Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

316. országos Illés november 30. 1877. 1 3 sére nézve tehát csak kiegészítem a t képviselő ur állítását, nem állok vele szemközt, nem czáfolom, sőt tökéletesen igaza van ; csakhogy abból, amit ő állított: az következik, hogy helyesen vétetett be a törvényjavaslatba a jogtalan toborzás, mint a lázadásnak egyik esete. Azt méltóztatik mondani, hogy a büntetések rettenetesen súlyosak, s már ezért is vissza kell utasítani a fejezetet a jogügyi bizottsághoz, hogy e rettenetes szigorú büntetést, 10 évi államfogházat, mint minimumot szüntesse meg (Helyedé?, a baloldalon) és hozzá méltóztatott tenni : hogy nincs a világon egyetlenegy törvény sem, mely ily szigorú lenne, amely a lázadást 10 évi államfogház minimummal bünteti. No hát bocsásson meg a t. képviselő ur : van törvény, amely igy bünteti; sőt vannak törvények, amelyek sokkal szigorúbbak mint ez, sőt vannak, melyek az első esetet, melyről a t. képviselő ur említést tesz: a felségsértés esetei közé veszik be. Márpedig köztudomásilag annak a büntetése szigorúbb, mint a mienk. És nem minden ok nélkül vétetik a lázadás első esete felségsértésnek ; mert hisz az államhatalom egyik főtényezőjének az országgyűlésnek, az államkormánynak erőszak alá kerítése az az állani alapintézményeinek megtámadását képezi. Ha tehát ez felségsértésnek vétetik, abban van ratio. De hogy ha felségsértésnek vétetik: akkor a büntetés azután nem 10 évi államfogház, hanem a felségsértés büntetése. Azt pedig nem kell ismételnem, hogy az sokkal szigorúbb, mint ez. E kérdést t. ház én nem akarom bővebben kifejteni ; de azt hiszem, hogy pontonként iparkodtam legalább megczáfolni a t. képviselő ur állításait. Kérem, méltóztassék a határozati javaslatot mellőzni, s ezen fejezet részletes tárgyalásába bele venni. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Nem szándékom az előttem szólott t. képviselő ur azon túlzásainak czáfolatába bocsátkozni, mintha Yidliczkay t. képviselőtársam az alkotmányt a maga biztosítékaitól akarta volna megfosztani az által, hogy a jelen szakasznak részint túlzásait, részint pedig helytelen szerkezetét a ház előtt kimutatta. Annál pedig egyebet az én t. képviselőtársam sem tett. Vidliezkay t. képviselő ur ugyanis korántsem akarta a lázadást büntetlennek declarálni, ő azt azon jogi fogalmak szerint, melyek az alkotmányossággal megegyeztethetők, büntetendőnek mondotta ; hanem helytelennek találta a szövegezést, helytelennek a szerkezetet és tulszigorunak a kiszabott büntetést. Ami a lázadás meghatározását, definitióját illeti, megengedem, hogy t. barátom tévedett, midőn azt állította, hogy lázadásnak maga a csoportosulás jellemeztetík a jelen szakaszban. Abban az előttem szólott t. államtitkárnak igaza van, hogy itt nem pusztán a csoportosulás, hanem az oly czélból történt csoportosulás rendeltetik büntettetni, amely czélok a §-ban elősorolvák. De eltekintve attól, hogy véleményem szerint is a büntetés minimuma mindenesetre túlságos, e jelen szerkezet áltil a gonosz czélból ugyan, de pusztán csoportosulásban nyilatkozott tény nincsen megkülönböztetve attól, hogyha ezen csoportosulás túlmegy az összejövetelen és azon hatóságot, azon testületet valóban meg is támadja. Már pedig a t, képviselő ur meg fogja engedni, hogy a szándékot, bár gonosz legyen is az, annak tényleges végrehajtásától a törvényhozónak szigorúan meg kell kölönböztetni. Ezen §-ban pedig a megkülönböztetés nincs meg. Itt a puszta csoportosulás, melynek czélja az országgyűlésnek, vagy valamely hatóságnak megtámadása, ép oly szigorúan sujtatik, mint azon csoportosulás, mely a maga szándékát végre is hajtotta. A t. képviselő és államtitkár ur elismeri azt, hogy szügséges utasítást adni aziránt, hogy az ily csoportosulások, mielőtt fegyverrel szétszóratnának, eloszlásra hivassanak fel. ámde azt tartja, hogy az ily rendelkezés nem magába a törvénybe, hanem egy külön ministeri utasításba tartozik. Ha a t. képviselő ur visszaemlékezik e törvény egynémely rendelkezésére, például arra, hogy a fogolynak egy vagy két órai szabad mozgás engedtessék ; ha megfontolja, hogy mennyire kevésbé fontos az államra nézve az, hogy a foglyok rövidebb vagy hosszabb ideig járkálhassanak : akkor lehetetlen, hogy azt kívánja, hogy a törvényből kihagyassék az. ami a büntettet tulajdonkép bűntetté teszi, t. i. az ellenszegülés ; már pedig ellenszegülés csakis akkor képzelhető, hogy ha a csoportosulás eloszlásra felhivatott. A t. képviselő ur bizonyosan ismeri az angol riot actot, tudja, hogy mielőtt a sokaság szótoszlásra 3-szor felszállittatnék, sem a polgári hatóságnak, sem a katonaságnak fegyveres erővel közbelépni nem szabad. Ez pedig törvény s nem ministeri rendelet. Én tehát t. ház, gondolom, hogy mi egyikét a legfontosabb rendelkezéseknek hagynók ki ezen fejezetből: (Elénk helyeslés,) ha meg nem határoznék azt, hogy a közhatóság vagy katonaság, mielőtt fegyvert használ, a csoportosulást eloszlásra kellőkép felszólítsa. (Helyeslés.) Nem fogok t. ház a többi szakaszok bírálatába bocsátkozni, az eddigiek is ugy hiszem elegendők arra, hogy meggyőzzék önöket, miszerint e fejezetnek átdolgozása mulhatlanul szükséges; szükséges a jogtudomány, szükséges az alkotmányos jog, szükséges az egyéni jog szempontjából. Ugyanazért, mellőzve Vidliczkay t. képviselőtársamnak kissé tágabb módositványát, részemről arra kérem a t. házat, hogy a jelen fejezetet át-