Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.
Ülésnapok - 1875-333
228 888. országos üiés január 19. 1878. szerezzek magamnak a tekintetben, vajon az igazságügyminister számára megszavazott költségvetésből annak szükségletét, mennyiben és miképen leszek képes fedezni, minthogy ettől függ a szóba hozott ügynek miként ós mikor leendő elintézése is. Mielőtt magára a kérdésre válaszolnék, szükségesnek tartom ezenkívül egész átalánosságban még azt is megjegyezni, hogy a mint méltóztatnak tudni, az 1871. XXXI. t.-ez. felhatalmazta az igazságügyministert, miszerint azon járásbíróságokat, melyeknek a telekkönyvi ügyforgalma jeletékenyebb, •Bzonkivül pedig a törvényszéktől nagyobb távolságra vannak, a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával telekkönyvi hatósággal ruházza fel. Megvallom, t. ház, hogy daczára annak, miszerint magam is igen kívánatosnak tartom, hogy a telekkönyvek minél inkább deeentralisaltassanak az országban : ezen irányban még sem haladhattam azon mértékben, mint magáin is óhajtottam volna. Ezen szándékom kivitele elé két akadály gördült : az egyik a pénzügyi tek.ntet. A járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal való fölruházásánál még az esetben is, a mi leggyakrabban megtörténik, hogy t. i. az illető községek bizonyos ajánlatokat tesznek, így pl. az áthelyezési költségek fedezését elvállalják, a szervezéssel járó kiadások fedezésére Ígérkeznek, sőt a helyiséget is bizonyos idő tartamára fölajánlani készek, az itt fölsorolt költségek a legcsekélyebb részét képezik a kiadások azon többletének, mely a járásbíróságoknak telekkönyvi hatósággal fölruháztatása folytán elő áll. melyet azon községek tettek, elfogadhatónak találtam ; miután mégis a személyzet szaporításával járó költségek oly nagyoknak tűntek fel előttem, hogy tartanom kellett attól, hogy az igazságügyminisztérium számára megszavazott költségből ezen többletet nem leszek képes fedezni: kénytelen voltam ezen ügyet elhalasztani. A fenforgó esetben csakis ez volt az akadály, a mely miatt ott a telekkönyv föl nem állíttatott; mert kénytelen vagyok bevallani, hogy az ottani körülmények különben olyanok, a melyekre azon törvény, mely fönnebb érintett felhatalmazást adta az igazságügyministernek, csakugyan alkalmazható. Ki is jelentem, hogy a mennyiben a jövő évre megállapítandó költségvetés meg fogja engedni, hogy a telekkönyvek decentralisatiójában tovább haladjak, a muraszombati járásbíróság lesz egyike az elsőknek, melyek telekkönyvi hatósággal föl fognak ruháztatni. A mi pedig a képviselő urnák azon észrevételét illeti, hogy a muraszombati járásbíróságnál rendkívüli nagyok a hátralékok. Tény az, hogy ott a múlt években a hátralékok igenis emelkedtek és kénytelen vagyok kijelenteni azt is, hogy ezen hátralékok nem az ottani hivatalnokok hanyagsága miatt, de másrészről nem is egész az ottani hivatalnokok elégtelensége miatt szaporodtak, hanem onnan származtak, hogy néhány évvel ezelőtt az ottani járásbiró, esetleg megbetegedett és súlyos betegsége miatt csaknem egy egész évig munkaképtelen volt; de ezenfelül ugyanazon évben megbetegedett az aljárásbiró is. A mint a t. képviselő ur maga is tudni méltóztatik, azon járás lakóinak legnagyobb része vend ajkú népességből áll; már pedig a birói qualificatióval bíró egyének közt nem nagy számmal vannak olyanok, kik a vend nyelvet bírják. Ez az eset forgott fönn a megbetegedett hivatalnokok helyettesitőjekint oda kiküldött járásbiróra nézve is, ki nem értvén a vend nyelvet, a nyelvbeli nehézséggel is kénytelen volt megküzdeni, ami igen természetesen ismét csak a munka menetét gátolta. Azonban daczára annak, hogy ez igy volt, jelenthetem, hogy most már a hátralékok nevezetes részben apadtak, Azáltal, hogy a kezelő személyzetben némi czélszerü változásokat hoztam be, másrészről pedig, hogy azon járásbíróságnál egy aljegyzői állomást rendszeresitettem: alapos reményem van arra nézve, hogy ott a fölhalmozódott hátralékok teljesen el fognak enyészni. Ezek azok, amiket a t. képviselő urnák interpellatiójára válaszolni szükségesnek tartottam. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. {Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház.' A kérdésnek, melyet az igazságügyminister úrhoz intéztem, két része van: az egyik vonatkozik a muraszombati járásbíróságnál felállítandó telekkönyi osztályra. De fenforgott és fenforog egy más akadály is. Nem szükséges a t. ház előtt bővebben fejtegetnem, hogy ugy a tulajdonjog biztonsága, valamint a hitel emelése tekintetéből mily fontos intézmény a telekkönyv, s mindenki be fogja látni, hogy a telekkönyvek kezeléséhez csakis az ily ügyekben jártas, telekkönyvi vizsgát tett megbízható egyének alkalmazhatók. Mái- pedig a tapasztalás tanúsította, hogy nem vagyunk az ily képzett egyéneknek oly nagy bőségében, hogy még azon esetben is, ha pénzügyi körülményeink a telekkönyveknek nagyobb mérvű decentralisatióját megengednék, a kormány a decentralisatiót egyhamar és oly hamar, a mint sokan kívánják és magam is óhajtanám, keresztül vihesse. Ezek előrebocsátása után átmegyek magára a hozzám intézett kérdésekre. A muraszombati járás községei folyamodást intéztek az igazságügyi ministeriumhoz. melyben kérték, hogy az odavaló járásbíróság telekkönyvi hatósággal ruháztassék föl. A folyamodásra nézve a tárgyalás megindittatott és daczára annak, hogy én azon ajánlatot,
