Képviselőházi napló, 1875. XIV. kötet • 1877. november 30–1878. február 4.

Ülésnapok - 1875-316

14 816. országos ülés noyember 30. 1877. vizsgálás végett a jogügyi bizottságlioz visszauta­sítani méltóztassék. (Helyeslés.) Gulner Gyula jegyző (olvas)-, indítvány, beadja: Irányi Dániel. „A lázadásról szóló 4-ik fe­jezet az igazságügyi bizottsághoz átvizsgálás vé­gett visszautasittatik." Pauler Tivadar előadó: T. ház! Csak röviden akarok némelyekre felelni, amiket a t. előttem szólott megemlített. Hogy ez a bűntett — tárgyát tekintve — egyike a légsúlyosabbak­vak, azt senki kétségbe vonni nem fogja, a ki előtt az ujabb európai történet ismeretes. Mik kö­vettettek el a nemzetgyűlések és országgyűlések ellen csoportosuló tömegek által? Kényszeríttetett a franczia convent — hogy csak egy példát idéz­zék — tagjai egy részének kiadására s így a tör­vényhozó testület szabadságának megsemmisítésé­vel olyanok elkövetésére, a mik különben sohasem történtek volna. Ezt mindnyájan tudjuk. Az országgyűlést, a bizottságokat, a kormányt tehát az erőszak ellen törvényesen biztositni kell. Az volt mondva itt a minap egy igen t. kép­viselőtársam által : minek ez Magyarországban, a melynek népe oly csendes, a mely arra nem is gondol, hogy ilyenfélék történhetnének, a miket pl. Parisban elkövettek a convent ellenében. Nem emiitette ugyan e példát, de arra czélozott. Én azt hiszem, hogy azon nem kételkedik senki. De épen minél csendesebb, minél rendsze­retőbb ezen nép, annál inkább meg kell óvni oly seductióktól, melyek az országra nézve oly ve­szélyesek ós oly ádáz következésüek lehetnek. A büntetés különbözik a tényekhez képest. Tessék a többi szakaszt is átnézni és azokból megméltózta­tik győződni, hogy ahoz képest, a mint nagyobb vagy kisebb beszámítás alá eső bűncselekmények követiettek el, a büntetés is csekélyebb, vagy nagyobb. És a mi pedig a felszólításra való indítványt illeti, a 159. szakasz azt mondja, hogy: „ha a polgári vagy katonai hatóság felhívására az ille­tők szétmentek, akkor büntetlenek." így tehát azon felszólításnak meg kell történnie. Ha valamely tisztviselő ebbeli kötelességének nem tesz eleget, arra nézve is van a törvényjavaslat utolsó fe­jezetben sanctió. Itt ugyanis az van mondva: „A hivatali hatalommal való visszaélés büntettet kö­veti el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő azon közhivatalnok, a ki a fegyveres erőt jogos indok nélkül alkalmazza vagy beavatkozásra fel­hívja." Ha tehát a hivatalnok e tekintetben jogta­lanul járt el, nem ugy járt el, a mint neki el kell járni: akkor hivatali büntettet követ el és a sze­rint fog lakolni. A mi a büntetés súlyát illeti, szabad legyen még egyszer ismételnem, a mit már egyszer mond­tam, hogy a 92. §. számos és nyomós enyhitő körülményeknél fogva, felhatalmazza a bírót a büntetés rendkívüli enyhítésére ; ez esetben tehát leszállíthatja a minimumra, tudjuk pedig, hogy az államfegyház minimuma egy nap ; itt tehát nem lehet tartani a tulszigoríól. Ezen törvén]^avaslat általános részében, — ha a t. ház tagjai azt kellő figyelemre méltatták — egyrészt ugyan a bűntett súlyának megfelelő büntetési minimum ki van mondva, de a bírónak az enyhitő körülményeket tekintetbe lehet vennie, és oly enyhítéssel letet élnie, mint bárhol a vi­lágon. En tehát ugy hiszem, hogv ezen fejezetnek átdolgozása nem szükséges és azért ajánlom az indítványnak visszautasítását. (Helyeslés a középen.) Ziiy Adolf: T. képviselőház! Az első indít­ványozó ur indítványához már azért sem járulha­tok hozzá, mert nem helyeselhetem azon indoko­kat, melyek mellett azt előterjesztette. Ha ezen indokolás nélkül ugy, mint Irányi Dániel t. kép­viselő ur, javasolta volna a visszautasítást: hozzá járultam volna és azért kijelentem már itt is, hogy Irányi t. képviselőtársam indítványához részemről hozzá járulok. Az első indítványozó úrral azért sem érthe­tek egyet, mert két lényeges részben szerintem téves nézetben van. Az indítványozó ur ugyanis a lázadás fogal­mát abban keresi, hogy az hatóság elleni ellensze­gülés legyen. Én sokkal mélyebben akarom ke­resni ezen fogalom lényegét, nem a hatóság, ha­nem az állami közrend, fontos állami és társadalmi intézmények, erőszakos, talán fegyveres háborga­tásában és annál fogva azt, mit a t. képviselő ur helytelenít, t. i. a 153. §. felvételét, helyesnek és indokoltnak találom, A második, a miben nem érthetek egyet a t. képviselő úrral az : hogy a toborzás önálló bűntény, crimen sui generis. Erre felelte az államtitkár ur, hogy lehet ezt egy külön névvel megjelölni, de mindenesetre ezen fejezet kei étébe tartozik. T. ház, a miért én Irányi Dániel t. képviselő ur indítványát elfogadom, és azon esetre, ha ő nem tette volna, részemről tenném azt, az indok az: mivel én ezen fejezetben nélkülözöm a teendő különböztetést két nagyon külömböző dolog közt: azon bűntény közt, melyet máshol Aufstand-nak neveznek s azon bűntény közt, melyeket Aufruhr-nak mondanak. A kettő közötti lényeges külömbség abban áll. hogy az csak csoportosulásból áll, mig a másik­hoz már hozzájárul a fegyveres ellenszegülés,. Ezen külömbség lényeges és azért ugy az osztrák javaslat, mint a német birodalmi törvénykönyv nagy figyelemmel voltak ezen külömbsegre. Mi nem tesszük ezen külömbséget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom