Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-334

234 334 országos Illés január 23.1878 doskodni fog arról, hogy ezen kérdés az ország anyagi viszonyainak megfelelően megoldassék. Elnök: Méltóztatik a t. ház a képviselőház január havi költségvetésének előirányzatát, melyet a gazdasági bizottság beterjesztett — elfogadni ? (Elfog adj aki) A t. ház az előirányzatot elfogadni méltóztatik és az elnökséget fölhatalmazza, hogy annak folyóvá tétele iránt a szükséges intézkedéseket megtegye. Elfogadja-e a t. ház felolvasottnak a képviselőháznak deczember havi pénztári kiadásairól szóló kimutatást. (elfogadjuk !) Nem lévén eziránt észrevétel, a t. ház a kimutatást tudomásul veszi. Engedje meg a t. ház, hogy a t. háznak ezen most legutóbb hozott határozata iránt föltett jegyzőkönyvi kivonat, azonnal meghitelesittessék. Horváth Gyula jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: A jegyzőkönyv ezen pontja el'en észrevétel nem lévén, az meghiteksitíetik Következik most t. ház, a mai ülés kezdetén bejelentett interpellatiók megtétele. Helfy képviselő ur fogja interpellatióját előterjeszteni. Helfy Ignácz: T. ház! Bátor vagyok a belügyminister úrhoz kérdést intézni egy általa állítólag kibocsátott rendeletre vonatkozólag, melynek folytán a múlt héten, Budán egy már egybehívott munkásgyülés tfeloszlatatott, a legközelebbi jövőben pedig a munkásgyülések megtartása el lett volna tiltva. Miután a tényálladékot kellőleg nem ismerem, ez úttal tartózkodom minden indokolástól s egyszerűen felolvasom interpellatiómat. (olvassa:) A f. hó 14—15-én megjelent fővárosi lapok a következő hírt hozták: A belügyministertől a fővárosi kapitánysághoz rendelet érkezett, mely — arra utalván, hogy Magyarországban és a melléktartományokban a socialista egyesületek alakítása meg van tiltva, — felhívja a kapitányságot, hogy az ily egyesületek gyűléseit Budapesten tiltsa be és szükség esetén szigorral lépjen fel ellenök. E rendelet folytán ma este egy munkásgyülést, mely egy budai vendéglőbe volt egybehiva, a rendőrség feloszlatott ; a legközelebbi napokra kitűzött munkásgyülések betiltattak. Tisztelettel kérdem a minister úrtól: igaz-e a lapok által hozott eme hír ? Ha igaz, kérdem : melyik az a törvény, mely hazánkban bármily egyesület alakítását megtiltja ? ; továbbá hajlandó-e a t. minister ur a szóban forgó rendelet szövegét a ház elé terjeszteni; és végre föltéve, de meg nem engedve, hogy socialista egyesületek alakítása tilva lenne: mily bizonyítékok alapján azonosítja a minister ur emezekkel a üumkásgyüléseket ? Kérem ezen interpelatiómat a ministerelnök úrral közülni. Tisza Kálmán ministerelnök: Ezen interpellatióra a t. ház .engedelmével a szombati napon lesz szerencsém válaszolni. Elnök: Az interpellatió közöltetni fog a ministerelnök úrral. Simonyi Ernő képviselő ur fogja most interpellatióját megtenni. Simonyi Ernő: T. ház! Még a múlt évi október 23- megjelent „Kelet Népe" czimü napilapban olvastam azon czim alatt: „A nepotismus uralkodik" következő czikket: „biztos tudomásunk van róla, hogy legközelebb a Ludovica-akademia egyik tanára, ki részint magától a honvédelmi ministertől, részint az akadémia igazgatóságától hozzá intézett köszönő levelek szerint is szakértelemmel töltötte be a már öt év óta a Ludovicaakademiában elfoglalva tartóst állomását, a honvédelmi minister által egyszerűen felmentetett állásától. A honvéde'mi ministernek kétség kívül jogában állott ezt tenni, a mennyiben az illető akadémia polgári tanárai jelenlegi kinevezési levele csak évről évre szóló megbízatásról szól. A végén még azt mondja a czikk: „De még inkább gyanússá teszi a minister eljárását azon körülmény, hogy az elmozdított tanár helyére kinevezett egyén a minister urnák rokona. " Méltóztassanak megengedni, miután az óta sem a hivatalos lapban, sem más féle lapban nem adatott erre vonatkozólag kielégítő magyarázat, hogy én az államhivatalnokok ós tisztviselők érdekében egy kérdést intézzek a minister úrhoz. Azt hiszem, hogy senki sem fogja kétségbe vonni azt, hogy az államnak érdekében van az, hogy jó hivatalnokai, jó tisztviselői legyenek; de miután az állam nem képes ugy díjazni hivatalnokait és tisztviselőit, mint magán válallkozók díjazhatják: a compeusatiót az illető államhivatalnokok, vagy tisztviselő abban leli, hogy állása biztos, hogy jó magatartása és kellő szakértelemmel birása eseében állásáról el nem mozdítható; csak előbbre mehet, de hátra nem, és biztosítva van neki a nyugdíj, ha szolgálatkóptelenné lesz. Ezen szempontból indulva ki, habár a ministernek átalában véve azon jogát, hogy egyik vagy másik hivatalnokot elmozdíthassa, kérdésbe venni nem lehet: kétségtelenül áll mégis az is, hogy a minister ur az ily elmozdítást tartozik kellőleg indokolni, ha az iránt a parlamentben megkérdeztetik ; inert ezen jognak gyakorlása az állam érdekében igenis a minister hatalmába van ugyan letéve, de a minister önkényére bizható sohasem lesz. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Ezen czikkből, melyet itt csak részben olvastam fel, kitűnik először az, hogy ezen Somogyi Kezső nevű tanár ur 1872-ben neveztetett ki az