Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-333
230 SSS. országos ttlés január 19.1878. nászát terjesztette a t. ház elé, de az ottani lakosság panaszától én nem értesültem. Simonyi Ernő: A t. minister ur azért nem hallott panaszokat mert a lakosság oda adja az ügyét az ügyvédnek. Én hozzám többen intéztek panaszokat ez iránt, és midőn az interpellatiot a házban megtettem, mert kötelességemnek tartottam azt megtenni az illetők érdekében, igen számos aláírással ellátott köszönő-levelet vettem, s lehetetlen, hogy az aláírók mind ügyvédek lettek volna, mert százakra ment azok száma, annyi ügyvéd pedig, azt hiszem, ott nincs. Elnök: Méltóztatik a t. ház az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni. (Igen ! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul vette. Perczel Béla igazságügyminister: T. ház! Még egy interpellatióra volt szerencsém választ bejelenteni, t. i. Csatár Zsigmond képviselő ur interpellatiojára; minthogy azonban a képviselő ur sem tegnap, midőn a bejelentést tettem, nem volt jelen, sem most' sincs itt: méltóztassanak megengedni, hogy válaszomat más alkalomra halaszszam. (Helyeslés.) Elnök: Most a közlekedésügyi minister ur fog válaszolni Eónay István képviselő ur interpellatiojára. Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi minister: Rónay István képviselő ur a következő interpellatiot intézte hozzám (olvassa .-) „Hajlandó-e a minister ur az alföld-fiumei pálya-igazgatóságnál oda hatni, miszerint ez Bácsmegyének a megyei, városi és községi utak építéséhez szükségelt anyagot díjtalanul, vagy igen csekély díjtétel mellett szállíttassa az illető hatóságok kívánalmára? S ha igen, ugy szíveskedjék annak idejében közleni ez irányú eljárásnak eredményét." T. ház! Az interpellatióban foglalt azon kérdésre, hogy hajlandó vagyok-e odahatni, hogy a kő Bácsmegye részére díjtalanul szállít assék, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt részemről lehetségesnek nem tartom. Teljesen díjtalanul nem szállíthat a vasuttársulat, és pedig azért, mert a szállítás költségét akkor nem fizetné meg más, mint az állam, minthogy az állam még sok éven át lesz kénytelen a kamatbiztositáshoz hiányzó összegeket ezen vaspályánál viselni; itt tehát azt, hogy egészen díjtalanul szállíttassák Bácsmegyének vagy bárkinek az alföld-fiumei vasút mentében a kő: részemről a társulattól nem követelhetem; de azt, hogy a szállítás a lehető legcsekélyebb vitelbér mellett történjék, igenis követeltem és követelem is. Ugyanis már mintegy három évvel ezelőtt történt, hogy az alföld-fiumei vasút mentében több község és város, de különösen város kikövezésre követ óhajtott szállíttatni. Akkor egyes előforduló esetekben dijleengedések történtek. Minthogy azonban, véleményem szerint, egyátalában nem helyes eljárás, hogy egyeseknek adassanak díjkedvezmények, a múlt év folytán, midőn különösen Szeged város nagyobb mennyiségű kőszállításnál keavezméityeket kívánt, az alföld-fiumei és a vele összeköttetésben lévő keleti állam vaspályánál elrendeltem, hogy tárgyalások készíttessenek elő a viteldijak leszállítása czéljából. E tárgyalások azon eredményre vezettek, hogy jelenleg a szállítás a következő tételek mellett történik: Nagy-Vár? dtól Csabáig a rendes díjtételek szerint volna egy kocsirakmánynál, azaz 200 vámmázsa téhernél 24 frt 59 kr, szállíttatik pedig 16 frt 56 krajezárjával, tehát 8 frt 03 kr. díjleengedéssel; Eszékig volna a szállítási ár 64 frt 23 kr., szállíttatik 58 frt 50 krjával, tehát a kedvezmény 5 frt 73 kr.; Vásárhelyig volna az ár 38 forint 37 kr., szállíttatik pedig 27 frt 17 krjával, a kedvezmény tehát lí frt 20 ibv; Szegedig 39 forint 11 kr. helyett 31 frt 25 kr., s ebből ujabban ismét engedtek ugy, hogy 25 forint 77 krra szállíttatott le s így 13 frt 34 kr. a kedvezmény, Szabadkáig volna a díjszabás 47 frt 17 kr, szállíttatik 37 frt 94 krórt, a kedvezmény 9 forint 23 kr., minden kocsinál. Zomborig a díjszabás 47 frt 50 kr. s a kedvezmény 5 frt. Ezen kedvezmény még mindig nem az, mit én elérni óhajtok, óhajtanám, hogy még lejebb szállíttassák ; miután azonban az alföld-fiumei pályának már önköltsége is igen magas, a mennyiben csekély a forgalma, tovább mint az önköltségig és némi csekély nyereményig le nem mehet. Hogyha Bács vármegye és egyátalán az alföldi vidék nagyobb mennyiségű követ szállítana, érdemes volna egész vonatokat oda szállítani, akkor lehetne még ennél több engedményt is adni; de most, midőn azt tapasztaljuk, hogy hónaponként egy-két kocsi szállíttatik, lehetetlen a vasúttársaságokat arra kötelezni, hogy nagyobb engedményeket tegyenek. Tehát tisztán azon vidéktől függ, hogy lehetségessé tegye még nagyobbmervü engedmények megadását, mert nagy tömegeknél még ebből is történnék leengedés. Addig azonban, mig csak egyes kocsik, ritka időközökben szállíttatnak, ezen alól menni nem lehet, mert az önköltség, mely a vasutakat terheli, további leszállítást nem enged meg. Ez az, amit a t. képviselő urnák válaszul adhatok, kérem azt tudomásul venni. (Helyeslés.) Rónay István: A közlekedésügyi minister urnák interpellatiórnra adott válaszát tudomásul veszem. Elnök: Tudomásul veszi-e a t. ház a minister ur által adott választ ? (Igen !) Tudomásul vétetett.
