Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-333

333. országos ülés január 19, 1878. 229 Erre nézve a minister ur azt mondja, hogy méltányolva a fenforgó körülményeket az ottani helyi viszonyokat, alkalmasnak látná egy telekkönyvi osztálynak felállítását s egyedül a pénzügyi tekintetek azok, a melyek eddigelé ezen szándéknak teljesítését nem engedték. Méltóztassék megengedni, t. ház, éu nagyon tudom méltányolni a pénzügyi nehézségeket és én voltam talán az első e házban, a ki akkor, mikor a biróságok szervezete még csak terveztetett, a legerősebb kifejezésekben figyelmeztettem a t házat azon körülményre, hogy pénzügyileg nem fogjuk győzni a költséget, ha a törvényszékek anynyira szaporittatnak, mint akkor tették, Már most, ha a t. ház többsége mégis ugy méltóztatott határozni, hogy ezen uj szervezet behozassák, akkor száz vidéknek azt mondták, hogy nesze, itt van neked adok törvényszéket, a százegyedik vidéknek pedig azt mondták : jaj. neked nem jut. Ez, méltóztassék megengedni, sem az igazsággal, sem a méltányossággal meg nem egyeztethető az ottani helyi viszonyokat véve tekintetbe. Ugy méltóztassanak tekintetbe venni, hogy azon járás körülbelül 111 helységből áll, azon lll helység közt van kettő német ajkú, a többi pedig mind vend nyelvet beszél, de azt a legnagyobb ellenségük kénytelen elismerni, hogy amellett, hogy vend nyelvűek, tisztán magyar érzelmű lakosok, és semmi tekintetben nem vonzódnak a szomszédságukban Stájerországban élő fajrokonaikhoz. Már e tekintetből is, ugy hiszem, a kormány részéről különös figyelmet érdemelnének, mert ilyen idegen fajú népben, melynek fajrokonai a szomszédban élnek és mely mégis a haza iránt hűséget tanúsít: a kormánynak ezen érzelmeket ápolni mindenesetre kötelessége volna. At. minister ur most sem azt mondja, hogy nem kívánja teljesíteni ezen óhajtást, hanem hogy csak akkor fogja azt teljesíteni, mikor arra pénz lesz. Már engedelmet kérek, hogy lesz-e arra pénz, vagy nem: az nagy részben az igazságügyminister úrtól függ. De éu nem emlékezem, hogy a t. igazságügyminiszter ur akár budgetóbeu, akár más alkalommal tett volna olyan előterjesztést a törvényhozásnál, vagy a törvényhozás bármely orgánumánál, mely ezen szükséglet fedezésére pénzt kórt volna, hogy ezt indokolva előterjesztette volna akár a képviselőháznak, akár a pénzügyi bizottságnak: nekem erről tudomásom nincs. Már pedig ha a minister ur nem fedezi fel a szükségleteket, akkor honnan tudja meg a képviselőház ? Hiszen, hogy a ház a költséget megszavazza, arra okvetlen szükséges, hogy a minister az initiátivát tegye meg. Ezt megtenni a minister urnák nézetem szerint annál inkább kötelessége lett volna, mert bizonyos tekintetben Ígéretet tett a mura-szombati lakosoknak, velők szerződésre | lépett, nekik föltételeket szabott, melyeket ők elfogadtak. Tehát bizonyos kötelességet vállalt magára, hogyha a lakosok teljesitik az ő feltételeit, akkor ő is teljesiti az ő kivánataikat. Azonban eddig sem kötelességét nem teljesítette, sem a törvényhozásnak ez irányban előterjesztést nem tett. Az nem lehet kielégítő eljárás, midőn a minister fél vagy háromnegyed ígéretekkel biztatja az embereket. A kormányférfiaknak kell anynyi bátorsággal bírni, hogy ott, a hol azt gondolja, hogy bizonyos kivánatokat nem teljesíthet, azt egyenesen mondják ki. ígéreteket tenni oly alacsony s kisszerű kortesfogás mely, a kormány tekintélyét csak aláássa. Én tehát a ministor urnák interpellátióm első részére, az ezen járásbíróságnál felállítandó telekkönyvi osztályra nézve adott válaszát, mint ki nem el égitőt, tudomásul nem veszem. A kérdés másik részét illetőleg a t. minister ur elismeri, hogy a járásbíróságnál a hátralékok felhalmozódtak, és ő ezt bizonyos körülményeknek tulajdonítja, melyeket előadni méltóztatott. Én nem vonom kétségbe az előadott körülmények valódiságát, csak azt állítom, hogy bármi legyen oka a hátralékok ily módoni felhalmozódásának: az államnak kötelessége e tekintetben segíteni. Én ugy vagyok értesülve, hogy egyes ügyvédeknek négy-ötszáz restantiája van a járásbíróságnál, több mint egy éve ós nem kapnak termimust. Az ilyen eljárás az adózók érdekében nem lehet helyes, különösen, mikor az állam a neki tartozó kötelezetségeket oly sziguroan megkívánja, hogy az executió országszerte folyton tart. Ha ez igy van, akkor az államnak gondoskodni kell arról is, hogy a kinek igazságos követelése van más ellen, ahhoz rövid utón hozzájuthasson. Ha tehát a hátralékok fölhalmozódnak, akkor az államnak kötelessége oly intézkedéseket, tenni, hogy ezek minél hamarább feldolgoztassanak. A minister ur azt mondja, hogy az irányban tett intézkedéseket, ós várja liogy a hátralékok nem sokára elfognak tűnni. Én a minister ur állítását kétségbe nem vonhatom, és elvárom az intézkedések eredményét. Ha az azt mutatja, hogy az eddigi intézkedések elégségesek voltak, akkor azokat az adózók nevében köszönettel fogadom; ha pedig nem voltak az intézkedések elégségesek, akkor ismét felfogok szólalni és felszólalok annyiszor, a hányszor szükségesnek látom, hogy a kormány azon kötelességét, melylyel az adózók iránt tartozik, el ne mulassza. (Helyeslés a szélső balon.) Perczel Béla, igazságügyminister : T. ház ! Csak azt akarom a t. képviselő ur előadására megjegyezni, hogy én az ottani adózó nép részéről egyetlen panaszt sem hallottam; meglehet, hogy a t. képviselő ur egy, vagy két ügyvéd pa-