kormány hallgat, a képviselőház nyilatkozzék: nyilatkozzék ugy, hogy jelölje meg a békefeltételek azon határát, a melyen belül a nemzet jövőjét biztosítottnak látja; de amelyen való túllépést fegyveres erővel is megakadályozni kész. Ne méltóztassék feledni t. ház, hogy a ministerialis felelősség parlamenti forma, melynek belső értéke, mint a tapasztalás mutatja, vajmi csekélyre leolvadt; de az igazi, az utókor, a tör-