Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-332

220 332. országos Illés JHUUAJ- 18. 1878. politika, mely a közös vámterületben kilátásba helyeztetik, ezen második kérdés pedig a vámtarifában leli kifejezését, s erre a választ ott találom. Én tehát a két tárgyat annyira összefüggőnek találom, hogy különvéleményemet sem voltam képes akár az egyikhez, akár a másikhoz külön beadni, hanem kapcsolatosan mind a kettőhöz terjesztettem be. Már ezen logikai összefüggésnél fogva és eddig saját fényeimnek következményekép nem tehetek mást, mint hozzájárulni a vámügyi bizottság előadójának azon indítványához, hogy a két törvényjavaslat átalánosságban együtt tárgyaltassék. Hogy vajon a szavazásnak minő rendje fog azután követtetni: ezt, gondolom, a tanácskozás folyama fogja kideríteni és e fölött a leghelyesebben akkor fogunk határozni. Nem azért tehát, mintha az időkímélés szempontjából akarnám előtérbe helyezni, hanem tisztán a tárgyalás helyes technikája szempontjából járulok a vámügyi bizottság előadójának nézetéhez ; mert abban igenis egyet értek Paczolay és Simonyi Ernő képviselő urakkal, hogy ezek a tárgyak az ország anyagi létének vagy nem létének kérdését képezik. Hogy a t. közlekedési minister ur nincs ebben a nézetben, az engem nem lepett meg; mert ha a kormány ennek élénk érzetével bírt volna: akkor bizony sok dolog másként történt volna, mint a iogyan történt. (Elénk tetszés a baloldalon és a szélső jobboldalon.) Ezek után pártolom a vámügyi bizottság előadó] ának j a vas la tát. Helfy Ignácz: T. ház! Az előttem szóló képviselő urnák szavait nem hagyhatom megjegyzés nélkül, először azért, mert ő a házszabályoknak Irányi Dániel képviselő ur által idézett §-át olyképen kívánja értelmezni, melyet, ha elfogadnánk, a jövőre talán irányadó lehetne. Hivatkozom tisztelt ház. magára szokásunkra. Nincs példa rá, hogy két külön törvényjavaslat, mely külön lett beterjesztve, külön lett megvitatva, és a melyre vonatkozólag két külön jelentés lett beterjesztve, egy átalános vitában discutiáltatott volna. Ez azt bizonyítja, hogy a házszabályok erre vonatkozó részét a t, ház mindig ugy értelmezte, hogy minden egyes tárgyról külön kell az általános vitát megtartani. Nem is lehet más értelme, a házszabályok ezen kifejezésének: „minden tárgy", noha ez, Apponyi képviselő ur szerint nem is zárja ki azt, hogy két törvényjavaslat képezzen egy tárgyat. A szokás is azt bizonyítja, hogy ez máskép soha sem magyaráztatott. Beismerem, hogy jogában áll a háznak a házszabályokkal szemben is kivételt tenni, amint ez más parlamentekben is történik; de ha nézeteltérés van : akkor a házszabályok a döntők. Ha szorosan veszszük a dolgot, akkor a t. elnök urnák, a ki a házszabályok szigorú megtartása felett való őrködésre van hivatva, nem is lett volna szabad megengedni, hogy e felett vita keletkezzék. A mi magát a tárgyat illeti, megvallom, hogy némi ellentétet látok ugy Apponyi Albert gróf, és Tóth Vilmos képviselőtársam felszólalásában. Tóth Vilmos képviselő ur arra hivatkozik, hogy magában a vámügyi bizottságban az ellenzék e két tárgy szoros összefüggését bizonyítgatta. Igen ám. de a képviselő ur ós a vámügyi bizottság többsége ezt sem el nem ismerte, sem el nem fogadta. (Ellenmondás a középen,) Engedelmet kérek ez így van, mert külön tárgyaltatott a két törvényjavaslat, mi világosan bizonyítja, hogy ott Apponyi képviselő ur indítványa le lett szavazva. Itt pedig Tóth Vilmos t. képviselő ur az ellenkezőt akarja érvényre emelni. Látok némi ellentétet a velem szemben ülő képviselő ur szavaiban is, ki helyesen jegyezte meg, hogy azok, kik a közös vámterületet semmi áron sem fogadják el, a tariffát is elvetik és hogy azok, kik a közös vámterületet minden áron elfogadják, a, tariffát is elfogadják. Mi következik ebből? Az, hogy azokra nézve tökéletesen mindegy, akár együttesen, akár külön tárgyaltatik a két törvénj^javaslat. De nem igy áll a dolog sem a t. képviselő úrra, sem szomszédaimra nézve, kik szükség esetében hajlandók a közös vámterületet elfogadni azon feltétel alatt, hogyha egészen más tarifa alapján jő létre ezen szerződés. Egyébiránt az összefüggést illetőleg legyen szabad figyelmeztetnem Tóth Vilmos képviselő urat arra. hogy a kormány a szerint, amint neki tetszik, hol összefüggőnek, hol össze nem függőnek tekinti a kiegyezési kérdéseket. Méltóztatnak reá emlékezni, hogy mikor a szesz és ezukoradóról volt szó. mi az ellenzék részéről azt vitattuk és kívántuk, hogy az ne a pénzügyi bizottsághoz, hanem azon bizottsághoz küldessék, melyek a vámkérdéssel foglalkoznak. mert az világos, hogy a vámszerződéshez tartozik ; akkor azt bizonyítgatták, hogy ez külön tárgy, most pedig minden áron kell. hogy egy tárgyat képezzen a vámszerződés és a tariffa; holott nyilvános titok, hogy van egy nagy párt a házban, a mely hajlandó az egyiket elfogadni, a másikat nem. Én tehát kérem a t. házat, ne méltóztassék ily nagy fontossága dolgot erőszakolni, hiszen önök többséggel rendelkeznek éa érett megfontolás után a többség kó'ségtelenül meg fogja szavazni a törvényjavaslatokat és az önök lelkiismerete meg lesz nyugtatva. Ne tegyenek olyasmit, hogy az ország azt lássa, hogy a